A Felcsút-paradoxon

Közvetlenül a választások előtt, a székesfehérvári fideszes kampányzárón találkoztam egy osztrák televíziónak dolgozó kollégámmal, aki ámulva mesélte: napokon át forgattak a városban, ám egy szál fideszest sem találtak. Ellenkezőleg: az utca népe mondhatni versenyezve fújolta le a Fideszt.

„Valami van a levegőben” szimatolta a kolléga - „valami nagy-nagy változás készül.” Igaza lett, csak nem úgy: két nappal később Székesfehérváron bő nyolcezerrel többen szavaztak egyéniben a kormánypárt amúgy teljesen jellegtelen helyi jelöltjeire, mint négy évvel korábban.

A választás után Felcsúton jártunk, és ott megismétlődött ez a fura kettősség: Fidesz-rajongóval alig találkozunk, vitriolos Orbán-kritikával annál többel. Gyakorlatilag volt, aki úgy szidta a miniszterelnököt, hogy zengett bele a széles felcsúti főutca. Ott, ahol több mint 60 százalékkal győzött a Fidesz. Végül megszánt egy atyafi, aki a körülötte állók tekintetéből ítélve afféle véleményvezérnek számíthat, és elmagyarázta, hogyan gondolkozik az ottani ember a politikáról.

Mindenekelőtt: az sima marhaság, hogy a vidék népét, legalábbis arrafelé, Fejérben, megvezette volna a tömegpropaganda. Soros és a migránsügy nem igazán téma a környéken, továbbá az emberek nem szerelmesek különösebben se a Fideszbe, se a vezérébe.

„Az embereket az érdekli, hogy évek óta van munka bőven, jól is lehet keresni" - így volt olyan, aki még Németországból is hazajött a környékre dolgozni. És ez a Fidesz alatt történt, így a kormánypárt jelenleg ennek a garanciája. Ráadásul a többség tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a jólét jelentős részben az Európai Unióból érkezik. „Amíg ez van, addig örülünk”- mondják -, „miért kellene ezen változtatni?”

Hovatovább a felcsútiakkal beszélgetni kicsit olyan volt, mintha csak egy banki portfóliómendzsert kérdeztem volna - a legtöbben ugyanolyan jéghideg racionalitással beszéltek a választásukról. Mint a válaszaikból kirajzolódik, újra működik a kádári éra társadalmi megállapodása: amíg a nép valami hasznot lát a rendszerből, addig nem érdekli, hogy a rendszer közben milyen hasznot húz belőle. Így például Felcsúton nagy ívben fütyülnek Orbán vagy Mészáros korrupciószagú ügyeire.

Ugyanakkor az ellenzék pontosan azt szúrta el – holott lett volna több esélye Felcsúton is - hogy „Pestről” nyakra-főre a korrupt Orbán-rezsim elpusztítását ígérte, amit a helyiek szimplán úgy fordították le a maguk számára, hogy beborulhatnak az eddig jól fizető munkahelyeik. „Nem kinyírni kell az Orbán-rezsimet, hanem meghaladni” - mondják.

A községben az ott csak futtában felbukkant ellenzéki pártszervezők az első, velük szembe jövő figurákkal megitták az áldomást. Jobbára olyan emberek álltak így be mögéjük, akiket a falu valójában nem tartott nagy becsben. „Senki sem szólt nekik, hogy többet buknak velük, mint nélkülük” - mondták a helyiek.

És ez igencsak nagy szó egy olyan helyen, ahol Orbán Viktor is csak mellékesen a miniszterelnök. Amúgy egy az ottaniak közül. Ráadásul alcsúti.