Vérhányás, plázaálom, nyomorharc

Publikálás dátuma
2018.04.15 11:23
Fotó: Draskovics Ádám
Fotó: /
Ahol az emberek 90 százaléka közmunkából él, ott próbál segíteni a SZIA InDaHouse program - a zömmel roma gyerekek felzárkóztató projektet a mélyszegénységben élők "felső tíz százaléka" veszi észre, azok akiket nem szívott be végleg a nyomor, és a gyereküknek még mindig jobb jövőt látnak.

Középen konyha, viaszosvászon abrosz, klasszikus kredenc. Balra picike háló, jobbra gyerekszoba, régi típusú kis tévével. Az 5 éves Dominik és a 4 éves Amanda épp Geronimo Stiltont néznek, amikor a SZIA InDaHouse önkénteseivel megérkezünk hozzájuk.

Nem ide indultunk eredetileg, csak Ricsiéknél nem volt alkalmas. Egy hónapos lett a kistestvér, ünnepelték a megérkezését. „Egy hónapig nem szabad örülni neki – mondja az apa, bármi történhet. – Ha idő előtt hozzánő a szívedhez, megnézheted magad.” Jancsiéknak is nemet kellett mondaniuk ránk. Az anyja vért hányt az éjjel. Majd délután jön a tanodába, mondja. Szóval, maradt a Barna család, Domi és Amanda. Tamás, az édesapa még örül is nekünk, szívesen benne lesznek az újságban, büszke a portájára. Nemrég költöztek ide. Bevakolva persze nincs mindenhol a ház, arra még nem futotta, meg imitt-amott hiányzik még ez-az, de alapvetően jól élnek, a gyerekeknek van mindenük, műanyag Rambo-kés, pókemberes póló és kistévé.

Mivel az InDaHouse önkéntesei többnyire mélyszegénységben élő gyerekek felzárkóztatásával foglalkoznak hétvégente, picit szabadkoznak, hogy a Barna családdal nem a tipikus rászorulót tudják nekünk megmutatni. Persze, akik nagyon szegények, be sem engednének. Szégyellik. Tamásnak van rendes, tisztességes munkája: nyílászárókat szerelnek be Miskolctól Debrecenig mindenfelé. Nagy dolog ez egy olyan vidéken, ahol az emberek 90 százaléka közmunkából él. Domi és Amanda édesanyja is közmunkás, pocakosan megy hagymát ültetni – „áh, csak húzkodom be a sort”, bagatellizálja a sorhúzkodást, és nyomatékosításként még legyint is egyet, nem nagy ügy az egész. Ők itt a környéken a felső 10 százalék, a gyerekeik verseket tanulnak, játékaik vannak, meséket ismernek, és tudatosan azért kérik az önkéntesek segítségét, hogy a picik jó iskolába járhassanak. Hogy többek legyenek, mint ők, a szülők.

Leülünk velük a földre, előkerülnek a játékok, Domi ügyesen magyarázza a Lotti Karotti szabályait, tízig simán elszámol, ha lépni kell. Amanda nehezebben nyílik meg, vele színtanulós játékot játszik Luca, az InDaHouse legfiatalabb, még középiskolás önkéntese. „Errefelé közel sem egyértelmű hogy a gyerekek ismerik a színeket, mire általánosba mennek. Számfogalmuk pláne nincs, nem tudják, merre van a fent és a lent” – meséli Luca, majd hozzáteszi, hogy Zalánéknál például, ahová rendszeresen kijár kora gyerekkori fejlesztésre, olyan sötét van abban az egyetlen szobában, ahol hatan laknak, hogy még ő se tudja megkülönböztetni a pirosat a narancstól.

Világmegváltás 1.0

Amikor Benkő Fruzsi három és fél évvel ezelőtt elindította a mélyszegénységben élő, többnyire roma gyerekeket felzárkóztató programját, azzal a céllal tette, hogy az efféle értelmetlen hiányokat még időben pótolhassák a társadalom peremén élő gyerekek. Hogy aztán később esélyt kaphassanak valami többre, mint amire a sorsuk vagy a származásuk determinálja őket. Fruzsi mindig is a rászorulók körül tevékenykedett, már 16 évesen csatlakozott önkéntesként egy civil szervezethez, ahol a családon belüli erőszak témájába ásta bele magát. Szociális munkásnak tanult Budapesten az ELTE-n – az egyetem utáni gyakorlati évek során tapasztalta meg először, hogy mit jelent a szegénység, és hogy milyen hátrányok érnek valakit ma Magyarországon pusztán azért, mert teszem azt, cigány.

„Tragédia, mennyire semmi esélyük kitörni onnan, ahová beleszülettek – meséli. – Mennyire durván hatnak rájuk a társadalmi folyamatok, a kirekesztés, az oktatási rendszer fogyatékossága, az előítéletek. A felsőoktatásba például csupán a 2 százalékuk jut el. És nem azért, mert ennyivel rosszabbak volnának a képességeik.” Először kutatni kezdte a témát, aztán nagyon hamar rájött, hogy ezt a problémahalmazt már ezren kutatták előtte. Mindent lehet tudni, mit és hogyan kellene, csak éppen nem aszerint működnek a dolgok. Sarokba dobta hát a könyveket, cselekedni kezdett és 2013 nyarán harmadmagával belevágott egy világmegváltó önkéntes program kidolgozásába. Tanulmányaiból és a rá igen nagy hatással lévő egyetemi tanáraitól már tudta, hogy nagyjából 2010 óta vannak ugyan efféle kezdeményezések az országban – akkoriban írták meg az első gyerekszegénység elleni stratégiát, és ekkor indultak a Biztos Kezdet gyerekházak is –, de még sokkal-sokkal több kellene ahhoz, hogy látható eredményeket lehessen elérni.

Plázaigazgató a putriból

Abból indult ki, hogy a felmérések szerint egy gyereknek 0-6 éves korig kell beavatkozni az életébe ahhoz, hogy az tényleges és pozitív változást hozzon a későbbiekben. Kidolgozott hát egy kora gyerekkori felzárkóztató programot, melyben a szülői kompetencianöveléstől a gyerekek szociális készségfejlesztéséig van minden, mi szem-szájnak, no meg agynak ingere: finommotorika, színtanulás, memória-, logika- és szókincsfejlesztés, meg egy kevés angol. Házhoz mennek, leülnek a gyerekekkel a földre, és a sajt környezetükben, elképesztő alázattal együtt „tanulnak” velük, hogy mire iskolába mennek, tudjanak annyit, mint egy átlagos iskolaérett gyerkőc. „Azért kell házhoz járnunk, beülni a saját közegükbe, mert akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy ezt a segítséget megkapják, nem mennek be intézményi keretek közé. Minél hátrányosabban él valaki, minél nagyobb megfosztottságban, annál hangsúlyosabbak a társadalmi nemi szerepek. Nincs mása, mint az anyasága vagy az apasága, amit egy intézmény rendszerint megkérdőjelez. Rosszul csinálod! – mondja Fruzsi egyre lelkesebben. – És ezzel csak eltántorít.”

Nemcsak arra büszke, hogy minden önkéntesükbe – mostanra már százan vannak – megvan az a fajta mély alázat, amellyel egyre több gyerekhez hozzáférnek, hanem arra is, hogy az InDaHouse-programhoz nemcsak pedagógusok, hanem a legkülönfélébb civilek csatlakoztak. Van gimnazistájuk, nyugdíjas ügyészük, egyetemisták, vegyész, televíziós műsorszerkesztő, rendszergazda, jogász, multinál dolgozó hr-es, és mostanában javult a nő-férfi arány is. Fontos, hogy minél tágabbra nyissák a szociális ollót, és hogy a Perén, Hernádszentandráson, Ináncson vagy Hernádbűdön élő emberek, valamint a régió minél több ponton legyen összekötve Budapesttel és a fővárosban élőkkel.

Ez egyfelől növeli a társadalmi szolidaritást, másfelől kinyitja a világot azok számára a gyerekek számára, akik hatodik osztályos korukra szinte kivétel nélkül elveszítik az álmaikat. „nekünk már az siker, amikor egy kislány, aki soha eddigi életében nem tette ki a lábát a faluból, azt mondja, hogy plázaigazgató szeretne lenni. Nem mintha lenne plázaigazgató önkéntesünk. Egyszerűen csak nyílik számára a világ.”

Mi az az egyetem?

Evelin már gimnazista, de mivel az InDaHouse program hosszútávon gondolkozik, korrepetálást és utánkövetést is végez, személyre szabottan. Egyelőre ő az egyetlen olyan gyerekük, aki gimnáziumba jár, ám mivel nem kapta meg a kora gyerekkori fejlesztést, vért izzadva igyekszik venni az akadályokat. Kacérkodik az egyetemmel is, de még fél tőle. Nem tudja, mi az, hogy kollégium, hogy milyen lehet Miskolcon, netán Budapesten élni. A családnak nincs pénze, és tulajdonképpen fogalmuk sincs róla, mit jelent, ha valaki egyetemre jár. Minek az. Fruzsiék elvitték a kislányt Budapestre, hogy nézze meg, milyen egy egyetem, hogy néz ki egy oktató és hogyan egy egyetemista, cigány, nem cigány. A villamoson hívta az édesanyja, Evelin meg mondta, hogy most épp az ELTE-re tartanak. Az mi? – kérdezte a mama. Egy egyetem, mindegy, majd elmesélem, válaszolta a gyerek.

Fruzsi szerint ez nem meglepő. Sokan nemhogy azt nem tudják, mi az a felsőoktatás, de például játszóteret sem láttak soha életükben. A négy kis borsodi falut szeretné ötre, hatra duzzasztani és bevonni a programba Fügödöt is, a szomszédos Encsi romatelepet, de egyelőre nincs rá kapacitás. 80 gyerekért felelősek, az 50 utazó és 50 otthonról Skype-on dolgozó vagy feladatlapokat készítő önkéntes nagyjából ennyit bír. Várólista van, most 10-en vannak rajta, aki túllépi a hiányzási keretet a sor végére kerül.

Ronaldo és a gulyásos leves

Fügödről azt mondják, durva hely, ne merészkedjen oda egyedül. Mivel azonban egy onnan Hernádszentandrásra költözött kis diákjának nyoma veszett, velünk együtt nekiindul, hogy megkeresse. Rémtörténetek keltek szárnyra a faluban, többen azt mesélik, hogy a hernádszentandrásiak nem akarják befogadni a romatelepről érkezett családot – állítólag még lövöldözés volt a napokban.

Az InDaHouse gyerekszállító Ford Tranzitjával közelítjük a helyet, és valóban, a látvány nem kimondottan megnyugtató. Már a telep határában kint állnak a tagbaszakadt, kopaszra nyírt roma férfiak, és pillanatok alatt csapatokba verődve kezdik méregetni, kik vagyunk, mit akarunk. Amikor meghallják, hogy Józsikáékat keressük, merthogy nem ment a tanodába, egy részük megnyugszik és a köztük lévő rokoni szálakat kezdi gombolyítani, a másik felük viszont csalódott. A választások előtti szombaton azt hitték, a beígért ezer forintjukat hoztuk meg, amiért oda teszik az x-et, ahová mondják nekik.

Egyébként nem foglalkoznak a választásokkal, azt se tudják, mi ez az egész. Csak azt hajtogatják, hogy nekik senki nem ad semmit, az ingyen tűzifából és az ingyen krumpliból is mindig kimaradnak. Csak karácsonykor meg ilyenkor, amikor akarnak valamit, hoznak egy kis pénzt, „hogy a rosseb egye meg őket”, de legalább ez van. Errefelé közmunka se nagyon van, a gyerekeik nem járnak se óvodába, se iskolába, ők azok, akik sosem láttak játszóteret, számukra az a játék, hogy a szó szerinti szeméttengerből kihalászott műanyag flakonokban „gulyásos levest” főznek sárból. No meg a foci! Miután a parasztok (így mondják a fehér embert) beszántották a falu focipályáját, hogy a romák ne „garázdálkodjanak” ott minden nap, ledöngöltek egy kisebb placcot a faluszélen, áthozták a templom mellől, a beszántott pályáról a kapukat, és rangadókat tartanak. Van a vegyes, gyerek-felnőtt csapatban több Ronaldo is, az egyiknek oda is szól az apja, hogy mutasson valami flikk-flakkot.

Egyre jobban nyílnak meg, ahogy hallgatjuk őket, mintha azt várnák, hogy a jól öltözött fehérek majd szólnak „odafönt” az érdekükben, és intéznek valamit annak a sok szerencsétlen purdénak. „Jó volna, ha lenne játszóterük, meg persze az is, ha tanulnának. Ne legyenek már ilyen nyomorultak, mint mink vagyunk. Hozzánk jöhetnek azok az önként micsodák” – mondja egy asszony, és a szájával leszívja a taknyot a kezében lévő egyéves forma kislány orráról.

Gyüttmentek reménye
A SZIA InDaHouse önkéntes program az első három évben Perén működött, de a helyi polgármester tavaly nyáron kiebrudalta őket onnan. Azt mondta, túl sok belőlük, sokat mennek, hozzák ide a „gyüttment” gyerekeket tanulni, különben is 110 százalékos a közmunka, nem kell ide önkéntes. Idén január 1-jén költöztek át Hernádszentandrásra, ahol a hasonló tevékenységet végző Hernádvölgyi Tanoda fogadta be őket. Ma már 37 családot és 91 gyereket érnek el Ináncstól Hernádbűdig, akiknek életkoruknak és tudásuknak megfelelően tartanak fejlesztő foglalkozásokat.

Szerző
2018.04.15 11:23

Hamarosan tömegek kapnak résznyugdíjat vagy azt se

Publikálás dátuma
2018.07.16 20:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A Fidesz úgy hiszi, ha minimálisra szűkíti az ellátásokat, rá tudja kényszeríteni az embereket, hogy dolgozzanak - mondta Szikra Dorottya, az MTA Szociológiai Intézetének osztályvezetője. A nyugdíjrendszer most még fenntartható, de azon az áron, hogy eltávolították belőle „problémás” elemeket.
– A jövő évi költségvetés, vagy a konvergencia program is azt mutatja, hogy az Orbán-kormány nem tér el a 2010 óta folytatott gyakorlattól, koherens szociálpolitikát folytat. Ez akár dicséret is lehetne, de a Magyar Tudomány júniusi számában megjelent "Távolodás ez európai szociális modelltől – a szegénység társadalompolitikája" című tanulmánya vagy a Kiss Dianával a nyugdíjrendszerünkről írt bővebb angol nyelvű cikke messze nem elismerő. Minek szól a kritika?  – Tavaly jelent meg Ferge Zsuzsa kötete a rendszerváltás óta működő kormányok szociálpolitikájáról és ennek is az az egyik következtetése, hogy a szocialista-liberális kormányoknak nem volt egységes szociálpolitikájuk. Többnyire szociáldemokrata programokkal kezdtek, amit azután neoliberális megszorítások követtek. Ezzel szemben a Fidesz társadalompolitikája következetes maradt a nyolc év alatt, csak éppen szembe megy azzal, amit a jóléti rendszerek eddigi logikájáról tudunk. Egy másik fontos sajátossága az Orbán-kormányoknak, hogy szemben elődeikkel, durva megszorítással kezdtek, aztán valamelyest lazítottak a ciklusok vége felé.  – Miben?  – Vegyük a munkanélküli ellátórendszer reformját. Míg a Gyurcsány-érában minimálbért kaptak a közmunkások, addig a Fidesz bevezette a közmunkás minimálbért, ami a korábbinak mindössze a 60 százaléka lett. Ráadásul, hogy sok embert pörgessen bele a rendszerbe, jelentős részüket részállású közmunkásként „foglalkoztatta” 2010-2011-ben. Mindez elképesztő jövedelem-zuhanást jelentett sok százezer embernél a válság idején, ami a szegénység drasztikus növekedéséhez vezetett 2012-re. Ehhez képest 2013-14-re a Fidesz-kormány már hosszabb távra és teljes munkaidőben foglalkoztatta az embereket közmunkában és a létszámot is megemelte. Ez a 2011-es állapothoz képest mindenképpen javított a munkanélküliek helyzetén. – Mindeközben nem teljesítette a szociálpolitikának azt az alapvető funkcióját, hogy segítse a társadalmi különbségek kiegyenlítését.  – A szociálpolitika minden területén egységes elveket követett a második és a harmadik Orbán-kormány: munka alapú társadalomról beszélnek. Azt erősítik tovább, akinek bejelentett, stabil munkaviszonya van, akinek sikerült megkapaszkodni a társadalmi hierarchiában. Aki gyengébb és ezt nem tudta elérni, azt szisztematikusan tovább gyengítik. Mindez tökéletesen szembemegy a piacon keletkezett különbségek kiegyenlítésének általánosan elfogadott szociálpolitikai elvével, amit az unió lelkének is nevezett Európai Szociális Modell is megkövetel. Fontos látni, hogy az EU azért is támogatja a leszakadók munkaerőpiaci integrációját, mert ez vezet a fenntartható gazdasági növekedéshez.
– Miért megy ezzel szembe a Fidesz?  – A neoliberálisnak nevezhető társadalomfilozófia azt hirdeti: ha minimálisra szűkítjük az ellátásokat, akkor az embereket rá tudjuk kényszeríteni, hogy dolgozzanak, s ha nem teszik, az egyéni hiba. A munkanélküli ellátások, a támogató szolgáltatások leépítése ezt a logikát követi.  – A politika ezzel eltolja magától a felelősséget.  – Persze, az egyén felelősségét hangsúlyozza, az államnak ebben a logikában az a dolga, hogy az elsődleges munkaerőpiacról kimaradókat „megnevelje”, munkára fogja. Ennek egyik eszköze, hogy 9-ről 3 hónapra csökkentették a munkanélküli járadék időtartamát, ilyen rövid járadékos idő sehol nincs a fejlett világban. Lefaragták a segély összegét, felülvizsgálták a rokkantnyugdíjakat, hogy az egyéneket a legális munkaerőpiacra kényszerítsék. Ez a gondolkodásmód épp a válság közepén hagyta figyelmen kívül a gazdasági folyamatok egyéni sorsokra mért hatását. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a közmunkaprogram már említett kiterjesztése, miközben a kontrollt és a „nevelést” szolgálta, komoly támogatás volt azoknak, akiknek a készségei és képzettsége alacsony szinten vannak.  – Mi következik most, amikor drasztikusan visszaszorítják a közmunkát?  – Számomra is megdöbbentő, hogy most, amikor a költségvetés ezt már lehetővé tenné, nem kezdtek bele ennek a munkaerőpiachoz gyengébben kapcsolódó rétegnek a tényleges munkaerőpiaci integrációjába, sőt a középfokú és felsőfokú oktatás szűkítésével, a közoktatás átalakításával azt érjük el, hogy újratermelődjön ez a réteg. Az ország egy nagy lehetőséget vesztegetett el, hiszen az EU erre a célra tényleg nagyon komoly forrásokat biztosított volna. Lengyelország ezt a lehetőséget jól kihasználta a kisvállalkozások fejlesztésén, valamint az oktatás és a felnőttképzés modernizációján keresztül.  – Amikor a Fidesz a választási kampányban egy szót sem szólt a nyugdíjrendszer átalakításáról, sejteni lehetett, hogy nem lesz rugalmasabb a világ legmerevebb nyugdíjrendszere.   – Meglepett, hogy a szociális ígérgetésbe nem ment bele a kormány, vagyis biztosak voltak benne, hogy ilyen irányú változtatás nélkül is megnyerik a választást. Ez be is jött nekik. A 2008 óta változatlan összegű családi pótlék emelését például sokan valószínűsítették, de nem nyúltak hozzá. Az Erzsébet utalványok elegendőnek bizonyultak a nyugdíjasok szavazataihoz, a Soros-kampány, a menekültkérdés mindent betakart.  – Pedig abban, hogy rugalmasabb nyugdíjba vonulást kell lehetővé tenni, teljes az egyetértés a szakértők és a nyugdíjasszervezetek között.  – Minden fejlett ország nyugdíjrendszere valamelyest rugalmas: ha lemondasz a nyugdíjad egy részéről, akkor elengednek nyugdíjba hamarabb, úgy, hogy az állam se járjon rosszul. És fordítva, dolgozhatsz tovább a magasabb nyugdíj reményében. A magyar nyugdíjrendszer ezzel szemben teljesen merev és ez se a nyugdíjasoknak, se a gazdaságnak nem jó.
– Differenciált nyugdíjemelésre volna szükség, amit az összes nyugdíjas szervezet és az ellenzék is követelt a kampányban?  – A magán-pillér megszüntetése autokratikus rendszerekre jellemző módon történt meg; én az „illiberális demokrácia” főpróbájának tekintem. Ugyanakkor az egységes állami felosztó-kirovó rendszerre való visszatérés megnyitotta a lehetőséget a nyugdíjrendszeren belüli szolidaritási mechanizmusok erősítésére. Nem egyszeri nyugdíjemelés kellene tehát, hanem olyan állandó kiegyenlítő mechanizmusok megerősítésére lenne szükség, mint például a magas keresetek fokozatosan csökkenő mértékű, azaz degresszív beszámítása. Az egykulcsos szja ugyanis már önmagában a nyugdíjak (csakúgy, mint a keresetek) széthúzását eredményezi. A nők előnyben részesítése is fontos ügy: az ő nyugdíjuk az alacsonyabb bérek és a gondoskodó munka miatti szaggatottabb munkapálya miatt kisebb. Ugyanakkor a Nők 40 egy valós problémára ad egy végtelenül leegyszerűsített, a nyugdíjrendszer egésze szempontjából újabb igazságtalanságokat szülő választ. Mindeközben a Fidesz megszüntette a járulék- és nyugdíjplafont 2013-ban, ami hosszabb távon a nyugdíjasok közötti egyenlőtlenségeket növeli.  – Az lehet az értelme, hogy a nagyon magas összegek emelik az átlagnyugdíjakat, ami elfedi a legszegényebbek nyomorát?  – A válság évtizedében a nyugdíjak nagyjából hozták a korábbi színvonalukat. A mélyszegénységben, azaz többszörös anyagi deprivációban (valamitől való megfosztottságban - a szerk.) élő idősek aránya 6 százalék körül maradt, miközben a 6 éven aluli gyereket nevelő családoknál 2008 és 2012 között 20-ról 35 százalékra ugrott. Tehát nem a nyugdíjasok voltak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Azzal persze egyetértek, hogy az alacsony nyugdíjakat az átlagosnál nagyobb mértékben kellene emelni. A jelennél azonban aggasztóbb a jövő: fokozatosan éri el a nyugdíjkorhatárt az a tömeg, amelyiknek a munkapályája nagyobbik része már 1990 utánra esik, és a munkanélküli időszakok miatt már nem lesz meg a 40 éves, vagy akár a 20 éves munkaviszonya sem. Így egyre többen kapnak majd résznyugdíjat vagy egyáltalán nem lesznek öregségi nyugdíjra jogosultak. Erre sem a korábbi kormányok, sem a Fidesz nem készült fel, nem látok erre vonatkozó stratégiát. – Egy cinikus választ láttunk: a szülőtartás hangsúlyozását. Várható más lépés is?  – Nem gondolom, hogy a 21. században a szülőtartás lenne a megoldás a nyugdíjrendszer problémáira. Ugyanakkor szerintem nem várható alapvető változás a nyugdíjrendszerben. Ennél komolyabb szociális feszültségekre sem feltétlenül reagált az Orbán-kormány az utóbbi nyolc évben.  – Fenntartható így a magyar nyugdíjrendszer? A rokkantakkal, vagy, ahogy most nevezzük, megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatos szolidaritást, ami 1928 óta jellemezte a magyar nyugdíjrendszert, felszámolták, ugyanakkor ezzel elérték, hogy középtávon fenntartható az öregségi nyugdíjrendszer. Csakhogy részben a nyugdíjrendszerből eltávolított, „problémás” (azaz a munkaerőpiacról idő előtt kiszorult) nyugdíjasokat látjuk ma az utcákon hajléktalanként, vagy éppen nem látjuk őket, mert otthon nyomorognak. Sok személyes tragédia, kegyetlen történet van a mögött, hogy középtávon fenntarthatóvá tették gazdaságilag a nyugdíjrendszert, sőt az 2013 óta szufficites, bevételt „termel” a költségvetésnek.  – Ha visszagondol erre a beszélgetésre, másképp fogalmazott, mint tette volna egy hónapja, az Akadémia elleni kormányzati támadás előtt?   – Remélem nem. Egy évvel ezelőtt is nagyjából ugyanezeket mondtam el a nyugdíjrendszerről. – Pedig ami a kutatóintézetek körül történik, félelmet is kiválthatna az olyan szakemberekben, mint ön.   – Azt elérték, hogy rossz lett a hangulat: elkeserít bennünket a támadás az MTA és kutatóintézetei, valamint a társadalomtudósok ellen. Mégis töretlenül valljuk, hogy a tudománynak nem kell egyetértenie a kormány döntéseivel, nem ez a feladata. Mi nemzetközi standardok által meghatározott, tudományos kutatási elvek alapján végezzük a munkánkat. Ezek mentén írtam meg a Magyar Tudományban is a cikkemet és egy szavát sem változtatnám meg.  – Egy okos kormány megpróbálja a kutatások eredményeit felhasználni, kiaknázni. Van ilyen igény?  – Bár vannak ellenpéldák is, általában nem látunk nagy igényt a szakértelemre.  – Érdemes még társadalomtudománnyal foglalkozni Magyarországon? A legjobbak közt is sokan fontolgatják, hogy elhagyják az országot vagy a tudományágukat. Ez a folyamat korábban elkezdődött, de sokaknál az utolsó csepp a pohárban, ami most történik. Tragikus, de attól tartok, hogy elveszíthetünk sok értékes kutatót.

Névjegy

Szikra Dorottya szociológus, 2014 óta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének osztályvezetője, tudományos főmunkatársa.  2016-tól az ESPAnet (European Social Policy Analysis Network) társelnöke.  Korábban  oktatott és kutatott az ELTE társadalomtudományi karán, volt vendégtanár a Közép-Európai Egyetemen és külső munkatárs a  Budapest Szakpolitiai Intézetben.    

2018.07.16 20:00
Frissítve: 2018.07.16 20:00

„Közbiztonsági érdekből” záratják be az Aurórát és a Corvin Clubot

Publikálás dátuma
2018.07.16 17:43
FOTÓ: Tóth Gergő
Fotó: /
Az Auróra régóta szúrja a józsefvárosi vezetés szemét. A szórakozóhely azt közölte: ők nem kaptak hivatalos értesítést, a szokásos nyári nyitva tartás szerint üzemelnek.
Hétfőn a hatóság elrendelte a Marom Klub Kft. által üzemeltetett Auróra Kioszk és Auróra Kert, valamint a Corvin-tető Vendéglátóipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. által üzemeltetett Corvin Club üzlet bezárását – közölte honlapján a józsefvárosi önkormányzat. Mint írják, Józsefvárosi Polgármesteri Hivatalának Jegyzője még 2017. június 28-án rendelte el „a lakosság által rendszeresen és folyamatosan panaszolt Auróra 9-11. szám alatt üzemelő Auróra Kioszk és Auróra Kert bezáratását. A Kioszk esetében a nyomozó hatóság kezdeményezésére közbiztonsági érdekből, a Kert esetében pedig kereskedelmi tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó engedély hiányában.”  A Marom Klub Kft. a döntések ellen fellebbezett, ezeket azonban „a bíróság és a kormányhivatal – a Marom Klub Kft rosszhiszemű és jogsértő eljárása miatt – végül elutasította”. A közlemény szerint a jegyző utasítására a hatóság hétfőn felszólította a Kft.-t, hogy az általa birtokolt ingatlanok használatának jogcímét igazolja érvényes szerződéssel, ennek megtörténtéig pedig az üzleteket bezáratta. Amennyiben az igazolás nem történik meg, a helyeknek végleg be kell zárniuk, ha pedig új szerződést mutatnak be, az egyben új kereskedelmi bejelentést is szükségessé tesz – ebben az esetben a hatályos helyi rendeletnek megfelelően a jövőben kizárólag 6 és 22 óra között tarthatnak nyitva. „A bírósági végzésből kiderült, hogy a Marom Klub Kft. korábban büntetőjogi felelősségének tudatában az önkormányzat hatóságát félrevezette és megtévesztette, mivel kérelmei beterjesztésekor nem volt jogosult eljárni. Az ügyben egyébként tekintettel a hatóság félretájékoztatására, a hivatal feljelentést tett”.
Azt is közölték, hogy az Auróra Kert vonatkozásában – Budapest Főváros Kormányhivatala jogerős döntése miatt – a kertben létesített, kereskedelmi tevékenységet kiszolgáló építményeket az üzemeltetőnek el kell bontania, mivel engedély nélkül építette. Amennyiben ezt nem teljesíti, hatósági intézkedésekre kerül sor. A jegyző utasítására a hatóság hétfőn elrendelte a Corvin-tető Vendéglátóipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. által üzemeltetett, Blaha Lujza tér 1-2. Corvin Áruház IV. emeleti szintjén és az áruház tetőteraszán lévő, „Corvin Club” elnevezésű üzletének bezárását is. „A 2018. június 21-én a hajnali órákban a helyszínen végzett rendőrségi ellenőrzés következtében több személy esetében a rendőrség kábítószer birtoklása, valamint kábítószer-kereskedelem bűntettének megalapozott gyanúja miatt bűntető eljárást folytat. Mindezekre tekintettel a rendőrség hivatkozással a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól szóló 1999. évi LXXV. törvény 5-6. §-ában foglaltakra kezdeményezte a fenti üzlet ideiglenes bezárását. A jegyző a törvényben foglaltaknak megfelelően közbiztonsági érdekből az eljárás befejezéséig, de legfeljebb egy évi időtartamra az üzletet ideiglenesen bezáratta” – olvasható a közleményben.

Az Auróra nem tud erről

Az Auróra holnaptól a szokásos nyári nyitva tartás szerint 4-től üzemel – közölte a Facebook-oldalán az Auróra, hozzátéve, hogy nem kaptak hivatalos értesítést az önkormányzattól. „Önkormányzati honlapokat és sajtóhíreket nem tudunk kommentálni, mert ezeknek nincsen jogi hatása. A Józsefvárosi Sajtóiroda nem adott további tájékoztatást, a Jegyzőiroda és a Hatósági osztály pedig jelenleg nem elérhető” – írták.
2018.07.16 17:43
Frissítve: 2018.07.16 17:52