Merre tovább, baloldal?

A választás után elszabadultak az indulatok. Sajnos azonban, a vesztes oldal szereplői eddig feltűnően kevés energiát fordítottak annak az elemzésére, hogy miért győzhetett harmadszor is a Fidesz, és ami ennél is fontosabb, mi a teendő a következő négy évben. Ennek kapcsán a következőket ajánlom a baloldali ellenzéknek megfontolásra.

A választási eredmény magyarázata végül is egyszerű: az ellenzék a mai eszközrendszerével, vezetőivel, szellemi holdudvarával csak erre képes – elveszíteni a választást. A vereséget sok tényező okozta, s ezek között komoly szerepe van a klasszikus baloldal (szociáldemokrácia) eszmei és szervezeti krízisének. Az eszmei válság leegyszerűsítve abban fogható meg, hogy a magyar baloldal – hasonlóan sok európai testvérmozgalomhoz – nem képes érdemben kezelni a modern világ jelenségeit (globalizáció, osztályszerkezet-változások, a klasszikus munkásosztály eltűnése, az EU-hoz való viszony, nemzetállamok kontra egységes Európa, stb.). E kérdések megválaszolása nem megy máról holnapra, a szellemi holdudvar, szakértői csapatok komoly erőfeszítése hozhat csak sikert, miközben a szervezeti válság megoldása már rövidtávon is eredményes lehet, és fajsúlyosabbá teheti a baloldalt.

Az MSZP 2011-es kettéválásával megszületett a DK, s ezzel felerősödött a magyar szociáldemokrata oldal leépülése. Az utódszervezetek érdemi ideológiai különbségek nélkül folytattak egymással politikai küzdelmet, s így a szétválás egyelőre inkább Gyurcsány politikai túlélését szolgálja. Az újdonsült DK centralizált mozgalommá vált, nem mutatta jelét az innovációnak, miközben az „anyapárt” MSZP maga is a széteséssel küzdött, s nem tudott vonzó társadalmi modellt, víziót kiizzadni. A DK nem lett új gyűjtőpárt, és nem tudta integrálni a NER-ből kiábrándult jobboldali szavazókat. Ehelyett az MSZP-szavazók tábora tovább csökkent, egy részüket a DK szippantotta magához, vagyis új szavazói rétegekkel nem bővült a baloldal. További elszomorító „eredmény”, hogy a két párt közötti viszony elmérgesedett, mintha mindkettő azon munkálkodna, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni a másikat. Nem meglepő, hogy a számok tanúsága szerint csaknem 30 százalékkal még szűkült is az MSZP és a DK összesített szavazótábora.

A mai helyzet fennmaradása nagy eséllyel garantálja a következő választási vereséget. Egy ésszerű megoldás kínálkozik: meg kell teremteni a baloldal újbóli egységét. A szervezeti egység létrejötte után pedig neki lehet látni a tartalmi megújításnak, és a 2019-es választásokra való felkészülésnek. Várható persze, hogy a fúzió gondolatát mindkét párt ördögtől valónak tartaná, de ha a vezetőik kifarolnának egy ilyen megoldásból, azt bizonyítanák, hogy a „saját szemétdomb” fontosabb számukra, mint a NER eltüntetésének lehetősége. És minél később jön el a belső nagytakarítás órája, annál nehezebb lesz a jogállam visszaállítása, az ország mentális állapotának reparálása.

Az új párt szociáldemokrata unióként képzelhető el, rugalmas felépítéssel, nagy belső demokráciával, széles hálózattal és új arcokkal, megfiatalított vezetéssel. A leendő tagság által megvitatott alapelvek, program és működési szabályok alapján át kell majd építeni a mai kapcsolati struktúrát. A telekommunikáció, internet lehetőségein túl szélesebben kellene alkalmazni a hagyományos pártszervezési elveket, a személyes kapcsolatot, a meggyőzést. Erre azért is szükség van, mert a médiatér szűkülésével az ellenzék egyre kevesebb csatornán tudja megszólítani a választókat. Nem ártana áttanulmányozni a konkurens pártok korábbi eredményeit és tévedéseit egyaránt: érdemes elemezni a Fidesz totálisan centralizálttá válását, a manapság divatossá vált „bázisdemokrata” elvű szerveződések hatékonyságát (LMP, Együtt), és a „Timur és csapata” jellegű kapcsolattartás eredményeit (pl. Jobbik – tűzifavágás és társai). A szorosan vett párttagság mellett intenzíven kellene építeni a háttérszervezetekre, a „hagymahéj-elvre”, mivel sokakat taszít, hogy politikai párthoz közük legyen, ugyanakkor egy lazább struktúrához szívesebben csatlakoznak.

Ha a fent vázolt szervezeti egység rövid időn belül helyreáll (erre azért nem vennék mérget), már „csak” egy értelmes világkép, a szavazókat meggyőző vízió felépítésére volna szükség, hiszen az egységes szociáldemokrata párt tartós létét és sikereit az eszmei tartalom határozza majd meg.

Közhely, ezért nem is sorolom fel, hogy mit tett tönkre, és mit lopott el az országtól a Fidesz. Van mit helyreállítani. Ehhez a fogyatkozó baloldali szavazók mellett további milliós tömeget kellene emészthető világképpel ellátni. Olyan vízióra van szükség, amelyhez érdemes csatlakozni, amely képes ellensúlyozni a folyamatosan reprodukált ellenségkép romboló hatását, és aktív gondolkodásra késztet, nem csupán a Fidesz kampányfogásaira reagál. A választások fényében egy konkrét ügyet nem árt itt kiemelni, ez a nemzetpolitika. A NER rendszere sikerrel épít az úgynevezett nemzettudatra, ezzel számolni kell. Csak akkor lehet sikeres az egységes baloldali párt, ha a határon túli magyarokat is a nemzet részének tekinti, és ezt hihetően tudja prezentálni. A nagyközönség pedig nem választástechnikai zsonglőrködést remél, nem szakpolitikai programelemekért lelkesedne, hanem olyan célrendszert vár, amely értelmezhető és érzelmileg is azonosulni lehet vele. Nem egyszerű feladat, de a jövő érdekében el kell végezni.