Balogh Gyula;

színház;Tenki Réka;

2018-04-27 07:45:00

Tenki Réka: eddig a drámai figurák találtak meg

Tenki Réka színházban játszik monodrámát, drámát, vígjátékot és filmes karrierje is felívelőben. Azt mondja: nem bírja, ha feleslegesen bántanak másokat.

- Az elmúlt időszakban több nemzetközi és hazai filmes díjat, elismerést is kapott. Berlinben felkerült a fiatal tehetségek European Shooting Stars listájára. Mit hozott mindez önnek?

- Ezek nem rövid távú dolgok, nem lehet azt várni tőlük, hogy egy hónap múlva konkrét lehetőséget teremtenek. Csak később derül ki, hogy egy elismerésnek milyen hozadéka lehet. Ami elkezdődik, egyre jobban épül, és sok mindent hozhat magával, nem szabad türelmetlennek lenni. Most külföldi és hazai felkérésekre, castingokra járok, de ez még önmagában semmit sem jelent. Bízom benne, hogy minden összeadódik és az ember mindig egyre több figyelmet kap.

- Említette a türelmet. Tavaly egy másik díj kapcsán azt mondta: csalódott, mert többet várt az elismeréstől. Most már türelmesebb?

- Tavaly türelmetlen voltam, de rájöttem, hogy ez teljesen felesleges.. Ha az ember egyfolytában azt űzi, hogy történjen valami, úgyse jön össze semmi. Mindig az aktuális feladatokra koncentrálok. A castingokkal is úgy vagyok, hogy elmegyek, de aztán ki is törlöm az agyamból az egészet. Ha felhívnak, hogy igen, az nagyon jó, ha nem, akkor megyek tovább.

- A Filmalap az Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáért a legjobb mellékszereplőnek járó elismeréssel jutalmazta. Mit szólt az alkotás nem akármilyen utóéletéhez?

- Nagyon sok figyelmet kaptam a film miatt, rengetegen megszólítottak Berlinben, gratuláltak, annak ellenére, hogy szerintem a filmben engem nem lehet felismerni, annyira másként nézek ki, mint civilben: vörös hajam volt és tíz kilóval több voltam. Aki nem ismer, az nem azonosít azonnal ezzel a karakterrel. Ennek a filmnek nagyon sokat köszönhetek, hálás vagyok, hogy részt vehettem a produkcióban.

- A film főszereplője, Borbély Alexandra rangos nemzetközi díjat is kapott. Nem érez ilyenkor némi féltékenységet?

- Nem foglalkozom ilyesmivel, én azt tudom eljátszani, amit a rendező kér tőlem. És elfogadom azt, hogy tudja, miért épp engem választott. Persze mindenki féltékeny lehet mindenre, de ennek semmi értelme. Én az Ildi fejében nem főszereplőként voltam benne. Ez ennyi.

- Az alapmű egy krimi, Kondor Vilmos regénye, gondolom ezt nem volt könnyű vászonra vinni?

- Szerintem a mű is erősen filmes, ezért ez nem jelentett nagy nehézséget, ráadásul nagyszerű stábbal dolgozhattunk. Nagyon szerettem a negyvenhét napnyi forgatást. És azért mégis ez volt az első filmes főszerepem és nagy kihívás volt számomra, hogy ennek a feladatnak megtudok-e felelni. Ez előtt nem forgattam tíz-tizenöt napnál többet egy filmben. Ráadásul otthon volt az akkor másfél éves gyerekem és közben játszottam a színházban. Többször volt éjszakai forgatás is. Nagy megterhelés, koncentrált figyelem és nem alvás, erre emlékszem.

- A színházban a Katona, a Nemzeti és egy év szabadúszás után második évadát tölti az Örkényben. Azonnal igent mondott?

- Igen, nagyon jó az Örkény Színház társulatához tartozni. Nagyon erős a csapat. De a szabadúszást is élveztem.

- Akkoriban mutatták be Péterfy-Novák Éva Egyasszony című monodrámáját önnel a főszerepben. A történet egy fogyatékkal született gyermek és az édesanyja megrázó kálváriáját dolgozta fel. Nem ijedt meg a feladatról?

- Nem, mert tudtam, hogy nekem erről beszélnem kell. Fontosnak tartottam, hogy létezik egy ember, aki felvállalja és elmondja a saját tragédiáját, és ezt nem sajnálattal közli, hanem humorral és életerővel. És megmutatja azt is, hogy miként lehet továbbmenni. Azt nem mondom, hogy nem volt nehéz a próbafolyamat, hiszen nem vagyok fából és engem is rendesen megérintett ez az egész. Az is biztos, hogy nem tudtam volna ilyen mélyen belemenni ebbe, ha nem lenne gyerekem. A próbák alatt elmentem az egri gyerekotthonba, hogy találkozzam közvetlen közelről az ott élőkkel és a környezetükkel. Én ezekről az esetekről korábban szinte semmit sem tudtam.

- A nézők miként fogadták ezt a produkciót?

- Két év alatt százhússzor játszottam. Közben én is talán megerősödtem egy kicsit. Az nagyon fontos volt számomra, hogy bizonyos távolságot tartsak, vagyis átadjak valamit és ne megsajnáljam magam közben.

- Nekivágna egy másik monodrámának is?

- Szívesen, bármikor, főleg, ha olyan a történet, amiről úgy gondolom, hogy tudok beszélni.

- Az Örkény Színház legfrissebb bemutatójában, A hattyúban szintén főszerepet játszik. A társulat már nagyon ki volt éhezve egy igazán jó vígjátékra, úgyhogy a próbafolyamat minden pillanata öröm volt. Imádom játszani ezt a szerepet. Jó érzés olyan vígjátékban lenni, amit ha pontosan és hitelesen játszol, nevetni fog a közönség. Mindig komoly drámákban és tragédiákban játszott?

- Hát igen, eddig szinte mindig a drámai figurák találtak meg.

- De miért?

- Nem tudom. Pedig én nagyon vicces ember vagyok!

- Azért A hattyúnak is van egy társadalomkritikai rétege, amin viszont nem nagyon lehet nevetni.

- Nagy élmény volt Polgár Csabával, mint rendezővel dolgozni. Csaba összeszedett volt, végig tudta, hogy mit akar. Szigorú, közben nagyon érti a színészeket és szabad kezet ad nekik. A fiatal kora ellenére, nagyon tapasztalnak és bölcsnek mutatkozik. Isteni volt vele dolgozni.

- A darab egyik kulcsmotívuma a csók. Ön erről mit gondol?

- Az általam játszott lány egy bizonyos közegben él, és fogalma sincs arról, hogy mit jelent az, amikor valakit megérint az érzelem. Aztán hirtelen átéli ezt. A csókról a tanár, aki kapja, azt hiszi, hogy alamizsna, a nő részéről pedig egy áttörés, kilépés a meglévő szabályok alól, a saját akaratának a felvállalása. És mind a két részről igaz. De a két érzelem mégsem ér össze. Mire a lány fellázadna, a fiú nemet mond. A közeg pedig azt mondja: be kell állni és azt csinálni újra, amit mi mondunk.

- Ön lázadó alkat?

- Tudok nagyon szolgalelkű és alázatos lenni, de ha valami nem úgy történik, ami jól esne, és lemerevít, akkor azt javaslom, hogy beszéljük meg, hozzunk kompromisszumot, ha ez sem megy, akkor pedig hagyjuk el egymást. Nem bírom, ha valakik feleslegesen bántanak másokat.

- Debreceni lányként került Budapestre, tartja a kapcsolatot szülővárosával?

- Igen a szüleim ott élnek, őket rendszeresen meglátogatom.

- Megszokta már Budapestet?

- Nekem ez a város mindig túl nagy lesz. Nem szeretem, hogy ennyit kell utazni. Túl sok időt vesz el. De nincs mit tenni, a munka és a lehetőségek most idekötnek. Pest mellett lakunk és ez jó, mert nyugodt bázist jelent.

- Férjével, Csányi Sándorral együtt vehettek át március 15-én különböző állami elismerést. Négyéves gyermeküknek, mit mondtak, hova megy anya és apa?

- Nem tudta. Ha meg is említjük, milyen nagy dolog történt velünk, mondja, hogy örül, aztán játszunk tovább.