A választáson bukhatjuk az uniós pénzeket

Az európai alapjogok rendszerszintű megsértése miatt nő az esély, hogy vissza is kell fizetnünk az eddigi támogatások egy részét.

Az Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottság (LIBE) tavaly ősz óta vizsgálja az uniós alapjogok magyarországi érvényesülésének helyzetét. A Népszava birtokába jutott a testület jelentéstervezete, amelyből kiderül: a több hónapos vizsgálat során súlyos, rendszerszintű jogsértéseket tapasztaltak, és javasolják az EU-szerződés 7-es cikke szerinti eljárás elindítását.

Ahogyan arról március közepén lapunkban már beszámoltunk, a vizsgálat egy részét az EP Költségvetési Ellenőrző Bizottsága (CONT) folytatta le. A CONT – szintén lapunk által ismertetett - jelentéstervezete meglehetősen sarkos megállapításokat tartalmazott: kiterjedt kormányzati korrupciót dokumentált, és azt javasolta, hogy amennyiben nem csatlakozunk az EU-támogatások felhasználását a kormánytól függetlenül ellenőrizni képes Európai Ügyészséghez, akkor az Európai Bizottság függessze fel a Magyarországnak szánt uniós támogatásokat. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője, a CONT póttagja szerint az eljárásrend alapján ezen a ponton módosítókat lehet benyújtani a dokumentumhoz, amelyek elfogadásuk esetén akár meg is változtathatják a szöveg hangvételét, ám erre kicsi az esély: a frakciók közül egyedül a Fidesz-képviselőket is a soraiban tudó Néppártnak fűződhetne érdeke a puhításhoz, ám a CONT vizsgálatát a Néppárt által delegált elnök, Ingeborg Grässle vezette, és kevéssé valószínű, hogy a saját frakciója fogja ellehetetleníteni a munkáját.

A LIBE jelentéstervezetéről a bizottság április 12-i ülésen tartják az első vitát. A Népszava birtokában lévő szöveg pontosan ugyanarra a következtetésre jut, mint ami a CONT konklúziója volt (vagyis semmi nyoma benne az EP-álláspont puhulásának): úgy látja, hogy a kormányzás gyakorlata „jelentős, rendszerszintű fenyegetést jelent a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra”, és javasolja az EU-zsargonban atombombának nevezett 7-es cikkely szerinti eljárás elindítását. A jelentéstervezet szerint Magyarországon súlyosan sérülnek olyan uniós alapjogok, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyetemi szabadság, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a szociális jogok, az igazságszolgáltatás függetlensége, emellett pedig mindennapos a kormányzati korrupció.

Fotó: Dominique Hommel/AFP

A szöveg külön is megemlíti az ellenzéki képviselőket a parlamenti véleménynyilvánításuk miatt sújtó, az uniós joggal ellentétes büntetéseket, a Közép-Európai Egyetem jogsértő vegzatúráját, a bevándorlókkal kapcsolatos kormányzati félelem- és gyűlöletkeltést, a menekültek (köztük kísérő nélküli gyermekek) fizikai bántalmazását, a tranzitzónákban lévő gyermekek szexuális zaklatással szembeni védelmének elmulasztását, az egyházak politikai megkülönböztetését, a civil szervezetek szabad működésének korlátozását, a nők gazdasági és szociális diszkriminációját, az etnikai és szexuális kisebbségekhez tartozók, valamint a hajléktalanok hátrányos megkülönböztetését, az etnikailag szegregált oktatás fenntartását, a nyugdíjminimum, a lakhatási támogatás és az álláskeresési támogatás elégtelenségét, a manipulatív „nemzeti konzultációkat”, a bírók kényszernyugdíjazását, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az adatvédelmi biztos jogszerűtlen eltávolítását.

A szöveghez május 15-ig lehet módosítókat benyújtani. Az EP szeptemberben szavaz a jelentésről, amelynek elfogadásához a jelenlevők kétharmadának, illetve az összes képviselő legalább felének, 376 képviselőnek igennel kell szavaznia. Ahhoz, hogy tényleges szankciókra is sor kerüljön, a tagállamok kormányait képviselő Európai Tanácsnak egyhangúlag kell kimondania az alapértékek tartós és súlyos megsértését. A magyar és a lengyel kormány már jelezte, hogy kölcsönösen nem fogják megszavazni egymás „elítélését” - Lengyelországgal szemben már korábban elindult a 7-es cikkely szerinti eljárás -, amit csak úgy lehet kikerülni, ha a lengyel és a magyar ügyet egyesítik (mivel az érintett tagállam nem vehet részt a rá vonatkozó szavazásban, ebben az esetben a lengyel és a magyar tanácsi tag sem szavazhatna).

Lehetséges szankcióként nemcsak a majdani támogatások felfüggesztése, hanem az eddig kifizetett összegek visszavétele is fölmerül, amire egyértelműen utalt nemrég Ingeborg Grässle az azonnali.hu-nak adott interjújában: „Ha csaláshullámot észlelünk, a teljes támogatási összeget vissza kell fizetni. Egy uniós finanszírozási periódus végén ezek nettó veszteségekként jelentkeznek a tagállam kasszájában (…) Azt akarjuk, hogy az emberek javát szolgáló, fenntartható beruházásokba fektessék, nem pedig egy pártba.” Úgy tudjuk, a támogatások elapadásával, illetve azzal, hogy a már kiosztott összegek egy részét vissza kell fizetni, az Orbán-kormány is komolyan számol, ezért tartotta sürgősnek, hogy a 2020-ig járó EU-támogatásokat a választásokig kiosszák. Lehetségesnek tartják, hogy az állam visszafizetésre kényszerül, azt viszont kevéssé, hogy a klientúrától tényleg vissza lehet venni a juttatásokat.

Jobbik-veszély

A Fidesz eddig azzal tartotta sakkban az EP legnagyobb, néppárti frakcióját, hogy ha bukik, akkor jön a Jobbik, ami az uniós alapértékek szempontjából még rosszabb lesz. Ez eddig hatékony érvelésnek bizonyult – a néppárti Ingeborg Grässle a fent idézett interjúban úgy fogalmazott: „Látjuk, milyen nehéz helyzetben van Orbán miniszterelnök: a Jobbik a legerősebb ellenzéke” –, ám a radikális párt középre húzódása Brüsszelből is látszik. Ezért a Fidesznek most az az érdeke, hogy a szélsőség irányába tolja a jobboldali vetélytársát – nem véletlen, hogy a kormánypárti híroldalakon naponta jelennek meg véleménycikkek és elemzések, amelyek a Jobbik „lelkének”, eredeti identitásának elvesztését siratják. Az Orbán-kormány céljait most paradox módon egy relatíve jó Jobbik-szereplés szolgálná. Ha viszont nagyon nyer a Fidesz, akkor az EU-támogatások felfüggesztése mindenképpen kézzelfogható közelségbe kerül.