Megúszták!

El kell ismernünk, a Fidesz-kormányzat valóban szabadságharcot folytatott a választásokat megelőző hónapokban. Csakhogy nem a nép, az istenadta nép oldalán. 2018-ban ők már javában Mikola István elhíresült, 2006-os választások előtti beszédében vizionált jövőben érezték magukat: „… mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, 20 évre! minden eldőlne ebben az országban!” Ez a paradicsomi állapot az ijesztő és megdöbbentő hódmezővásárhelyi hidegzuhany után azonban meginogni látszott. A hatalom mindenáron történő megtartása érdekében aztán bevetettek mindent, amit csak lehetett; légyen az tisztességes, vagy tisztességtelen. Az esti eredmények „kiszivárogtatásának” beindulásáig így is lerítt az itt-ott felbukkanó prominens Fidesz-személyiségek arcáról a nyugtalanság. Aggodalmuk érthető és megalapozott volt, hiszen – egy, a hivatalában feladatát esküjének megfelelő szakmaisággal ellátó, nem Fidesz-elkötelezettségű, Polt Pétert váltó legfőbb ügyész esetében –, bizony könnyen kinyílt volna néhány cellaajtó… S nem elégtétel céljából, hanem csupán a törvényes igazságszolgáltatás miatt. A késő esti eredmények megismerése után azonban nagyot változott a kép. Mindannyiunk számára életre szóló élmény marad, ahogy a Fidesz képviseletében felsorakozott alkalmi kórus szemmel láthatóan megkönnyebbült, sugárzó tekintetű, mosolygós tagjai rázendítettek. A kocsmai hangulatot árasztó önfeledt, mámorító nótázás („Kossuth Lajos azt üzente…”) mintha csak nekünk is üzent volna valamit: Győztünk! Megúsztuk!