Szellem a palackból

Horst Seehofer belügyminiszter igen komoly visszhangot keltett azzal a kijelentésével, amely szerint a muzulmán vallás nem a német kultúra része.

Ugyan még egy hete sincs annak, hogy beiktatták Angela Merkel negyedik kormányát, Horst Seehofer új belügyminiszter máris vihart kavart. Eleve sokan tartottak attól, jó ötlet-e egy olyan személyre bízni a tárca irányítását, aki az előző kormányzás idején a kancellár belső ellenzékeként viselkedett a menekültkérdésben, s több ízben bírálta Merkelt a bevándorlók tömeges befogadása miatt. Seehofer azonban máris kínos helyzetbe hozta a német szövetségi kormány fejét azzal a kijelentésével, hogy az iszlám nem tartozik hozzá a német kultúrához. Meredek mondat ez egy olyan társadalomban, ahol egy 2015-ös becslés szerint 4,4-4,7 millióra tehető a muzulmánok száma, amely a lakosság 5,4-5,7 százalékának felel meg. A Bild napilapban elhangzott interjúban természetesnek nevezte ugyanakkor, hogy „a nálunk élő muzulmánok az országhoz tartoznak”, ám hozzátette, ez nem jelentheti azt, hogy a németeknek fel kellene adniuk szokásaikat.

Seehofer egyértelműen populista kijelentést tett, csak éppen ezzel saját kormánya multikulturalizmust képviselő ideológiájával megy szembe, s feleslegesen kelti a feszültséget. Kijelentése tetszik is a német lakosság nagy részének. A Focus internetes kiadásának felmérése szerint a megkérdezettek 54,6 százaléka vélekedett úgy, hogy az iszlám semmiképpen sem tartozik a német kultúrához, míg 19,7 százalék szerint inkább nem. 14,9 százalék úgy véli, inkább igen, s 6,41 százalék szerint mindenképpen, ami alig több annál, mint amennyire a muzulmán hívők arányát becsülik az országban.

Teljesen másként beszélt az iszlámkérdésről a kancellár, szóvivője, Steffen Seibert útján, aki kifejtette: természetes, hogy a német kultúra a keresztény-zsidó gyökereken alapszik, ám már több millió muzulmán él német területen, így az érték és jogrend alapján az ő vallásuk is az ország részévé vált. Seibert kiemelte, hogy a kormány tiszteli a muzulmán közösséget, s azt a törekvését, hogy harmóniában éljen a lakosság többi részével.

Az iszlám-kérdés már régóta fontos téma Berlinben. Wolgang Schäuble, a német parlament, a Bundestag jelenlegi elnöke 2006-ban egy iszlám-konferencián azt hangoztatta, hogy a vallás Németország részévé vált. Hasonló értelemben nyilatkozott négy évvel később Christian Wulff akkori államfő. A német kormányban azonban nem mindenki osztotta ezt a véleményt. 2011-ben Hans-Peter Friedrich belügyminiszter úgy foglalt állást, hogy ezt történelmileg sem lehetne alátámasztani. Friedrich egyébként Seehoferhez hasonlóan a német Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa.

Mindez tehát azt is jelenti, hogy a CDU és a CSU között komoly ideológiai különbségek vannak az iszlám németországi szerepét illetően. Nagyon is fontos témáról van szó, amit az eltelt két év belpolitikai fejleményei is mutatnak. A menekültválság kitörése után néhány hónappal, 2016 májusában mutatta be programját a jobboldali radikális Alternatíva (AfD), amely leszögezte: az iszlám nem a német kultúra része. Ennek a deklarációnak is szerepe lehetett abban, hogy a párt tartósan 10 százalék fölé tornászta magát a közvélemény-kutatásokban, s a tavaly szeptemberi parlamenti választáson a harmadik helyet szerezte meg az uniópártok és a szociáldemokraták mögött.

A Neue Zürcher Zeitung cikkében ugyanakkor azt írja, az egész vita kapcsán meg kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy a muzulmánok mennyire kívánnak integrálódni a német társadalomba. A Münsteri Egyetem is ezt a kérdést firtatta. A török kisebbség tagjait kérdezték meg erről. 47 százalékuk azt közölte, a vallás parancsainak követése fontosabb számára, mint az állam törvényeinek megtartása. Tény az is, hogy a muzulmánok integrációja lassabban halad, mint más vallási közösségeké. Ettől függetlenül aligha segíti az amúgy is megannyi nehézség árán létrejött nagykoalíció munkáját, ha egyes politikusai „önmarketingből” ilyen kényes kérdések feszegetésével próbálnak meg jó pontokat szerezni a választóknál.