Csernobili szuvenír

Az atomkatasztrófáról szóló dokumentumfilm azoknak szól, akik már sokat tudnak a 32 évvel ezelőtt történtekről és következményeiről.

Furcsa párhuzammal él a lengyel kereskedelmi televízió: a TVN stábja a kétezer évvel előbb és kétezer kilométerrel arrébb történt Pompeii megsemmisülését és a csernobili atomkatasztrófát együtt említve. A Vezúv vulkáni pusztítását és az ember által épített atomerőmű robbanását egybe vetni merész ötlet. De nem ez az egyetlen ok, ami miatt kritizálható a Visszatérés Csernobilba című dokumentumfilm, amelyet a Spektrum TV sugárzott az 1986. április 26-án történt atomkatasztrófa évfordulóján.

A Csernobiltól 16 km-re lévő Pripjaty biztonsági őrök helyettes főnökének feltett kérdés – Mesélje el, mit csinált április 16-án? – a magyarra fordítás pontatlansága. Hiba, ami az ötödik percben megteremti a később végig megmaradó bizalmatlanságot. Mert hiába mutatnak be túlélőket, akik elmesélik a sosem felejthető napot, hiába közölnek exkluzív felvételeket a veszélyzónáról és oszlatják el a stáb iránti aggodalmat a sugárzásméréssel, hiányérzetet hagynak maguk után.

A film evidenciaként kezeli a tudást: a tudást arról, hogy milyen céllal jött létre Csernobil, nem mesél társadalmi és világpolitikai összefüggésekről, vagy arról, hogyan keresték az energiagazdálkodás új lehetőségeit a növekvő igények miatt, és hogyan szállt ebbe a versenybe a kétpólusú világ egyik ura. Nem beszél a katasztrófa Földre gyakorolt környezeti hatásáról, arról, hogy hogy hogyan próbálta eltitkolni az atombalesetet a később a glaszonszty és peresztrojka atyjaként tisztelt Mihail Gorbacsov vezette Szovjetunió. Nem említi, miként járult hozzá a robbanás a szocialista rendszer néhány évvel később bekövetkezett kelet-európai felbomlásához és a Szovjetunió megszűnéséhez, és lett Ukrajnáé a világ egyik legsúlyosabb atomkatasztrófája. És nem szól arról, hogy hány nemzedék hány évig viseli a következményeit.

Igaz, nem is feltétlenül ez volt a cél. Inkább az, hogy megörökítse a reaktor fölé épített új, 2016. november 30-án átadott szarkofág összeállítását, amely alkalmas lehet arra, hogy a következő száz évben elnyelje a sugárzást. Ezenkívül a szemtanúk mellett megszólaltassa azokat a tudósokat és tervezőket is, akik részt vettek az építésében. És a hiányérzet ellenére az Armin Kurasz rendezte csaknem egyórás film nem engedi el nézőjét. Az ok a túlélő mondata: „Ez a tragédia örökre az életem része marad, soha nem fogom elfelejteni, hiszen minden a szemem előtt történt. Még az ellenségnek sem kívánnék ilyet, rettenetes volt”, valamint a késztetés a továbbgondolásra, vagy az, hogy láthatjuk, hogyan zajlik tovább az élet az 1986-ban alapított Szlavuticsban, ahová a katasztrófa sújtotta Pripjaty lakosait telepítették. A ma huszonötezres városban szuvenírt is árulnak: pólót, Csernobili zóna felirattal.

Infó:

Visszatérés Csernobilba

Spektrum TV

Május 1. 18.05