Kardcsörtetés a vámhatáron

Kína már a 2016-os elnökválasztási kampányban Donald Trump célkeresztjébe került tisztességtelennek tartott kereskedelmi praktikái miatt – illegális exporttámogatás, dömping, zárt belső piac, technológialopás stb. –, amelyek miatt az USA-nak eget verő árudeficitje halmozódott fel a kétoldalú forgalomban. Trump az amerikai feldolgozóipari állások millióinak elvesztését varrta Kína, Amerika „megerőszakolója” nyakába. Kína négyszer annyi árut exportál Amerikába, mint amennyit onnan importál. Ez ma a világkereskedelem legnagyobb aránytalansága. Trump elnökként a keleti „gazdasági ragadozó” megszelídítését ígérte.

Az elnök komolyan veszi választási ígéreteit. Az idén már négy hullámban fenyegette meg Kínát magas büntető vámok kivetésével. A már életbe lépett pótvámok (napelemekre, acélra és alumíniumra) azonban csak három milliárd dollár értékű kínai importra vonatkoznak. Válaszként Peking ugyanekkora volumenű amerikai importra rótt ki ellenvámokat. Így az új vámokkal oda-vissza sújtott termékek a kétoldalú áruforgalom csupán egy százalékát teszik ki. Tehát még nem a valóság háborús, hanem a légkör. Washingonban hónapokig is eltarthat a már belengetett – 150 milliárd dollárra rúgó – vámfenyegetések jogilag hatályos bevezetése. Közben tárgyalni is lehet a totális, mindkét felet nagyban károsító vámháború megelőzése érdekében.

Annál is inkább, mivel Amerikában – a magasabb vámfalakból előnyt élvező egyes iparcégeken kívül – kevesen támogatják a modern kereskedelempolitikában elavultnak tekintett vámokat, amelyeket végső soron az amerikai lakosság fizet meg a magasabb fogyasztói árakban. Miközben Trump elnök az idei masszív adóvágással – a reáljövedelmek növelésével – fel akarja pörgetni a gazdaságot. Ráadásul Kína roppantul kemény dió. Amerikát a kölcsönös kereskedelmi és pénzügyi függőség szövevényes rendszere köti össze az ázsiai országgal. Trump megfélemlítésre alapozott mentalitása ebben a helyzetben nem nagyon működik, mivel Kína hatásosan tud reagálni a támadó lépésekre. Peking nem is rejti véka alá, hogy szemet szemért alapon fog válaszolni Washington minden egyes protekcionista húzására. Közben azért jelzi, hogy kész a tárgyalásos rendezésre, sőt bizonyos engedményekre is. Az utóbbiakra maga Hszi Csin-ping elnök utalt nemrég a Boao Fórumon – a kínai Davosban – elmondott feltűnően békülékeny, sőt engedékenynek tűnő beszédében. Washingtonnak azonban már elege van Peking kereskedelmi ígéreteiből, valódi cselekvést vár.

Akkor mégis mi magyarázza a kilátástalan vámháborúval való trumpi kardcsörtetést? A választ Trumpnak az ingatlanpiacon ráragadt erőszakos üzleti filozófiája adja: a fenyegetésre, megfélemlítésre, a maximális engedmények kicsikarására irányuló, kezdő alkupozíció kialakítása, amely a tárgyalások során módosulhat. De Washingtonból követve az eseményeket, véleményem szerint a vámháborús alkujáték valójában két másik célt szolgál.

A kínai importpiac régóta követelt liberalizálása mellett az egyik új cél az önkéntes exportkorlátozás (angol betűszóval: VER) Kínára való rákényszerítése. A nyolcvanas években Ronald Reagan igen eredményesen alkalmazta ezt a módszert Japán, a világ akkori szuperexportőre ellen, különösen az amerikai piacot elárasztó japán autók visszaszorítására. A hetekkel ezelőtt Dél-Koreával újratárgyalt kétoldalú szabadkereskedelmi egyezménybe is már új elemként került be a VER: a 25 százalékos amerikai vámtól való mentesség fejében Szöul vállalta az USA-ba irányuló acélkivitelének 30 százalékos csökkentését. A VER egyik nagy előnye, hogy – a büntető vámokkal és az importkvótákkal ellentétben – nem ütközik nemzetközi kereskedelmi jogba. Trump máris megszellőztette, hogy a kínai kormánytól olyan program kidolgozását várja, amely egy éven belül 100 milliárd dollárral (a tavalyi mérlegdeficit harmadával) mérsékelné a kereskedelmi hiányt. A nagyobb gazdasági veszteséggel fenyegető vámháború megelőzése érdekében Peking feltehetően hajlandó lesz tárgyalni a VER-ről. Kizárt azonban, hogy beadja a derekát, és létrejön a Trump által követelt gyors és irreálisan nagymértékű exportcsökkentés. A fokozatosság elve lehet a kompromisszum kulcsa. Ma nagyon úgy tűnik, hogy reálisan a VER-en keresztül vezet az út az átmeneti kereskedelmi békéhez.

A vámháborúval való zsarolás másik célja a masszív, Washington által tisztességtelennek, sőt illegálisnak tartott kínai technológiatranszfer megregulázása. Amerika azzal vádolja Pekinget, hogy a kínai piacra való bejutás feltételeként az ott működő amerikai cégeket technológiaátadásra kényszerítik közös vállalatok formájában. Közben kínai technológiai vállalatok és állami befektető társaságok sorozatban vásárolják fel a Szilícium-völgy csúcstechnológiai cégeit, gyakran úgy, hogy – a biztos akvizíció érdekében – hajlandók a tényleges piaci értéknél jóval magasabb árat fizetni a kinézett amerikai vállalkozásokért. Emellett kiterjedt az amerikai szellemi termékek, ipari titkok jogtalan eltulajdonítása a kibertérben. A fentiek miatt – valamint a csúcstechnológiák katonai vonatkozásai következtében – a Trump-kormány tavaly decemberben a nemzetbiztonsági kockázat szintjére emelte a két ország közötti kereskedelmi és beruházási együttműködést. Azóta Washington fogásokat próbál találni Kínán. Ezek közé tartozik a magas büntető vámok kilátásba helyezése a Kínából érkező csúcstechnika-import széles körére (számítógépek, repülőgépalkatrészek stb.). A Fehér Ház határozott gyakorlati lépéseket vár Pekingtől a szabálytalan technológiaszerzések megfékezésére és a szellemi tulajdon védelmére. Nem kis elvárás ez attól az országtól, amely a „Made in China 2025” elnevezésű, központilag koordinált és támogatott programja keretében rövid időn belül világvezető akar lenni a jövő gazdaságát meghatározó csúcstechnológiák széles skáláján.

Ahogy Wilbur Ross amerikai kereskedelmi miniszter mondta a napokban: „Még a fegyveres háborúk is tárgyalással érnek véget“. Remélhetőleg ez a vámháború is, amelyik igazából még el sem kezdődött. Bár az első lövések már eldördültek.

2018.04.20 08:05

Rendőröket vettek őrizetbe Macron verekedő testőrének ügyében

Publikálás dátuma
2018.07.21 15:10
Alexandre Benalla
Fotó: AFP/ Christope Archambult
Állítólag felvételeket adtak át Alexandre Benallának.
Őrizetbe vettek három francia rendőrt Emmanuel Macron egykori biztonsági embere, Alexandre Benalla ügyében – derül ki a BBC cikkéből. Mi is beszámoltunk arról, hogy a május elsejei párizsi tüntetésen a francia államfő korábbi testőre tettleg bántalmazott egy tiltakozót – ezt egy, a Le Monde birtokába jutott fotó cáfolhatatlanul bizonyítja. Az elnöki hivatal pénteken kirúgta a férfit. Francia médiahírek szerint a három rendőrt már ki is hallgatták és mindannyiukat felfüggesztették. A beszámolók szerint azzal gyanúsítják őket, hogy olyan rendőrségi felvételeket adtak át Benallának, amelyeket a saját védelmében akart felhasználni.
2018.07.21 15:10
Frissítve: 2018.07.21 20:23

Washingtontól Jeruzsálemig ível az illiberális románc

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:15

Fotó: Facebook/Orbán Viktor/
Az Amerikai Zsidó Tanács döbbenten bírálta az Orbán-vizit idején elfogadott új izraeli nemzetállamtörvényt, a magyar miniszterelnöknek viszont csak dicsérő szavai voltak vendéglátója, Benjamin Netanjahu irányába.
A judaizmus szent helyét, a Nyugati Falat látogatta meg péntek reggel Orbán Viktor. Ez volt a kormányfő szerdán kezdődött hivatalos izraeli látogatásának záróprogramja. A falnál tett látogatásával olyan fontos vezetők nyomdokaiba lépett, mint Donald Trump amerikai elnök, Mike Pence alelnök vagy Vilmos herceg, a brit (2. számú) trónörökös. 
A Jerusalem Post izraeli konzervatív napilap beszámolója szerint a magyar miniszterelnököt fogadta a létesítmény alapítványának igazgatója, Mordechai Eliav, majd a nyugati fal rabbija, Shmuel Rabinowitz megáldotta, hogy a Síratófalba elhelyezett papírcetlire felírt kívánsága teljesüljön. Az alapítvány igazgatója a történelmi háttér ismertetése mellett arról is beszélt, mit jelent és mit jelentett mindig a világ zsidóságának Jeruzsálem, a rabbi pedig az áldás előtt elszavalta számára a 21. zsoltárt. Orbán Viktor elmondta, mennyire elbűvölték az előző két nap során látottak. A két nap viszont nagyon rövidnek bizonyult, szívesen visszatérne családjával egy hosszabb izraeli kirándulásra, számolt be Jerusalem Post. 
A konzervatív napilap azonban azt is kiemelte, hogy a migrációellenes magyar miniszterelnök megítélése „ellentmondásos”, és emlékeztetett arra, hogy az izraeli-magyar államközi kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók. A tavaly július 19-én Budapestre látogató Benjamin Netanjahu volt az első izraeli kormányfő, aki az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolatok felvétele óta Magyarországra látogatott, és Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány feje ez alkalommal azt is előrebocsátotta, hogy 2019-ben, a diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóját meg fogják ünnepelni. Hangsúlyozta azt is, örül, hogy mostani látogatása Izrael Állam létesítésének 70. évfordulóján került sorra. 
A magyar-izraeli kapcsolatok javulása valóban üdvözlendő tény, de ezen túlmenően több szépséghibája is van az Orbán-Netanjahu szövetségnek. Mindenekelőtt az, amit maga Orbán Viktor is hangsúlyozott a csütörtöki, Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztatón, hogy „azonosan látják a 21. század” nagy kérdéseit. Merthogy mindez elsősorban az Orbán Viktorral szemben kritikus izraeli média és civil szervezetek által is hangsúlyozott illiberális, a demokratikus alapelvekkel szembe menő nézetazonosságban, vagyis abban nyilvánul meg, hogy mindkét miniszterelnök tudatosan és következetesen próbálkozik a jogállam lebontásával saját országában. Az ellenzéki Haaretz értékelésében tovább ment, és a Washingtontól Jeruzsálemig ívelő illiberális románcról írt. 
Amint arról az Orbán-vizit kapcsán beszámoltunk már, csütörtök hajnalban fogadta el az izraeli törvényhozás azt a nemzetállamtörvényt, amelyet még izraeli ellenzékiek is az apartheid jelzővel illettek. Bár végső változatában a hazai és nemzetközi felháborodás következtében némiképp módosult a jogszabály legvitatottabb része, a kizárólagosan zsidó települések létesítését ösztönző passzus, számos olyan rendelkezése maradt, amely világszerte tiltakozást szült. Az Európai Unió, amely előzetesen is tiltakozott a diszkriminatív előírások miatt, többek között azért fejezte ki aggodalmát, mert a kétállamos megoldás ellehetetlenítését látja a törvényben az arab kisebbség jogainak csorbulása mellett. Tiltakozott az Amerikai Zsidó Tanács is: az ynetnews portál beszámolója szerint azt emelték ki, hogy ez a Netanjahu által is szorgalmazott törvény árt a zsidóságnak és Izraelnek egyaránt.
A környező országok közül elsőként Törökország állt ki a törvény ellen, többek között azt kifogásolva, hogy Jeruzsálemet a zsidó nép osztatlan fővárosaként határozza meg.
2018.07.20 20:15