Mese egy örökségről

Kósa Lajos lemondta debreceni ünnepi beszédét. Lázár János sem Hódmezővásárhelyen virított, mint korábban mindig. A Magyar Nemzet kedden és szerdán részleteket közölt közjegyzői dokumentumokból, amelyeket Kósa és egy megbízó írt alá. A felfoghatatlan összegű állítólagos örökségen és további izgalmas szerződéseken át eljuthatunk addig a következtetésig, hogy Kósával komoly baj lehet. Vagy jogi vagy egészségügyi úton kellene kezelni helyzetét.

Ezerháromszáz milliárd forint tényleg csak számtanpéldában létezik – mondhatná Wágner úr.

Kósa tehát vagyonkezelést kapott a megbízó németországi öröklésből származó pénzére, emellett 800 millió forintos ajándékot fogad el az édesanyja számára, sőt egy svájci repülős cégről és párizsi bankról is szó esik. A céget a lengyel elhárítás orosz befolyás alatt állóként azonosította. Vannak még svájci széfek 25 millió eurókkal. Adódik a kérdés, nem paksi pénzek forgolódnak-e itt, vagy az ellopott magánnyugdíj?

Kósa most azt állítja, hogy csalásba rángatták bele, nem kapott pénzt, nem kezelt számlát, de nem ad magyarázatot, hogy neki mi előnye származott ebből. A megbízó nő és Kósa több üzleti szálon is összeköthető, ügyvédeken keresztül és bonyolult céghálóban. A mohóságmérő itt magasra leng ki. Egy állítólag dörzsölt politikai rókában vajon miért nincs annyi veszélyérzet, hogy nem írunk alá papírt anyuka 800 millió ajándékforintjáról? Érinthetetlennek, sérthetetlennek véli magát? Adódik továbbá, hogy vajh’ mivel bíbelődött éveken át a titkosszolgálat, a NAV, a rendőrség, az ügyészség? S hogy a szocialista Simon Gábor, aki a gyanú szerint „csak” mások 200 milliónyi valutáját „kezelte”, mennyit is ült előzetesben?

Orbán Viktort a napokban alaposan körbelövik, és alighanem sejti, hogy hamarosan ő marad csak a céltáblán. Vajon ez már Simicska „ajándéka” az egykori barátnak?