Új Egyenlőség-jel - Illiberalizmus, Putyinizmus

Egy kísértet járja be a világot: az illiberalizmus kísértete.

Orbán Viktor 2014. július 26-án a tusnádfürdői beszédében egy a politikatudomány elefántcsonttornyából kölcsönzött fogalommal – az “illiberális demokrácia” fogalmával – meglehetős vihart kavart. A vita nagyobb részt akörül zajlott - s zajlik a mai napig -, hogy lehet-e egy rendszer demokratikus, ha illiberális. Nagyobb volt az egyetértés a politikai spektrum mindkét oldalán, hogy Orbán valóban “illiberális államot” igyekszik kiépíteni. Ennek a fő célja a végrehajtó hatalom cselekvőképességének erősítése a végrehajtó hatalom által “közérdeknek” nyilvánított célok gyors megvalósítása, az ezt gátló fékek és ellensúlyok gyengítése érdekében.

Az elmúlt négy évben az illiberális jelző a nemzetközi politikai közbeszédben szinte mindennapossá vált, gyakran helyettesítve – vagy legalábbis kiegészítve, pontosítva - az “autokratikus” vagy “populista” kifejezéseket. De nemcsak az illiberális jelzőt használó politikai közbeszéd kísértete járja be a világot, de az illiberális célok iránt elkötelezett politikai mozgalmak is teret nyernek. Az illiberális mozgalmak magukat a nemzeti szuverenitás hangsúlyozásával, a liberális „cselekvőképtelen mocsár” bírálatával, az egyének felett álló nemzeti érdekek és értékek hatékony képviseletével legitimálják.

Az illiberális állam programjának meghirdetésével Orbán Viktor nemzetközileg fontos politikai szereplővé vált, hiszen ő nevezte meg a korábbinál pontosabban a korai XXI. század egy fontos politikai mozgalmát.

Valójában e mozgalom első s mindmáig legpregnánsabb képviselője Vlagyimir Putyin volt. Putyin Jelcintől egy széthulló, oligarchák által már majdnem teljesen kisajátított államot örökölt, amit aztán vaskézzel „rendbe tett”. Megtörte a posztkommunista rabló bárók (oligarchák) politikai hatalmát, a végrehajtó hatalmat megszabadította a fékek és ellensúlyok bénító hatásától, saját személyes hatalmat valósított meg. A „putyinizmus” keresgélte a maga politikai-ideológiai meghatározását. Kormányzásának kezdetén Putyinban voltak, akik egy neoliberális gazdaságpolitikust véltek felismerni. Voltak, akik – tévesen - sztálinistának, neokommunistának nevezték. A 2013. december 17-én tartott „országértékelő” beszédében sokak megdöbbenésére önmagát „konzervatívnak” nevezte. Akadtak ideológusok, akik egy új „konzervatív internacionálé” vezetőjét látták benne. A hagyományos konzervatívok Angela Merkeltől Mitt Romney-ig aligha voltak jó jelöltek, hogy ehhez az internacionáléhoz csatlakozzanak, de Pat Buchanan, az amerikai Republikánus Párt „fenegyereke” éppenséggel örömmel üdvözölte Putyin bejelentését. Blogjában, amelynek a címe az volt: „Tekintsük-e Putyint társunknak?”, erre egyértelműen igen választ adott. Buchanannak Putyin volt az igazi „tradicionalista”.

Donald Trump Putyin iránti lelkesedése tehát távolról sem új jelenség az amerikai tradicionalista jobboldalon. Trump azért csodálja Putyint, mert ő hatékony ellenőrzés alatt tartja Oroszországot, és az orosz nemzet érdekeit „kellőképpen” képviseli. Bár odáig még nem merészkedett, hogy a Krím elfoglalását hivatalosan elfogadja, de világos, hogy az I. Miklós cár orosz birodalmának helyreállítására irányuló putyini politika nem sokban különbözik Trump „Amerika elsősorban” szlogenjétől. A „trumpizmus” és a "putyinizmus" ikertestvérek. Trumpnak is fő célja a végrehajtó hatalmat korlátozó hatalmi ágak visszanyesése és az Egyesült Államok „régi nagyságának” visszaállítása.

Mind a putyinizmus, mind a trumpizmus az illiberális állam eminens példái. Jaroslaw Kaczynski lengyel projektje ugyanebbe az irányba halad. A cél itt is az igazságszolgáltató ágak alárendelése a végrehajtó hatalomnak.

1989-ben Francis Fukuyama elsietve meghirdette a liberális kapitalizmus végső győzelmét. De korunk sem az „illiberális ellenforradalom” végső győzelmének időszaka. Tény, hogy a jobboldali tradicionalista, illiberális erők teret nyertek Európában is (az AfD előretörése, a Brexit Angliában, Milos Zeman elnökké választása Csehországban, a 2018-as olasz választások). De Angela Merkel, aki éppenséggel „erőtlen” pragmatizmusa, kompromisszumkészsége miatt a határozott vezérre vágyó illiberálisok fő ellensége, mégiscsak negyedik alkalommal alakíthatott kancellárként kormányt. Trump illiberális hatalmi terjeszkedésének az amerikai alkotmány, a független igazságszolgáltatás (s néhány hagyományosan konzervatív republikánus szenátor – például John McCain - ellenállása) határt szab.

Az illiberalizmus térnyerése jórészt a politikai status quo elleni lázadás. A választóknak elegük van a hivatásos politikusokból. De vannak jelei a baloldal megújulásának is. Sandersből kis híján a Demokrata Párt elnökjelöltje lett – holott a pártapparátus minden eszközzel harcolt ellene. A Munkáspárt baloldalát képviselő Corbyn története hasonló, a Munkáspárt képviselői bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek ellene, de a párttagság mellé állt. Sanders is, Corbyn is a status quo elleni baloldali lázadó.

Magyarországon ezzel ellentétben nyoma nincs baloldali vagy liberális megújulásnak. Egyelőre szó sincs a Fidesz Orbán elleni lázadásáról (legfeljebb morgolódásról beszélhetünk). Idáig Orbánnak nem sikerült az illiberális állam álmát maradéktalanul megvalósítania (vannak például még aránylag független bíróságok). Április 8. tétje, sikerül-e az illiberális állam kiépítését lelassítani, bár egyelőre úgy látszik, megállítani vagy különösképpen visszafordítani 2018-ban azt (még) nem lehet.

Mindez áll az illiberalizmus putyini és trumpi változatára is. Putyint 2018-ban nagy fölénnyel választották meg elnöknek újabb hat évre. Nem biztos, hogy 2018 novemberében lesz demokrata áttörés, s ha ez nem történik meg, az Trumpot fogja erősíteni, és a 2020-as újraválasztását valószínűsíti.

De ahogy a kommunizmus kísértetének se sikerült megsemmisítenie a liberális demokráciát, úgy az illiberalizmus jelenlegi előretörése sem jelenti a liberalizmus pusztulását.

2018.03.20 07:05

„Megpróbálnak végképp kiéheztetni” – útban van a Politikatörténeti Intézet

Publikálás dátuma
2018.07.21 18:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Földes György igazgató szerint a hatalom régóta hadjáratot folytat a baloldali műhely ellen.
„Tudományos intézetként, egyedülálló levéltárként és könyvtárként, baloldali szellemi műhelyként működünk. A kormány régóta hadjáratot folytat ellenünk” – nyilatkozta lapunknak Földes György, a Politikatörténeti Intézet (PTI) ügyvezető igazgatója. „Most éppen bűnbaknak akarnak megtenni. Pedig a legkevésbé sem a mi hibánk, hogy a Kúria egyelőre nem tud beköltözni abba az épületbe, amelynek egy részét évtizedek óta jogszerűen használjuk” – tette hozzá. A Kossuth tér és az Alkotmány utca találkozásánál, az Országházzal szemben álló hajdani Igazságügyi Palotáról van szó, amely az 1970-es évektől egészen a közelmúltig a Néprajzi Múzeumnak is otthont adott. Az egykori Párttörténeti Intézet jogutódjaként a PTI egy 1990-es megállapodás révén kapta meg további használatra az épületrészt. A megváltozott jogszabályokhoz igazodva 1996-ban új szerződést írtak alá. A máig érvényben lévő szerződés szerint a PTI térítésmentesen használhatja az ingatlant. Földes György tájékoztatása szerint az épületrész három szintje több mint 5000 négyzetmétert tesz ki. A kormány a legfelsőbb bírósági fórumnak, a Kúriának szánja az épületet. A Néprajzi Múzeumot a Liget Projekt keretében a Városligetbe telepítik, a PTI helyzete azonban évek óta rendezetlen. A kormánypárti Magyar Idők a minap azt írta, hogy az intézetnek „év végéig el kellene hagynia” az ingatlant, a Kúria különben Esztergomban kaphat új székhelyet.
„A kezdetektől, 2012 óta azt mondjuk, hogy megfelelő ellentételezés esetén, jogaink és az érdekeink tiszteletben tartása mellett hajlandók vagyunk elköltözni” – hangsúlyozta Földes György. A megfelelő ellentételezés anyagiakat és/vagy ingatlant jelent. A vitából bírósági per lett. A megegyezés érdekében a PTI tavaly hozzájárult ahhoz, hogy felfüggesszék az eljárást, amit aztán a kormány, pontosabban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kezdeményezésére mégis folytattak. A Fővárosi Ítélőtábla néhány hete jogerős döntésében megerősítette, hogy az intézet jogszerűen használja az épületrészt – közölte Földes. A Magyar Idők cikke szerint különleges felülvizsgálati eljárásban a Kúria elé kerülhet az ügy, tehát ahhoz a fórumhoz, amely így saját székházának sorsáról hoz döntést. Felvetésünket, hogy a kormány netán a „baráti sajtó” közreműködésével akar nyomást gyakorolni a Kúriára, Földes György nem szerette volna kommentálni. Azt a beállítást azonban, hogy a PTI „bárminek is az akadálya lenne”, mindenképpen hamisnak tartja. Az intézet régóta nem kap költségvetési támogatást, és más forrásokból is kevés bevétel érkezik. A munkatársak száma a minimálisra csökkent. „Egyértelmű, hogy a kormány megpróbál végképp kiéheztetni minket” – jelentette ki Földes György. A használati jog értékét illetően a PTI ügyvezető igazgatója nem akart találgatásokba bocsátkozni. Bár tudomása szerint a kormány készített értékbecslést, ennek tartalmát ő nem ismeri. A megnyugtató az lenne – jegyezte meg –, ha az értékbecslést független szakértők végeznék el. Földes György szerint az egészen biztos, hogy az ellentételezésként megállapított összeg, vagy a csereingatlan értéke a töredéke lesz annak a sok tízmilliárdos kiadásnak, amit a kormány a Néprajzi Múzeum áthelyezésére, a Kúria költöztetésére, az Alkotmány utcai épület felújítására fordít.
2018.07.21 18:00
Frissítve: 2018.07.21 18:46

Jótékony célra fordítják a béremelést – több mint 3 millió forintot oszt szét minden hónapban az MSZP

Publikálás dátuma
2018.07.21 13:11

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
A párt elnöke egyértelművé tette, hogy a döntés alól senki nem vonhatja ki magát.
Javában készülnek az MSZP július 30-ai elnökségi ülésére benyújtandó határozatok. Lapunk úgy tudja, a legfontosabb ezek közül az, miszerint az MSZP vezérkara eldönti, milyen célokra, és milyen ütemezéssel fordítja jótékony célra a képviselői fizetésemelésből származó többletet – ami körülbelül 200 ezer forintot jelent honatyánként. Mivel az MSZP-Párbeszéd húsz mandátumot szerzett az áprilisi választáson, és ebből tizenhat erősíti a szocialista frakciót – megközelítőleg bruttó 3 millió 200 ezer forintról van szó. Információink szerint nem lesz automatikus elosztási mechanizmus, havonta összeül majd az elnökség, és eldönti, hogy az adott hónapban mire fordítja az említett summát: legyen szó rászoruló gyerekek támogatásáról, hajléktalanok segítéséről, független médiumok felkarolásáról vagy éppen szegény sorsú gyerekeknek adandó ösztöndíjakról. A párt elnöke teljesen egyértelművé tette, hogy a kötelező felajánlás alól senki nem vonhatja ki magát.  Mint megírtuk, a július 17-én megszavazott képviselői béremelés híre komoly felháborodást váltott ki, hiszen a kormány eközben megadóztatná a cafeteria-elemeket, és csípőből utasítja vissza az otthonápolási díjak növelését. Az ellenzék az ügyben nem volt könnyű helyzetben, ugyanis a Fidesz annak érdekében, hogy a Tisztelt Ház elé vihesse a fizetésemelésről szóló törvényt, gyakorlatilag megzsarolta a többi pártot (olyan tervvel állt elő, ami lényegében leradírozta volna az ellenzéket a térképről).

Az MSZP összes tisztviselője (legyen szó pártpolitikusról, parlamenti vagy önkormányzati képviselőről) jelenleg is kiveszi a részét a közösségi finanszírozásból, ugyanis alapszabály szerint a párt révén kapott jövedelem 10 százalékát köteles befizetni a pártkasszába,

2018.07.21 13:11
Frissítve: 2018.07.21 13:45