Kényszerpályán választunk

Legutóbb február 9-én közöltük a képét.

Ahogyan az István a király egyik refrénjében hallható: „Késő most már mindent újra átgondolni, kényszerpályán a világ.” A kényszerpálya most az idei országgyűlési választás. Hiába kongatták a vészharangot 2014-ben és tavaly, belement a teljes ellenzék a zsákutcába. Benevezésével másodszor legalizálta a demokratikusnak nem nevezhető választási szisztémát. Ha szerencséje van, akkor még jól is járhat, de azért a benevezés inkább a pókerhez hasonlítható. A vészharang a választási szabályok megmanipulálása miatt szólt.

A 2012-es módosításokat két csoportba sorolom. A nagyobbikba a sanda elemek tartoznak: egyfordulósra változtatás, győzteskompenzáció, körzetátrajzolás, állami kampányfinanszírozás. A másik csoport a dilettantizmus jeleit mutatja, azt, hogy a 2012-es módosítás is és a tavalyi finanszírozási „szigorítás” egyúttal fércmű is volt. Ide tehát a nevezési könnyítés és a finanszírozási feltétel módosítása tartozik. Ebben József Attila ős patkánya terjesztette a kórt, a meg nem gondolt gondolat. Vagy a nagyon is meggondolt? Hiszen az eredménye az első körben, március 9-ig 3925 egyéni jelölt (átlagosan körzetenként 39) és 40 országos pártlista volt. Aztán hamar kiderült, hogy némely pártok a négy évvel ezelőtti, akkor lemásolt íveikből is dolgoztak.

Valójában a nevezési könnyítések és a finanszírozási szabályok egy „koherens rendszert” alkotnak. Hiszen a korábbi, 750 egyedi kopogtatócédulával ellentétben 2014-ben és idén egyaránt elég volt jelöltenként 500 érvényes ajánló aláírást és a listaállításhoz 27 választási körzetbeli indulást prezentálni. Alig telt el egy hét a jelölőívek leadása után, máris anomáliák sokasága került napfényre. Ebből a legordítóbb Lévai Kataliné. Ismerjük, de idézzük fel: az ő ívein egy tömbben van 27 olyan aláírás, amely ugyanabban a sorrendben a helyi fideszes jelölt névsorán is rajta volt. Talán a kézírásos sorok összehasonlításából derült ki, hogy az átmásolás a Lévai-listára történt, azokon volt soronként egyforma, ezért az ő nevezését törölték. Hiába akar fellebbezni a jelölt, valaki megpuccsolta, s az csakis az ő táborából lehetett. Az a kérdés persze válaszra vár, hogy hogyan jutott hozzá a másik párt listájához. De a lehetőség bele van kódolva a szisztémába. Kovács Gergő elmondta az egyik csatornán, hogy nekik 300 Ft/név áron ajánlottak eladásra neveket, s mások 350 Ft/név áron vettek is volna. A Kétfarkúak kihagyták a jó üzletet, pedig ezer névvel félmilliót kereshettek volna.

A lejjebb vitt küszöb és a kampánypénzzel való elszámolás együtt szemlélve is „ciki, pancserság”. Mert ha a nevezéshez képest (500 akármilyen, de érvényes aláírás) átlagosan háromszor annyi későbbi szavazat kellene ahhoz, hogy egy jelölt meghaladja a voksok 2 százalékát, azaz a kb. 1500 szavazatot, s ne kelljen visszafizetnie az egymilliós támogatást; továbbá ha egy pártnak az országos listához minimum 13500 egyéni jelölésre van szüksége, de az 1 százalék eléréséhez majdnem négyszer annyira, azaz legalább 50 ezer voksra – ekkor azonban még csak a bejutási küszöb 20 százalékánál tartana –, akkor a választások után a visszafizetési kényszer a pártok négyötödét és az egyéni jelöltek 7-8 tizedét fogja érinteni. Mindezzel nemcsak az a baj, hogy pocsékolja a közpénzt, hanem és főleg az, hogy erősen torzítja a végeredmény legitimitását, feleslegesen osztja meg a szavazatokat.

A választásokig sok konkrét probléma várható, s mindez elkerülhető lett volna akkor, ha a nevezési küszöböt és a visszatérítési küszöböt a törvény ugyanahhoz a feltételhez kötné. Vagyis az állami támogatás akkor járt volna, ha az egyéni jelölt 1500 aláírást és ebből fakadóan a párt 50 ezer aláírást prezentál. Még ekkor is alatta maradhatna ugyan a küszöböknek, de már sokkal kisebb mértékben. Persze, ebben az elképzelt esetben nem lett volna 4000-hez közel a 106 helyre való nevezés, s nem lett volna 40 felett az első körös országos listák száma.

S van még két szempont. Mert ha egyrészt elég sokan kikérik a választási bizottságoktól a saját aláírásukról szóló tájékoztatást, illetve a választás előtti órákban jelöltek tucatjai lépnek vissza, akkor a nyugodt lebonyolítás fog veszélybe kerülni, s akár össze is omolhat a rendszer. A szavazás rendszere. Ha mégse, akkor ezt az indulási világcsúcsot, azaz a kényszerpályát csak a választópolgárok korrigálhatnák, hetven százalék feletti részvétellel.

2018.03.21 07:07

Kívül a skatulyákon

Publikálás dátuma
2018.07.17 10:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Sam Havadtoy egyedülálló sakkjátszmára csábítja a látogatót alkotásaival. A művész Disney-figurái és színes ajtói segítenek eligazodni az életműben.
Magát festőnek nevezi, de végletekig sarkított csipkefetisizmusa a csak festő, vagy csak szobrász kategóriáit messze felülmúlja – kezdte dr. Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója Sam Havadtoy Huszárlépésben című kiállításán, amely az alkotó New York-ban eltöltött éveit állítja középpontba. A magyar származású, londoni születésű Havadtoy 1972-ben érkezett az amerikai nagyvárosba, s belsőépítészként kezdett ott dolgozni. Ebben az időszakban a város meghatározó művészeivel alakított ki kapcsolatot munkái révén, s ekkor ismerkedett meg többek közt Andy Warhollal, Keith Haringgel és Yoko Onóval. A tárlat ezen együttműködéseknek eredményeit, és Havadtoy egy-egy későbbi munkáját is bemutatja, remekül reflektálva a művész alkotói felfogásának, elképzeléseinek ívére. Havadtoy Yoko Onóval való kapcsolata meghatározó volt művészi pályája alakulásában is, jellegzetes hófehér sakktáblái, és ahhoz fűződő alkotásai ennek lenyomatai. „Az összes kondoleáló üzenet és ajándék közül, mely John Lennon halála után a Dakota házba érkezett, kevés volt furcsább és meghatóbb, mint az a kézzel készített, 5x5 cm-es bőr sakktábla, melyet a sakkvilágbajnok Bobby Fischer küldött. Így kezdtünk Yokóval sakkozni” – emlékezett vissza a művész. A sakkot tematizáló alkotások az életmű és a kiállítás jelentős hányadát teszik ki: Bobby Fischer 1972-es, Borisz Szpasszkij ellen vívott 41 lépéses csatáját Havadtoy 41 darabból álló festménysorozaton örökítette meg – ennek egy része van csupán kiállítva – amelyben a lépések a fehér egy-egy árnyalatában jelennek meg.
A becsomagolás, a beborítás és az elrejtés a művész jellegzetes technikái közé tartozik, s ennek legfontosabb eszköze a csipke. A tárlaton bemutatott alkotások jelentős részét is ez az anyag, az azzal való játék, és a hozzá fűződő egyedi nyelvezet, művészi kifejezésmód uralja. A csipke nem csupán a festményeken, a különféle objektumokon is nagy szerepet kap; s ezen alkotásokat látva könnyű elképzelni, hogy Havadtoy keze és némi csipke alatt még a szemét is műalkotássá változik. Ahogy ezt a XX. században már több kiemelkedő művész esetében is megtapasztalhattuk. Erre az alkotásmódra mutatnak rá az Ajtók című sorozat darabjai is, amelyek életszakaszok megnyílását vagy lezáródását jelentik a művész számára. Holott az anyag meglehetősen távolról érkezett: a becsomagolt, és különféle technikák során megdolgozott ajtók Budapest utcáiról, lomtalanításokból származnak, magukon hordozva a város, és az ott élő emberek múltját is. Épp úgy, ahogy a csipkekesztyűk, amelyek anyagukban őrzik készítőik, valamint viselőik keze nyomát. A rétegek mögött megbúvó történetfoszlányokat a néző saját percepcióinak tükrében tudja csak felfejteni, vagy azokkal kapcsolatot létesíteni. A kiállítás számos további különlegességet is nyújt a látogatóknak: a Disney mesékből jól ismert különféle méretű és kinézetű Mickey egerek, egy beburkolt hófehér Fiat 500-as, vagy a művész egyik legújabb munkája, egy hatalmas kacsás szőnyeg is látható a galériában. Havadtoy munkáiban minden ponton kísérletezés, játékosság, ugyanakkor pontos, aprólékos és tudatos kidolgozottság lelhető fel. Belsőépítészként, lakberendezőként is e törekvéseinek nyitott utat, Keith Haring – pop-art és graffitiművész, társadalmi aktivista – lakásának berendezésében is eszerint járt el. A tárlaton kiállított kandallóelőlap szintén ezt a technikát, hangnemet tükrözi vissza, amely ugyanakkor Haring művészetének egyfajta újraértelmezése, becsomagolása is a számára. Az újrateremtés, el- és felfedés, más színben, más formában való közelítés kiemelkedő szerepet kap Havadtoy művészi létében, s alkotásai e technika mentén gyakran kölcsönös viszonyban, párbeszédben is állnak egymással.
A kiállított darabok olyan szerteágazó, mégis nagyon összetett attitűdöt, gondolkodásmódot tárnak fel előttünk, amelynek megértéséhez nem elég látni az egyes alkotásokat, közel kell férkőzni hozzájuk, bebújni a rétegek, a becsomagolt formák mögé, s meglátni a színek különböző, de nagyon apró, észrevétlen eltéréseit. Csak így érhetjük meg annak a gondolatnak felszabadító igazságát, amelyet Fabényi Julia megnyitóbeszédében hangsúlyozott: Havadtoy az a művész, akit sok skatulyába, vagy egyetlen skatulyába sem lehet szorítani.

Havadtoy háromszor

Az érdeklődők Sam Havadtoy további két magyarországi kiállítására is ellátogathatnak a nyár során. A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumban Memory of Love – A szeretet emléke címmel a művész legújabb festményei és szobrai láthatóak július 14. és szeptember 30. között. A budapesti Kálmán Makláry Fine Arts galériában július 16-tól augusztus 10-ig a művész grafikai munkásságába kaphatunk mélyebb betekintést; szitanyomatai mellett, új, kollázs technikával bővített egyedi nyomatai is láthatóak lesznek a tárlaton.

2018.07.17 10:00
Frissítve: 2018.07.17 10:00

Leégtek

Az ellenzék számára siralmas eredménnyel jártak az utóbbi hetek időközi választásai: Józsefváros, Miskolc, Veszprém csúfos bukás, jellemzően kétharmad-egyharmad arányú vereség, helyben szinte megismétlődnek az áprilisi eredmények. Lám, még Rokker Zsoltti is elcsúszott a jégen, pedig nem panaszkodhat lanyha sajtóérdeklődésére. Humoristaként nevét, arcát is többen ismerik Miskolcon, mint győztes fideszes ellenfeléét, akiről még a saját körzetében sem tudták sokan megmondani, kicsoda.
Mégis. Lett, ami lett.
Politikai elemzők és ellenzéki politikusok azt mondják, nem kell messzemenő következtetést levonni az eredményekből, ez csak egy időközi, jövő ősszel jönnek az igazi önkormányzati választások, most már arra koncentrál mindenki, nem vesztegeti az erőit, nem dob be apait, anyait, inkább kivár. A részvételi arány pedig jellemzően olyan alacsony, hogy ezt akár azzal is magyarázhatnánk: a fegyelmezett fideszes szavazótábor kötelességtudóan elment most is, a többiek meg vagy nyaraltak, vagy meccset néztek, s legfeljebb az egzotikum kedvéért ugrottak be néhányan szavazni, ha egyáltalán.
Itt, most, július közepén nem igazán látszik, mi változna, változhatna meg a bő egy év múlva esedékes „rendes” helyhatósági választásokig. Miskolc az üzeni: a fideszes jelöltnek nincs szüksége arcra, egyéniségre, netán politikai programra, sőt még csak el se kell mennie a választói közé, elég, ha a voksolás előtti napokban kiplakátolják vele a környéket jó narancssárgával: a néhány tíz méter alatt, míg az oszlopoktól beérnek a fülkébe, a szavazásra jogosultak tán nem felejtik el a nevét. Az erő szavaz, nem az eszme.
Jól is jön a nyár, már a miniszterelnök is „kációzik”. Az ellenzéki politikusoknak sem kell „kijönniük” a fényre, nem is nagyon akaródzik nekik, az is titkolózik, aki már eldöntötte, hogy ilyen körülmények között is megméreti magát jövőre. A leégés most látványos, talán az őszi napfény kíméletesebb lesz velük.
Miskolc az üzeni: a fideszes jelöltnek nincs szüksége arcra, egyéniségre, programra. Az erő szavaz, nem az eszme
2018.07.17 09:10
Frissítve: 2018.07.17 09:10