Más nyelven beszél Európa és az Egyesült Államok

Egyre nehezebben tudnak szót érteni az európai politikusok a mostani amerikai vezetéssel, pedig a kihívások, amelyekkel az Atlanti-óceán két partján szembe kell nézni, nagyrészt közösek.

Ezekben a napokban egyfelől az iráni atommegállapodást jövőjét, illetve a külkereskedelmi „vámháborút” emlegetik a leggyakrabban, mint az atlanti partnerség leglátványosabb gyenge pontjait. Félő, hogy Washington egyfelől felrúgja a Teheránnal kötött megállapodást az iráni atomprogram katonai célktűzéseinek feladásáról, és ezzel nemzetközi veszélyhelyzetet idézhet elő. Másfelől jó esélye van annak, hogy Donald Trump Európára is érvényesíteni akarja a nemrég bevezetett fémipari védővámokat, holott azoknak az indokolható címzettje leginkább csak Kína lehetne.

Alig lélegzett fel az amerikai elnök Emmanuel Macron francia államfő sodró lendületű washingtoni látogatása után, máris érkezik a Fehér Házba Angela Merkel német kancellár. A franciák és a németek azzal a régi bonmot-val sem vigasztalhatják magukat, amivel a britek, nevezetesen, hogy az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot a közös nyelv választja el egymástól. Ők csak azt ismételhetik a maguk politikailag korrekt nyelvén, hogy az Egyesült Államokat és az Európai Uniót a globalizációnak összekötnie és nem elválasztania kellene egymástól. A mai Washington azonban nem igazodik görcsösen a politikailag korrekt nyelvezethez.

A hét első felében Macron talált süket fülekre, amikor arról győzködte az amerikai kormányzatot, hogy érvényben kellene tartani az Iránnal kötött nukleáris megállapodást. Trump ugyan még nem mondta fel a 2015-ben született egyezséget, de Washingtonban rendületlenül lebegtetik, napirenden tartják ezt a lépést.

A szóban forgó megállapodásban, amely Irán, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja – az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia –, valamint Németország között született, Teherán vállalta, hogy a nemzetközi szankciók fokozatos eltörlése fejében polgári célokra korlátozza atomprogramját. Amikor Trump megpendítette a felmondás szándékát, az iráni külügyminiszter válaszul bejelentette: a szerződés egyoldalú felmondásával azonnal újrakezdenék az urándúsítást. Az utóbbi időben az amerikaiak azt kezdték hangoztatni, hogy a megállapodásnak akkor lenne értelme, ha azt kiegészítenék úgy, hogy vonatkozzon az iráni rakétakísérletek befagyasztására is.

Párizs nem mondja fel az iráni atomszerződést, mert egyelőre nincs annál jobb – mondta Macron az amerikai kongresszus két háza előtt elmondott beszédében. Egyúttal szorgalmazta, hogy dolgozzanak ki a jelenleginél ambíciózusabb megállapodáscsomagot. Ez nyilvánvló utalás arra, hogy szükség lenne a rakétamegállapodásra is. Nem látszik azonban, hogy közeledett volna az amerikai és a francia álláspont abban, mi történjék addig, amíg nem születik meg az iráni rakétafejlesztési tilalmat is kimondó, átfogóbb megállapodás.

"Célunk világos: Irán soha nem juthat atomfegyverhez. Sem most, sem öt év múlva, sem tíz év múlva, soha" - szögezte le Macron azt a hangzatos elvet, amit most már „csak” konkrétummal kellene megtölteni.

A Capitol Hillen elmondott beszédében a francia köztársasági elnök hitet tett a liberális világrend megőrzése mellett. Hangsúlyozta, hogy a multilateralizmus az Egyesült Államok erőteljes részvételét követeli meg a globális ügyek kezelésében. "Különösen manapság, amikor a félelem légkörében élünk" – jegyezte meg.

Macron bírálta a nacionalizmust, és azt hangoztatta, hogy a multilateralizmus nem teszi tönkre a nemzeti kultúrákat, az egyes országok megőrizhetik nemzeti identitásukat. Lehet ugyan izolacionista, azaz elszigetelődő politikát folytatni, ám a világ ettől függetlenül nem áll meg a fejlődésben, a globális kihívásokkal együttes erővel kell szembenézni - állította, és reményének adott hangot, hogy Európa és az Egyesült Államok tud együtt dolgozni a 21. század új világrendjének felépítésében.

A globális kihívások között kiemelt súllyal szólt a francia elnök a környezetvédelemről, mondván: „nincs B-bolygó”, ezen a planétán kell élhető körülményeket biztosítani az emberiség számára. Macron ezzel kapcsolatban sem mondhatott sokkal többet, mint azt, hogy reméli, az Egyesült Államok vissza fog térni a párizsi éghajlatmegállapodáshoz, amelyből Trump elnöksége alatt kihátrált.

Trump és Macron fehér házi megbeszélésén szó volt az acél- és alumíniumtermékekre kivetett amerikai védővámok miatti világkereskedelmi konfliktushelyzetről is. A nagy kérdés az, hogy az Európai Unió kap-e felmentést az Egyesült Államoktól az intézkedéscsomag hatálya alól - tekintettel arra, hogy az amerikai védővámok elsődleges célja a kínai dömping megfékezése, és nem az, hogy összerúgják a port Európával. Az Atlanti-óceán két partja közötti kereskedelmet európai álláspont szerint egészen más szempontoknak kellene meghatározniuk.

A „vámháború” kérdése már átvezet a német kancellár ma kezdődő amerikai programjához. Merkel washintgtoni útja előtt egy nappal német hírportálok azt jelentették, hogy Berlin a dolgok jelenlegi állása szerint nem reméli az EU kedvező elbírálását, az amerikai vámtételeket minden jel szerint az uniós országok termékeire is alkalmazni fogják.

Donald Trump döntése alapján március 9-től az acél behozatalát 25 százalékos, az alumíniumét 10 százalékos vámmal sújtják az Egyesült Államokban. Az elnök az amerikai gazdaság érdekeivel és az amerikai nemzetbiztonság elsőbbségével indokolta döntését.

Donald Trump azt ígérte, hogy kivétel nélkül minden országra vonatkozni fog a vámfizetési kötelezettség. Végül mentességet kapott a két szomszédos ország, Mexikó és Kanada - az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) másik két részes tagállama - , és a kivételezett körbe került az EU, Argentína, Ausztrália, Brazília, valamint Dél-Korea is.

Az EU esetében a felmentés május 1-jéig érvényes, és Washington nem szándékozik azt meghosszabbítani – olvasható egybehangzó módon több, hivatalos forrásokra hivatkozó médiajelentésekben.

Peter Altmaier német gazdasági miniszter a minap úgy vélekedett: már a jövő hétre kialakulhat az uniós tagállamok közös álláspontja az Egyesült Államokkal kezdődött kereskedelmi vitában. A miniszter szerint el kell kerülni a vita elmérgesedését, és az EU-nak arra kell törekednie, hogy ne induljon ellenőrizhetetlen verseny a vámok szabályozásában.

Német előzetes kormányközeli jelzések szerint Merkel arra fog törekedni Washingtonban, hogy átfogó keretbe illesszék a védővámok ügyét, és a párbeszédet német részről igyekeznének kiterjeszteni más illetékekre és kereskedelmi korlátozásokra is.

A Német Iparszövetség (BDI) mindenesetre erőteljes nyomást gyakorol Merkelre, hogy jusson Trumppal valamilyen megállapodásra.

„A vámfenyegetés ügye a transzatlanti viszony lakmusztesztje” - fogalmazott Dieter Kempf, a BDI elnöke.

Az amerikaiaknak egyébként az Európával kapcsolatos általános bíráló megjegyzéseken túl a németek felé van egy külön, „testre szabott” szemrehányásuk is, az Északi Áramlat 2 orosz gázvezeték kapcsán. Ez a projekt, amely az orosz gáz Németországba juttatásának a kapacitását növeli, ellene hat annak az amerikai törekvésnek, amely a tengeri úton szállított, cseppfolyósított amerikai gáz európai piacának a kibővítését célozza.

Franciaország az Egyesült Államok legrégebbi szövetségese, hiszen elsőként a franciák támogatták az amerikai gyarmatok függetlenedési törekvéseit a brit koronától. Németország ugyanakkor az amerikaiak legnagyobb európai gazdasági pertnere. Elvben tehát ennek a diplomáciai nagyhétnek, amikor gyors egymásutánban Macron és Merkel is Washingtonban jár, érdemi hatással kellene járnia az Egyesült Államok Európa-politikájára. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy Donald Trump sajátos személyisége kivételesen erősen befolyásolja a racionális megfontolások érvényesülését.

Veteránügyi mizéria

Miközben Donald Trump amerikai elnök sorra fogadja a Fehér Házban az Egyesült Államok fontos szövetségeseinek csúcsvezetőit, saját kormányzati apparátusán belül csak nem akarnak megszilárdulni a személyügyi viszonyok. A legfrissebb fejlemény, hogy a Trump által a veteránügyi minisztérium élére jelölt Ronny Jackson bejelentette, visszalép a jelöltségtől. Ronny Jackson, aki a haditengerészet ellentengernagya és George W. Bush elnöksége óta a Fehér Ház főorvosa, azt követően vonta vissza jelöltségét, hogy nyilvánosságra került: munkája ellátása közben nem egyszer részeg volt, és könnyen bánt a receptre felírható gyógyszerek, köztük fájdalomcsillapítók osztogatásával. A vádak napvilágra kerülése után republikánus politikusok fenntartásaikat hangoztatták, és az erre a hétre tervezett szenátusi meghallgatást is elnapolták. Az Emmanuel Macron francia államfővel tartott keddi sajtóértekezletén Trump újságírói kérdésre válaszolva leszögezte, hogy a döntés ugyan Ronny Jacksoné, de ennyi vádaskodás után ő a helyében nem vállalná el a minisztérium vezetését.