Donald Trump fellázadt saját hivatalvezetője ellen

Publikálás dátuma
2018.04.09 07:31
Trump úgy érzi, már eléggé kitanulta az elnöki mesterséget ahhoz, hogy mellőzhesse Kelly intelmeit Fotó: AFP/John Kelly/Chris Kl
Fotó: /
Donald Trump amerikai elnök az utóbbi hetekben látványosan mellőzi John Kellyt, a fehér házi stáb vezetőjét, bár rendre dicséri munkáját.

Amikor Trump felhívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy gratuláljon neki fölényes többéggel történt újraválasztása alkalmából, Kelly nem volt a vonalban, hogy figyelemmel kísérje főnöke telefonbeszélgetését. Amikor Trumpot a múltkor a floridai Mar-a-Lagóban migrációs ügyek és világkereskedelmi kérdések árasztották el, Kelly sehol nem volt a közelben.

És talán a legdurvább eset: amikor Trump úgy döntött, hogy a kőkonzervatív John Boltont teszi meg nemzetbiztonsági tanácsadójává, és erről az Ovális irodában tájékoztatta Boltont, Kelly nem volt jelen, és csak utólag szerzett tudomást a döntésről. Az előző nemzetbiztonsági tanácsadótól, Herbert Raymond McMastertől való megszabadulást ugyan ő maga javasolta az elnöknek, de hevesen tiltakozott Trump azon terve ellen, hogy Bolton legyen az utód. Így aztán ki is maradt az egész kinevezési döntéshozatali folyamatból.

Donald Trump eredetileg lényegében azt várta Kellytől, hogy teremtsen valamilyen rendet a Fehér Ház személyzetének tagja között, és a jelek arra mutatnak, hogy ezt a feladatot túlságosan jól látta el: nem csupán a beosztottakat fegyelmezte meg, hanem magát az elnököt is. Állandóan „útmutatásokkal” látta el Trumpot, igyekezett racionális munkabeosztással lefoglalni az elnök idejét, próbálta lebeszélni Trumpot arról, hogy szakemberekkel való konzultálás nélkül, zabolátlanul tegyen közzé olyan Twitter-üzeneteket, amelyeket aztán nem győznek megmagyarázni a beosztottak.

Úgy tűnik, Donald Trump most már úgy látja, hogy „kitanulta az elnöki mesterséget”, maga is eligazodik a döntéshozatali szempontok útvesztőiben, ezért a korábbinál kevéssé szorul rá Kelly segítségére. Immár nem csak az elnök fütyül a stábfőnök szavára, hanem a személyzet többi tagjának a szemében is csökkent Kelly súlya és tekintélye. A Fehér Házban folyamatosan azt rebesgetik, hogy Kelly napjai meg vannak számlálva.

Trump az elmúlt néhány hétben ismét elnökségének első egy-két hónapjára emlékeztető öntörvényű módon, nyaktörő tempóban, mondhatni „mitfahrer nélkül” kormányozta a világ vezető hatalmát. Beosztottakat rúgott ki, meglepetésszerű politikai nyilatkozatokat tett a Twitteren. Az amerikai médiában több helyen megjelent egy – nevének mellőzését kérő - fehér házi forrásból származó információ, miszerint Trumpnak „elege lett abból, hogy Kelly mindig nemet mond neki”, ezért aztán úgy döntött, hogy bizonyos dolgokat meg sem említ neki.

Egy másik fehér házi alkalmazott azt mondta Kellyvel kapcsolatban: ha egyszer valakiről elterjed annak a híre, hogy kiáll a szekere rúdja, az bélyegként ráég a homlokára, és soha többé nem lehet levakarni onnan, a jóslat beteljesíti önmagát. A stábfőnökről is azt mondják, hogy ennyire meggyengülve nem maradhat sokáig a helyén – ez utóbbi megállapítást már nem névtelenül nyilatkozó személy, hanem Chris Whipple, a „Kapusok” című könyv szerzője tette. A könyv a modern kori fehér házi stábfőnöki tisztség egyfajta története. Whipple szerint Trump úgy akarja vezetni a Fehér Házat, mint ahogy annak idején vállalatbirodalmát irányította a Trump Torony 26. emeletéről.

John Kelly és az elnök viszonyát állítólag jelentős mértékben lehűtötte, hogy Kelly módszeresen távol próbálta tartani Trumptól néhány korábbi bizalmasát, így például Corey Lewandowski volt kampányigazgatót, akit egyenesen ki is tiltott a fehér Házból, amíg döntését Trump felül nem bírálta. Szintén akadályozta Kelly az elnök közvetlen kapcsolattartását olyanokkal, mint David Bossie politikai aktivista, illetve Anthony Scaramucci volt fehér házi médiaigazgató.

A legsúlyosabb konfliktus azonban alighanem azon robbant ki, hogy Kelly összetűzésbe került Jared Kushnerrel, Trump vejével és egyben tanácsadójával. Kettőjük viszonya annyira elmérgesedett, hogy Kelly átírta a Fehér Ház biztonsági szabályzatát, és a módosítás alapján alacsonyabb fokozatba került Kushner felhatalmazása a minősített adatokhoz való hozzáférés tekintetében.

John Kelly tavaly júliusban vette át fehér házi stábfőnöki hivatalát, és akkor állítólag azt mondta bizalmasainak, azt reméli, hogy nagyjából egy évet tölthet el ezen a poszton. Most viszont már kérdéses, hogy kitarthat-e nyárig ebben a beosztásban.

Az elnök tétet emel a vámháborúban

Donald Trump arra utasította az Egyesült Államok külkereskedelmi kérdésekben illetékes főképviselőjét, hogy vegye fontolóra és készítse elő további száz milliárd dollár összértékű behozatali vám kirovását a kínai termékekre.

Az amerikai elnök meglepetésszerű lépésének az az előzménye, hogy Peking bejelentette: 50 milliárd dollár értékben megadóztat amerikai exportcikkeket, köztük a szóját és a kisrepülőgépeket. Ez a kínai döntés azonban már szintén válasz volt a korábbi amerikai bejelentésre, amely ugyancsak 50 milliárd dollár összértékű amerikai importvám kiszabásáról szólt Kínával szemben.

A Fehér Ház csökkentené a deficitet Fotó: AFP/Robert Sullivan

A Fehér Ház csökkentené a deficitet Fotó: AFP/Robert Sullivan

Immár megállapítható, hogy a második világháború utáni legnagyobb kereskedelmi csata van kibontakozóban. Miután a világ két legnagyobb gazdasági tényezője összekülönbözött egymással, a globális pénzügyi piacok előbb zuhanórepülésbe kezdtek, később azonban mintegy két napra valamelyest megnyugodtak, abban a reményben, hogy meg tud majd egyezni egymással Kína és az Egyesült Államok. Ebben a nagyon óvatosan derűlátó légkörben hangzott el a washingtoni bejelentés, miszerint Trump elnök egy újabb, immár száz milliárd dolláros vámcsomag összeállítására adott utasítást. Egyben azt is elrendelte, hogy az amerikai agrártárca hajtsa végre az amerikai farmerek érdekeinek megvédését célzó terveket.

„Kína illegális kereskedelmi gyakorlata, amit Washingtonban éveken át figyelmen kívül hagytak, amerikai gyárak ezreit tették tönkre és amerikai munkahelyek millióit számolták fel” - fogalmazott Trump a döntést bejelentő nyilatkozatában.

Tavaly 375 milliárd dolláros deficit volt az Egyesült Államok Kínával folytatott kereskedelmében, vagyis az amerikaiak ennyivel többet importáltak Kínából, mint amennyit exportáltak oda. Washington sürgősen el akarja érni, hogy ez a helyzet a kereskedelmi mérlegegyensúly irányába mozduljon el. Kína arra hivatkozik, hogy kiegyensúlyozottabbak lennének az arányok, ha az Egyesült Államok kományzata nem akadályozná a legfejlettebb – adott esetben katonai célokra is alkalmazható – technológia Kínába történő eladását. Az amerikai kormányzat ennek a tényezőnek a gazdasági jelentőségét sokkal kisebbnek tartja, szerinte nem ez járul hozzá számottevően az egyensúly felborulásához.

Trump frissen kinevezett gazdasági főtanácsadója, Larry Kudlow – aki éppenséggel azért került ebbe a pozícióba, mert elődje a Kínával szemben bejelentett első importvámdöntéssel nem értett egyet, és tiltakozásul lemondott – azt mondta a Fox tévé üzleti csatornájának: a tárgyalások folytatódnak ugyan, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Kína tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata az egész világ gazdasági növekedésére nézve ártalmas. Kudlow szerint évtizedek óta Trump az első, aki ez ellen ténylegesen fellép, nem csak a suttogásig jut el.

Eswar Prasad, a Cornell Egyetem kereskedelempolitikai professzora ugyanakkor kételkedik abban, hogy Trump retorikájával megállapodásra lehet jutni Kínával. Szerinte a világos tervek és a következetes üzenetstratégia hiánya miatt úgy tűnik, hogy a washingtoni kormányzat sokkal inkább kereskedelmi háborúra készül, mintsem gyümölcsöző tárgyalásokra.

Ben Sasse, Nebraska állambeli republikánus – tehát az elnökkel azonos pártállású – szenátor a feszültség eszkalálását a lehető legostobább irányvonalnak minősítette, és reményének adott hangot, hogy Donald Trump csak „a gőzt akarja kiereszteni”, és ha csak félig is komolyan gondolja, amit mond, akkor baj van.

2018.04.09 07:31

Washingtontól Jeruzsálemig ível az illiberális románc

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:15

Fotó: Facebook/Orbán Viktor/
Az Amerikai Zsidó Tanács döbbenten bírálta az Orbán-vizit idején elfogadott új izraeli nemzetállamtörvényt, a magyar miniszterelnöknek viszont csak dicsérő szavai voltak vendéglátója, Benjamin Netanjahu irányába.
A judaizmus szent helyét, a Nyugati Falat látogatta meg péntek reggel Orbán Viktor. Ez volt a kormányfő szerdán kezdődött hivatalos izraeli látogatásának záróprogramja. A falnál tett látogatásával olyan fontos vezetők nyomdokaiba lépett, mint Donald Trump amerikai elnök, Mike Pence alelnök vagy Vilmos herceg, a brit (2. számú) trónörökös. 
A Jerusalem Post izraeli konzervatív napilap beszámolója szerint a magyar miniszterelnököt fogadta a létesítmény alapítványának igazgatója, Mordechai Eliav, majd a nyugati fal rabbija, Shmuel Rabinowitz megáldotta, hogy a Síratófalba elhelyezett papírcetlire felírt kívánsága teljesüljön. Az alapítvány igazgatója a történelmi háttér ismertetése mellett arról is beszélt, mit jelent és mit jelentett mindig a világ zsidóságának Jeruzsálem, a rabbi pedig az áldás előtt elszavalta számára a 21. zsoltárt. Orbán Viktor elmondta, mennyire elbűvölték az előző két nap során látottak. A két nap viszont nagyon rövidnek bizonyult, szívesen visszatérne családjával egy hosszabb izraeli kirándulásra, számolt be Jerusalem Post. 
A konzervatív napilap azonban azt is kiemelte, hogy a migrációellenes magyar miniszterelnök megítélése „ellentmondásos”, és emlékeztetett arra, hogy az izraeli-magyar államközi kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók. A tavaly július 19-én Budapestre látogató Benjamin Netanjahu volt az első izraeli kormányfő, aki az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolatok felvétele óta Magyarországra látogatott, és Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány feje ez alkalommal azt is előrebocsátotta, hogy 2019-ben, a diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóját meg fogják ünnepelni. Hangsúlyozta azt is, örül, hogy mostani látogatása Izrael Állam létesítésének 70. évfordulóján került sorra. 
A magyar-izraeli kapcsolatok javulása valóban üdvözlendő tény, de ezen túlmenően több szépséghibája is van az Orbán-Netanjahu szövetségnek. Mindenekelőtt az, amit maga Orbán Viktor is hangsúlyozott a csütörtöki, Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztatón, hogy „azonosan látják a 21. század” nagy kérdéseit. Merthogy mindez elsősorban az Orbán Viktorral szemben kritikus izraeli média és civil szervezetek által is hangsúlyozott illiberális, a demokratikus alapelvekkel szembe menő nézetazonosságban, vagyis abban nyilvánul meg, hogy mindkét miniszterelnök tudatosan és következetesen próbálkozik a jogállam lebontásával saját országában. Az ellenzéki Haaretz értékelésében tovább ment, és a Washingtontól Jeruzsálemig ívelő illiberális románcról írt. 
Amint arról az Orbán-vizit kapcsán beszámoltunk már, csütörtök hajnalban fogadta el az izraeli törvényhozás azt a nemzetállamtörvényt, amelyet még izraeli ellenzékiek is az apartheid jelzővel illettek. Bár végső változatában a hazai és nemzetközi felháborodás következtében némiképp módosult a jogszabály legvitatottabb része, a kizárólagosan zsidó települések létesítését ösztönző passzus, számos olyan rendelkezése maradt, amely világszerte tiltakozást szült. Az Európai Unió, amely előzetesen is tiltakozott a diszkriminatív előírások miatt, többek között azért fejezte ki aggodalmát, mert a kétállamos megoldás ellehetetlenítését látja a törvényben az arab kisebbség jogainak csorbulása mellett. Tiltakozott az Amerikai Zsidó Tanács is: az ynetnews portál beszámolója szerint azt emelték ki, hogy ez a Netanjahu által is szorgalmazott törvény árt a zsidóságnak és Izraelnek egyaránt.
A környező országok közül elsőként Törökország állt ki a törvény ellen, többek között azt kifogásolva, hogy Jeruzsálemet a zsidó nép osztatlan fővárosaként határozza meg.
2018.07.20 20:15

Máris feltámadt a katalán függetlenség főnixmadara

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:08

Fotó: AFP/ Tobias Schwarz
Új mozgalmat hirdetett Carles Puigdemont volt katalán vezető, aki a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ismét felkorbácsolhatja az érzelmeket a függetlenségpártiak körében.
Főnixmadarakat megszégyenítő gyorsasággal képes újjászületni Carles Puigdemont volt katalán vezető, akinek köszönhetően új erőre kaphat a függetlenségi mozgalom. A tavaly október 1-jei népszavazás és az elszakadás egyoldalú kikiáltása során betöltött szerepe miatt Spanyolországban egyebek között árulás, zendülés és hűtlen kezelés miatt körözött – és emiatt jelenleg külföldön élő – politikus a héten egy új mozgalmat jelentett be, a Crida Nacionalt. Az alapítók között van a mostani katalán elnök, Quim Torra, és a jelenleg börtönben ülő Jordi Sánchez aktivista is, akit a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt csuktak le. Bár az egyik alapító – Puigdemont saját szavaival élve – önkéntes száműzetésben él, és így többnyire videóüzeneteken keresztül kommunikál a Katalóniában élő hívekkel, a másik pedig a börtönből küldött levelek útján, a jelek szerint nincs kudarcra ítélve a projekt. Sőt, a továbbra is független köztársaságról álmodók között kimondottan nagy népszerűségre tett szert az indulás óta eltelt pár napban. „Úgy tűnik, hogy a Crida erősen indul, máris sok ezren csatlakoztak hozzá... A tömegek egy részének Puigdemont továbbra is hiteles figura” – mondta lapunknak az MTA-KRTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, Éltető Andrea Carles Puigdemontról, aki vezetőként tavaly igen kockázatos politikát folytatott, kiharcolva az egyoldalú függetlenséget, majd az otthoni káosznak hátat fordítva külföldre menekült, mondván, a börtönből nem tud harcolni az önálló Katalóniáért. Éltető szerint az általa alapított mozgalom célja valószínűleg az, hogy őszre párttá alakuljanak, bár a függetlenséget támogató párt már van, ilyen például a PDeCAT.   „Elképzelhető, hogy később egyesül ezzel a mozgalommal… a Crida Nacional célja épp az összes függetlenséget akaró erőnek az egyesítése lenne. De kérdés, hogy nem éppen a megosztottságot fogja-e növelni.... ezt még nem látni” – tette hozzá.
A héten tartott alapító gyűlésen és sajtótájékoztatón a Crida Nacional céljairól ennél sokkal többet nem is  lehetett megtudni. A felolvasott közleményben újra és újra a függetlenségi erők összefogásának szükségességét hangsúlyozták, s a végső célként a köztársaság megalakítását nevezték meg, „kizárólag békés és demokratikus” eszközökkel. A Népszavának nyilatkozó alkotmányjogász, Xavier Arbós Marín szerint Puigdemontnak lehet egy másik, nem kimondott célja is a Crida Nacionallal: radikálisabb irányba tolni a PDeCAT-ot. A Marta Pascal vezette independentista párton belül jó ideje ideológiai harc dúl, mivel egyesek szerint Pascal nem képvisel eléggé radikális vonalat. Puigdemont színre lépésével a pártvezető még nehezebb helyzetbe kerülhet. Pascal pozíciójának megingása különösen kényes időszakban következhet be, hiszen megkezdődött a visszaszámlálás a jövő májusi önkormányzati választásokig, amelyre Puigdemont alighanem új lehetőségként tekint. Addig egyébként is sok minden történhet, ami felkorbácsolhatja az érzelmeket Katalóniában. Ilyen esemény lehet például Puigdemont kiadatása, ami csak abban az esetben történhet meg, ha ismét kiadják ellene az európai elfogatóparancsot. Amennyiben valaha a spanyol igazságszolgáltatás elé kerül, valószínűsíthető, hogy Katalóniában ismét felizzanak az indulatok – véli a Barcelonai Egyetem oktatója. Arbós Marín szerint ez persze nem borítékolható, ám az biztos, hogy a jelenleg börtönben lévő függetlenségpárti katalán politikusok tárgyalásai októberben és novemberben megkezdődnek. „Érzelmileg nagyon kiélezett időszaknak nézünk elébe” – mondta a szakértő a Népszavának, aki úgy véli, ezzel párhuzamosan nőni fog a nyomás mind a katalán, mind pedig a madridi kormányon, hogy térjenek le arról az útról, amelyre pár hete léptek: a dialógus és a normalizáció útjáról. Annak ellenére ugyanis, hogy Quim Torra retorikájában a Puigdemont-féle radikális vonalat képviseli, a közelmúltban felállt katalán kormány látszólag „praktikus”, a párbeszéd irányába mutató politizálást folytat. „A katalán kormány mostani attitűdje közelebb áll az autonómiához, mint a Puigdemont által kezdett (radikális) politikához.”
2018.07.20 20:08