Miért szeretjük még mindig az EU-t?

Hogyan lehetséges, hogy az évek óta hajtogatott és egyre erősödő EU-ellenes kormányzati retorika ellenére a magyarok az átlagnál jobban kedvelik az Európai Uniót, és úgy vélik, hogy tagságuk a közösségben rengeteg előnnyel jár?

Erre a kérdésre is keresték a választ a párizsi székhelyű Jacques Delors Intézet szakértői, akik egy friss tanulmányban összehasonlították a visegrádi négyek lakosságának az EU-hoz fűződő viszonyát. A kutatási eredményt Daniel Debomy, a francia think-tank vezető elemzője ismertette Brüsszelben.

A szakértő szerint a magyarok tisztában vannak azzal, hogy életszínvonaluk emelkedését és bővülő álláslehetőségeiket nagyrészt az Európai Uniónak köszönhetik. A közvélemény-kutatási kérdőívekre adott válaszaikból kitűnik, hogy nagyra értékelik a közösség által finanszírozott Erasmus+ diákcsere programot és a mezőgazdasági termelőknek juttatott támogatást. A kedvező vélekedést nem befolyásolja, hogy az Orbán-kormány hosszú ideje következetesen támadja és próbálja “megállítani Brüsszelt”. A kormányzati propaganda ugyanakkor hatásosnak bizonyult a bevándorlás és a migráció megítélésében: a megkérdezetteknek csak 19 százaléka gondolja úgy, hogy a bevándorlás pozitív dolog, és mindössze 29 százalékuk támogatná, hogy az ország segítse a menekülteket.

A párizsi kutatók szerint a visegrádi országok lakói elismerik az EU-tagság jótéteményeit, egy részük azonban nem érzi a bőrén a fejlődést. Ők azt tapasztalják, hogy a megélhetésük nehezebb és bizonytalanabb lett, mint korábban. Elégedetlenség, zavar és harag munkál bennük, meg türelmetlenség, hogy az ígértnél vagy a reméltnél tovább tart a Nyugathoz való felzárkózás folyamata. Az eredmények méltatása mellett sokan nehezményezik, hogy országuk mérete és fejletlensége miatt másodrendű állampolgárnak tekintik őket az unióban, ahol a nagy és erős országok kötelező szabályokat erőltetnek rájuk. Ez utóbbira példa a migráció, amelyet mind a négy tagország az EU egyik legsúlyosabb problémájának tart.

A csatlakozás idején a magyarokban keveredett a remény és az aggodalom — írják a tanulmány szerzői. Élt bennük a remény, hogy beköszönt a jólét, kitárulnak a határok és mindenki előtt megnyílik a külföldi utazás és tanulás lehetősége. De ott volt az aggodalom is, hogy a nagy közös piacon bírják-e majd a versenyt az erősebbekkel, képesek lesznek-e alkalmazkodni a körülményekhez, megőrizhetik-e önazonosságukat, megmaradnak-e a hungaricumok, avagy feloldódnak az óriási multikulturális közegben.

Miközben a magyarok szeretik hangoztatni az európaiságukat, kételkednek is az EU jótéteményeiben. A taggá válás után felerősödtek ezek a fenntartások. Sokakban az a benyomás keletkezett, hogy a nyugat-európai óriásvállalatok beszippantják, vagy megszüntetik a helyi cégeket, és rossz minőségű termékeikkel elárasztják a piacot. Daniel Debomy szerint ezt a gondolkodást az országot megcsonkító Trianoni Szerződés is táplálja, amit a magyarok száz éve nem tudnak megbocsátani a nyugati hatalmaknak. A sorsára hagyott nemzet érzetét erősíti 1956 emléke is. Az Európai Unióval szembeni kételyeket és az általános borúlátást fokozták a 2008-ban kezdődött gazdasági és pénzügyi válság következményei, és az Orbán-kormánnyal szembeni brüsszeli kritika.

Ennek ellenére a magyar lakosság véleménye az EU-ról és az ország uniós tagságáról alapjában véve nagyon kedvező. A tanulmányírók ezt azzal magyarázzák, hogy az emberek tudják: a vitathatatlan gazdasági fejlődés és a Nyugat-Európához való fokozatos felzárkózás jórészt a brüsszeli pénzeknek köszönhető. A kutatóintézet az elégedettség jelképes, de fontos elemének tartja, hogy a polgárok élvezik az EU-tagsággal járó szabadságjogokat, például a szabad munkavállalás és letelepedés jogát. A tanulmány természetesnek tartja, hogy a fenntartások és a sérelmek ennek ellenére megmaradtak egy olyan ország lakóiban, amely évszázadok óta a nyugat és a kereszténység védelmezőjének tekinti magát a tatár, a török, valamint az orosz hódítókkal szemben. És amely a migrációs hullám idején is Európa védőbástyája próbált lenni, ám ezt a szerepét a partnerei nem nagyon értékelték.