Sebes György: Záróra után

Három, kissé bolondos, de mindenképpen problémás lányt lecseréltek egy szívtipró tanárra, akivel - ugyancsak - mindig történik valami. Így akartam kezdeni az eheti cikket, sőt igazából már a múlt hetit. A két hete befejeződött Oltári csajok című sorozat valóban megérdemelné, hogy foglalkozzunk vele, de a zárása - és a Mi kis falunk befejezése - után indult A Tanár is alkalmat kínálna rá, hogy írjunk a műfajról, s a megvalósításáról. Ám a politika - és kapcsolt részei - keresztülhúzták terveinket. A múlt héten értelemszerűen adta magát a kampány, mint téma, de ezen a héten sem tehetjük meg, hogy ne a választás utóhatásait elemezzük.

Ritkán adódik ugyanis, hogy egyszerre hallgat el - remélhetőleg csak ideiglenesen - egy rádió, egy újság és egy hírportál. Most ezt is megértük, egyenes következményeképpen az újabb kétharmados győzelemnek. Ugyanakkor azt is jegyezzük meg, hogy a Szép Szó korai lapzártája miatt kissé rizikósnak látszik tollhegyre tűzni a média helyzetét, mert mostanság percenként változ(hat)nak a körülmények. Amire jó példa, hogy alig 24 órával a Simicska-birodalomban bejelentett bezárások után kiderült, szakít az ATV és Hajdú Péter. A két fejlemény persze nem hasonló súlyú, de azt mindenképpen jelzi, hogy váratlan események bármikor történhetnek.

Bármennyire is fájdalmas és sajnálatos a 80 éve létező Magyar Nemzet, valamint a néhány éve hozzá kapcsolódó portál, az mno.hu és a Lánchíd Rádió elvesztése, az is biztos, hogy az átlagnéző és -olvasó (ha egyáltalán van még ilyen) ebből nagyon sokat nem érzékel. Hála a választásokon további felhatalmazást élvező hatalomnak, az ország nagy része jó ideje lényegében csak arról értesülhet, amit ők akarnak üzenni. A közszolgálatinak ma már csak csúfolt média teljes mértékben kiszolgálója pártunknak és kormányunknak. Az országos terjesztésű kereskedelmi tévék közül a TV2-re - Andy Vajna és csapata jóvoltából - ugyanez érvényes. Az RTL Klub még tartja magát - közölték is, nem futnak el, maradnak -, de a választási eredmények nem azt mutatták, hogy politikai műsorai nagy hatást gyakorolnának az emberekre. Bár azt meg kell hagyni, a népszerű emberek felszólításai, hogy mindenki menjen el szavazni, termékeny talajra hullhattak. Igaz, közben megdőlt az a babona, hogy a magas részvétel nem a Fidesznek kedvez. A szintén országosan fogható Kossuth Rádióból ugyancsak dől az orbáni propaganda. A vidéki lapoknál szintén rend van, az egész Mészáros Lőrinc kezében, így legalább a választás előtt egységesen jelenhetett meg mindegyikben a miniszterelnöki interjú.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Simicska Lajos feladta. Hogy aztán a szimplán pénzügyi megfontolásokon kívül ebben még minek lehetett szerepe, arról csak találgatások keringenek. A végeredmény szempontjából mindegy is. És ne felejtsük el, a híres-hírhedt G-nap előtt a most csendre kényszerített orgánumok, valamint a még működő Hír TV is skrupulusok nélkül szolgálták ki a Fideszt. Amikor már lehetett beszélni róla, Tarr Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese elismerte, hogy régebben - értsd: 2015 februárja előtt - volt kézi vezérlés, kaptak utasításokat. Ahogy az a közmédiánál ma is nyilvánvalóan bevett gyakorlat. És árulkodó a Lánchíd Rádió főszerkesztő-helyettesének a bezárás alkalmával megfogalmazott mondata is. "Itt az elmúlt három évben tényleg szabadon rádiózhattunk” – így Szépvölgyi István. Hogy azelőtt mi volt, azt borítsa a feledés jótékony homálya. Az utóbbi években ezek a médiumok valóban rájöttek, hogy milyen fontosak a hírek, meg az igazság, továbbá az egyenes beszéd (még ha az utóbbit - némi kényszerrel - a Hír TV-ben úgy mondják is, hogy egyenesen). Ezért aztán korrekt tájékoztatásra törekedtek, meg lehetett tőlük tudni, mi történt. Hogy az RTL Klub híradói ezt már előbb elkezdték, hát istenem, őket sok mindenben nem lehet megelőzni. Már csak azért sem, mert az ő műsoraikat nem egy sértett, bosszúvágyó oligarcha szabta meg (még ha el is hisszük, hogy Simicska valóban soha, semmikor nem szólt bele, mi kerüljön adásba, vagy éppen a lapba).

A múltnál persze sokkal fontosabb a jövő. És csak remélni lehet, hogy a most hallgatásra kényszerülő orgánumok újra megszólalhatnak. Ez azért sem lesz könnyű, mert a hatalomnak már van elég szócsöve, újabbakra talán nincs szüksége. Mi itt a Népszavánál viszont pontosan tudjuk, hogy ellenzékinek lenni ilyen körülmények között valóban médiát próbáló feladat. A piac - ha van még ebben az országban ilyen - aligha tud eltartani sok újságot, vagy rádiót. Ezért is kell fenntartásokkal kezelni a már nyilvánosságra került érdeklődők szándékait és azt is, hogy esetleg lehetnek olyan vásárlók, akik még nem fedték fel kártyáikat.

Addig pedig nézők és hallgatók érjék be a kormánypárti médiumok etetésével. Ha viszont kíváncsiak a valódi történésekre is, próbáljanak keresni maguknak olyan információs csatornákat, amelyeket még nem uralt el teljesen a hatalom. Ez már csak azért is megéri, mert a helyzet nem olyan egyértelmű, mint a hivatalos propaganda igyekszik sugallni.

Az Oltári csajokat pedig - közkívánatra - már ismétlik az RTL II-n. Mire vége lesz, talán akad olyan hét, amikor részletesebben írhatunk róla, mert már nem kell a sürgős politikai aktualitásokkal foglalkoznunk.