Fehérvári riogató

A migránsozások és fenyegetések között Rockyt idézte a Dakota közmondásokról leszokó Orbán Viktor kormányfő a Fidesz kampányzáróján.

Két-háromezer ember gyűlt össze a Fidesz országos kampányzáróján a székesfehérvári főterén, az Országalmánál. Az okozott némi izgalmakat, hogy a rendezvényen megjelent a devizahitelesek kilakoltatása ellen küzdő „Nem adom a házamat” mozgalom néhány tagja – azonban nem maradhattak sokáig: a jelentős számban felvonuló biztonsági őrök azonnal kivezették őket a térről. Miközben a maréknyi ellentüntetőt szeparálta az őrsereg, egy Fidesz-szimpatizáns elbődült: – Nem hagyjuk magunkat!

Amikor megkérdeztük a férfit, most éppen ki ellen kell küzdeni, nem adott választ, de azt elmondta: egyenesen Debrecenből jött és ott volt a békemeneten is. Mint mesélte, Budapesten és Székesfehérváron kívül védte ő már a magyart Olaszországban is – igaz, nem a muszlim hordáktól, hanem a magyar munkavezetőtől, mivel az folyton át akarta verni a brigádját.

Közben fideszes aktivisták sürgölődtek, nemzeti zászlókat éa Fidesz-feliratú táblákat osztogattak. Nem sokkal később kezdődött a program a színpadon – aminek közelébe csak a biztonsági őrök ellenőrzésén át vezetett út. Elsőként Vargha Tamás fideszes képviselőjelölt, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára beszélt. Nagyívű történelmi képpel nyitott, az államalapítástól hamar eljutott a török hódoltságig - ami, narratívája szerint, lényegében már aktuálpolitika, tekintve, hogy nyugodtan kimondható: ”Muszlim uralom alá került hazánk." Ezzel sem sikerült igazán feltüzelnie a közönséget. Csak akkor élénkült meg a tér, amikor Orbán Viktor kormányfő lépett a mikrofonhoz.

– Kedvenc politikai filozófusom, Rocky Balboa azt mondta: mindig a végén van a vége – indított Orbán, aki szerint a fideszesek nem ülhetnek babérjaikon, mert még nem nyerték meg a választást. Erre aztán rá is erősített: volt, hogy „szombaton még mi voltunk többen, hétfőn megint mi voltunk többen, csak éppen vasárnap nem voltunk elegen.”
A kezdeti hevület gyorsan alábbhagyott, a közönség mintha nem lett volna elég lelkes, Orbán is fáradtnak tűnt, valódi tűz nélkül mondta fel a kormányzati panelekből szőtt beszédét. Letudta a kötelező köröket a kormány gazdasági sikereiről, majd rátért a migránsozásra. Szerinte bevándorlók milliói fenyegetnek délről, ám Európa vezetői egy amerikai pénzemberrel közösen nem a határokat akarják megvédeni, hanem migránsokat telepítenének be. „48 óránk van”, hogy ezt megelőzzük – riogatta hallgatóságát, de mint később kiderült, ez még csak a kezdet volt. – Ahol van tömeges migráció, ott a nőket erőszakos támadások fenyegetik. Ez világos, mint a nap – mondta. – Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében – kiabált erre egy idős bácsi a tömegből a színpad felé.

Az Orbán-beszéd végén tárogatózene majd Kossuth-nóta szólt, majd nyomban utána Ákos. A rendezvény végén egy idősebb házaspárt szólítottunk meg, de a bemutatkozás után nem maradt idő kérdezni.
– Már harminc éve el kellett volna vágni a torkotokat – mondta szelíd mosollyal a néni, majd gyorsan témát váltott. – Tudja én azt szeretném, ha Orbán legalább haláláig lenne miniszterelnök!
– Legalább? – kérdeztünk vissza, de nem sikerült elbizonytalanítani, mert sziklaszilárd meggyőződéssel mondta újra:
– Igen, legalább addig!