Mindörökké

A sztálini korszakról szóló első könyvet olvasva azt hittem, hogy a szerző egyedi véleményével állok szemben. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy az évtizedeken át megnyomorított, az üldöztetés és elnyomás minden lehetséges formáját megszenvedő lakosság többsége rajongott a diktátorért, és bár szeretett volna jobban, félelem nélkül élni, a generalisszimusz minden bűnét vagy szükséges rossznak vagy környezete túlkapásainak minősítette. Aztán jöttek sorra a visszaemlékezések, amelyekre már nem lehetett legyinteni – Sztálin lánya, Gorbacsov és mások ugyanazt az elképesztő valóságot tárták fel. Igen, az oroszok többre értékelték azt, hogy Sztálin „naggyá tette” a Szovjetuniót, mint saját életminőségüket, szabadságukat. És 65 évvel a generalisszimusz halála után sincs ez másképpen. Vlagyimir Putyin negyedik elnöki mandátumát ugyanennek az érzésnek köszönheti.

Putyin Patyomkin-demokráciája az oroszok többségét sem téveszti meg, tudják, hogy a homlokzat mögött semmi sincs, de ez kevesebbet nyom a latban, mint a „nemzeti érzés”, az anyaországhoz visszatért Krím, az újra versenyképesnek tűnő orosz hadsereg, az amerikai rakétapajzsok által is kivédhetetlen új nukleáris csodafegyverzet, a visszanyert „nagyság” büszkesége. Bár a felsoroltak jó része ugyanolyan Patyomkin-falu, mint az egykori miniszter által Katalin cárnő számára épített település, nem számít. A Krím kérdésében még Gorbacsov is Putyin mellé állt; Alekszej Navalnij, az egyetlen tényleges ellenzéki politikus sem bírálta a visszacsatolást, a nyugat által fenyegetésnek tartott nukleáris fejlesztés kapcsán pedig az elnökválasztás véghajrájában is kiállt annak jogossága mellett.

Kszenyija Szobcsak elnökjelöltként a CNN-nek nyilatkozva azt mondta, "Oroszországban két dolog van, amiről az emberek úgy gondolják, hogy adott, és nincs rá befolyásuk. Az egyik az időjárás, a másik, hogy az elnök Vlagyimir Putyin."

Putyin úgy nyert, hogy nem is kampányolt, és különösebb csalásra sem volt szüksége. Az orosz Patyomkin-demokrácia működik. És sajnos nem csak Oroszországban.

2018.03.20 07:13

Orbán nem érti a magyarokat, miért nem járnak a Bolsojba

Publikálás dátuma
2018.07.16 14:00

Fotó: Facebook/ Orbán Viktor
Az orosz sajtó alapján különös kép rajzolódik ki a kormányfő és Putyin találkozásáról: Orbán keserűen panaszkodott a szankciókra, amelyeket maga is megszavazott.
Orbán Viktor keserűen panaszkodott Vlagyimir Putyinnak azokra a szankciókra, amelyeket maga is megszavazott. Erről a szűkszavú magyar közleményből nem, csak orosz forrásból lehet tudni. A kremlin.ru hivatalos honlap ismerteti a vasárnapi moszkvai találkozó résztvevőit, illetve az orosz elnök és a magyar kormányfő bevezető beszédeit. Putyin oldalán ott volt Szergej Lavrov külügyminiszter, Jurij Usakov tanácsadó és Veronika Szkvorcova egészségügyi miniszter, a kétoldalú kormányközi bizottság társelnöke is. Az Orbán melletti fotelben Csányi Sándor, a FIFA alelnöke foglalt helyet.
Putyin mindenekelőtt megköszönte Orbánnak, hogy betartotta ígéretét és elment a labdarúgó világbajnokságra: „Mindannyian tudjuk, mennyire szereti a futballt, jó futballistaként ismerjük”. Ezután rátért a kétoldalú gazdasági kapcsolatokra, amelyek tavaly 25 százaléknál is gyorsabban bővültek. Aláhúzta, hogy ezzel magyar partnereik bevételei is nőnek. Megelégedéssel nyugtázta, hogy rendben vannak a közös energetikai és nukleáris projektek és kiemelte, hogy egy magyar gyógyszeripari cég (a Richter Gedeon – a szerk.) az orosz piac négy százalékát tudhatja magáénak.
A magyar miniszterelnök válaszában azt mondta, mindenki sajnálhatja, aki nem láthatta személyesen a magas szintű professzionalizmussal megszervezett vb-t. Örömét fejezte ki, hogy életében először két teljes napot Szentpéterváron, hármat pedig Moszkvában tölthetett. Szerinte „ez a két város az európai civilizáció ékköve” és nem is érti azokat a magyarokat, akik elmennek a bécsi operába, de nem akarják megnézni a moszkvai Nagyszínházat. 
A kétoldalú kapcsolatokról szólva megjegyezte, hogy azok még gyorsabban fejlődhetnének, ha nem lennének a nyugat által Oroszország ellen bevezetett szankciók. „Ezek az intézkedések természetesen károkat okoznak, lehetőségeket veszítünk. Biztosítani szeretném elnök urat, hogy mi az Oroszország és a nyugati világ kapcsolatainak normalizálása mellett vagyunk” - mondta Orbán. Az EU Tanácsa, benne a magyar miniszterelnökkel, alig tíz nappal korábban egyhangú döntéssel hosszabbította meg a Krím orosz megszállása miatti szankciókat.
Putyin viszontválaszként annyit mondott, hogy „Magyarországon is van legalább két ilyen ékkő, Buda és Pest, de persze vannak mások is”.
A tárgyalás további részleteiről az orosz sajtó sem számol be. Így nem tudni, pontosan hogyan áll a Paks 2 projekt és a Közép-Európába Törökországon át orosz földgázt szállítani hivatott vezeték ügye, illetve meddig akadályozza még a magyar diplomácia Ukrajna és a NATO együttműködését.
2018.07.16 14:00
Frissítve: 2018.07.16 15:22

Trumpra vár Európa, és attól fél, hogy magára hagyják

Publikálás dátuma
2018.07.10 16:30
Donald Trump a Dallas Love Field repülőtéren nyilatkozik, újságírók gyűrűjében
Fotó: AFP/ Nicholas Kamm
Mélypontra értek az Egyesült Államok és az EU diplomáciai kapcsolatai, Trump pedig még jobban feszíti a húrt. Az unió vezetői egyformán tartanak az amerikai elnök kiszámíthatatlan lépéseitől és Oroszország manipulációitól, és egyre nyilvánvalóbb, a kontinensnek újra fel kell fegyvereznie magát.
Európai látogatásokra készül Donald Trump amerikai elnök: ellátogat Nagy-Britanniába, majd július 16-án Helsinkiben találkozik Vlagyimir Putyin orosz államfővel. Útja akár nyitásnak tekinthető, de az EU vezetői  egyáltalán nem nyugodtak az elnök mozgása miatt. Az Egyesült Államok és az EU kapcsolatai történelmi mélypontra értek, alapvetően kérdőjeleződik meg a NATO szerepe, ráadásul épp akkor, amikor Oroszország folyamatos politikai machinációja, Kína gazdaságpolitikai térhódítása egyre komolyabb kihívást jelent Európában.
Politico európai kiadásának név nélkül nyilatkozó uniós tisztségviselők a helyzet további romlásától tartanak: az sem segít, hogy Trump az elmúlt közel két évben számos meghatározó pozícióba nem nevezett ki amerikai küldötteket (például az ENSZ-ben és az EBESZ-ben); nincs megfelelő amerikai képviselet Írországban – pedig ez kulcsfontosságú lenne a Brexit-tárgyalások szempontjából – ahogy a Brüsszellel állandó jogi harcban álló Lengyelországban sem.  Azokkal is csak a baj van, akiket Trump eddig küldött Európába: Richard Grennel, az USA németországi nagykövete például komoly politikai vihart kavart a Breibartnak adott interjújával, amiben kifejtette: szeretné erősebb pozícióba hozni Európa konzervatív vezetőit. 

Európa nem tudja megvédeni magát

Trump az utóbbi napokban kifejezetten ellenséges hangvételű Twitter-bejegyzéseket tett közzé, amelyekben a NATO szövetségesek katonai költségvetését kritizálta a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt. Az elnök azt kifogásolja, hogy az európai szövetségesek a töredékét költik védelemre, mint az Egyesült Államok, a NATO-n keresztül élvezik az amerikaiak által nyújtott biztonságot, közben pedig az EU-nak jelentős kereskedelmi többlete van az EU-val szemben. Erre vágott vissza Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke úgy, hogy Amerikának értékelnie kellene a szövetségeseit, hiszen nincs túl sok belőlük.
Bár az amerikai elnök a számokkal kissé túloz, annyiban igaza van, hogy míg az Egyesült Államok a nemzeti össztermék (GDP) 3,1 százalékát fordította védelemre tavaly, Nagy-Britannia csak 1,8-at, Németország pedig 1,2-t (Magyarország még ennél is kevesebbet, 1 százalékot). Már Trump elődje, Barack Obama is sürgette a szövetségeseket, hogy növeljék katonai költéseiket. Németországnak például – írja a Handelsblatt – 2014-hez képest 80 százalékkal kellene emelnie védelmi kiadásait, sőt, ha az inflációt is figyelembe vesszük, lényegében meg kellene dupláznia azokat. 
A kiadások növelését amúgy sem lehet megúszni, Trump kiszámíthatatlan politikája csak erősíti ezt az érzetet. A Bild által a napokban megszerzett titkos dokumentum szerint a német hadsereg, a Bundeswehr a teljesítőképessége határára érkezett, egyszerűen nem képes több feladatot ellátni a jelenlegi források mellett, mert nincs elegendő hadianyaga és embere. Egy darab tengeralattjáró van hadra fogható állapotban, de jelentős mennyiségben lenne szükség tankokra és repülőgépekre is. Ez persze nem német sajátosság. Orbán Viktor magyar miniszterelnök is elismerte nemrég, hogy Magyarország „csak korlátozottan” tudna elhárítani egy fegyveres támadást, hiszen hiányzik hozzá a megfelelő haderő. Jelenleg nincs például érdemi páncélos haderőnk vagy harci helikoptereink  – igaz, utóbbi beszerzésére legalább már a szerződést aláírták.

Mi lesz velünk NATO nélkül?

A Norvégia fiktív orosz megszállásáról szóló, Okkupert című, 2015-ös norvég sorozat elején egy mondat erejéig már elhangzik, hogy az amerikaiak kivonultak a NATO-ból, ezért nincs remény ellenállni. Bár ilyen nyílt szakításra talán nem kell számítani, az akár reális veszély is lehet, hogy az Egyesült Államok csökkenti az Európában állomásozó erőit (egyes hírek szerint teljesen ki is vonulhat például Németországból), illetve a NATO-szövetségesek feje felett külön alkut köt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, amivel rendkívül kényes biztonsági helyzetbe hozza Európát.
Nem véletlen, hogy szombaton Angela Merkel német kancellár egy videóüzenetben arról beszélt: a NATO-nak a szövetség keleti szárnyára – vagyis Közép-Európára és a Baltikumra – kell összpontosítania, és képesnek kell lennie, hogy elhárítson egy esetleges orosz agressziót. „A NATO kihívásai drasztikusan megváltoztak az elmúlt években” – mondta Merkel, aki külön is említette a Krím-félsziget elcsatolását és a kelet-ukrajnai konfliktust, vagyis egyértelműen az orosz fenyegetésről beszélt. A kancellár szerint a katonai szövetségnek jobban kellene összpontosítania a saját védelmére. „Ehhez meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, például a közép- és kelet-európai országokban való jelenléttel” - mondta Merkel, aki szerint a NATO-nak elszántságot kell mutatnia. Hozzátette persze, hogy természetesen jó kapcsolatokat akarnak Oroszországgal, „ezért folytatjuk a tárgyalásokat a NATO-Oroszország Tanácsban” – ezzel is arra célzott, hogy az amerikaiak nem kerülhetik meg az európai szövetségeseket. Bár a feszültség nő, a fenyegetést nem úgy kell elképzelni, hogy Oroszország páncélos hadosztályokkal lerohanja Lengyelországot, majd bevonul Berlinbe. Ennek nem lenne értelme, 2008-ban például a katonailag tönkrevert Grúziát sem szállták meg az oroszok. Egy olyan Európa azonban, amely nem képes önmagát megvédeni – vagy nem védi meg az Egyesült Államok –, ki van szolgáltatva a Krím megszállásához hasonló akcióknak: mire észrevennék, hogy megtámadták őket, már véget is ért a háború. Egy katonailag gyenge ország vagy szövetség más tekintetben is nehéz helyzetbe kerülhet: a katonai fenyegetés árnyékában nehéz kellő eréllyel kiállni például titkosszolgálati vagy gazdasági jellegű fenyegetésekkel szemben. 
2018.07.10 16:30
Frissítve: 2018.07.10 20:48