Orwell világa

Sokszor éri az a vád a jelenleg 751 tagú Európai Parlamentet, hogy csak viszi a pénzt, miközben gyakorlati haszna korlátozott. A kínai törvényhozás, a Népi Gyűlés négyszer népesebb, értelme azonban tényleg nincs sok. A nem demokratikusan megválasztott tagok a kommunista párt indítványait bólogató Jánosokként fogadják el, ami persze érthető, mert a nem szavazat után „elégtételt” vehet a hatalom.

A parlament közfelkiáltással szavazta meg az alkotmánymódosítást, amely papíron is diktatúrává alakította át az országot. S nemcsak azzal, hogy Hszi Csin-ping korlátlan ideig, akár élete végéig maradhat az ország élén, de azzal is, hogy olyan az igazságszolgáltatás felett álló szuperhatóságot hoznak létre, amely akár mondvacsinált okok miatt vonhat felelősségre bárkit, aki a közszférában dolgozik. A hivatalos indoklás szerint a korrupció elleni harcot mélyítik el, ám Hszi ezzel várhatóan a politikai ellenfelekkel való leszámolást gyorsítja fel.

Visszatér a Mao-éra? Nyilván nem, hiszen amellett, hogy Hszi Csin-ping politikai szempontból totális teljhatalmat akar, minden elődjénél nagyobb sebességgel építi ki a piacgazdaságot. Inkább arról van szó, hogy az elnök az ország összeomlását akarja meglehetősen sajátos eszközökkel megoldani. A hatalmas ingatlanárrobbanás miatt sokan figyelmeztettek: nagy baj történhet, mert egyre többen nem tudják visszafizetni a hitelüket.

A közszféra teljes ellenőrzésével valójában a rossz adósokat akarják kiszűrni. A bíróság ilyen esetekben vagyonelkobzást rendelt el, ám ha időben sikerült átmenteni a vagyont, akkor ez az eszköz teljesen hatástalan. Végső esetben a „fekete bárányoknak” nevezett kínaiak nem hagyhatták el az országot. A kisvárosokban már tesztelték is azt a rendszert, amely alapján pontokat kapnak az emberek szociális magatartásuk, illetve hitelképességük alapján. Most olyan, szinte mindenkire kiterjedő online adatbankot fejlesztenek, amelyből hamar kiszűrhetőkké válnak a „közveszélyes” adósok.

Úgy látszik, Orwell világát még mindig tovább lehet fejleszteni.