Bernau Péter;

futball;Budapest Kupa;amatőr futball;

2018-05-03 07:50:00

Százezrekbe kerülő amatörizmus

A zsebükbe kell nyúlni azoknak az amatőr futballistáknak, akik a szabadidejükben kedvenc hobbijuknak akarnak hódolni, egy-egy szezonban ez fejenként minimum huszonöt-harmincezer forint kiadást jelent.

A labdarúgó NB I és NB II számít a magyar futballban a profi bajnokságnak, igaz, a második vonalban is vannak csapatok, ahol a játékosok egy része munka mellett lép pályára és nem a futball a főfoglalkozása.

Az NB III-tól lefelé már amatőr bajnokságról lehet beszélni, igaz, még megyei szinten is akadnak csapatok – elsősorban az NB III és a megyei első osztály között „liftezők” –, ahol havi díjazásban részesülnek a játékosok.

A megyei bajnokságok általában két osztályban zajlanak, a „legnagyobb megyében”, Budapesten négy szinten küzdenek a pontokért. A negyedik budapesti osztályban négy csoportban, összesen 52 csapat verseng a csoportonként feljutást jelentő első két helyért (illetve feljut a négy csoportból a legjobb harmadik is).

A harmadik vonalban három csoportban 42 együttes lép pályára, itt már csak az elsők kerülhetnek feljebb minden osztályban. Az első és második osztályban 16-16 csapat játszik, itt lehet találkozni 30-as éveik végén vagy 40-es éveikben járó, korábbi NB I-es és NB II-es játékosokkal.

A BLSZ I. osztályában listavezető REAC-ban játszik például Lászka Balázs, aki egy évig volt az FTC játékosa, és hét esztendőt szerepelt Pápán, de vezetőedzőként dolgozik itt többek között Schróth Lajos (Budafok II.), aki 129 bajnokit játszott az Újpestben vagy Véber György, aki nemcsak játszott a fővárosi lila-fehéreknél, hanem edző is volt az élvonalban (Pápa, Mezőkövesd), jelenleg a Fővárosi Vízművek csapatával a nyolcadik helyen áll.

Minden osztály saját versenykiírással rendelkezik. Még a legalacsonyabb osztályban, a BLSZ IV-ben is van légiós szabály: korlátlan számú EU-országból érkezett állampolgár szerepelhet a csapatokban, az Unión kívüli országokból azonban csak legfeljebb hárman lehetnek egyszerre a pályán. A szabályozás szükséges, vannak együttesek, melyek keretében a magyarok mellett találhatók Magyarországon tanuló vagy dolgozó külföldiek, ilyen együttes például a negyedosztályú Mahatma Gandhi FC, ahol a pályán a magyar mellett angolul és spanyolul is kommunikálnak egymással a futballisták.

Az amatőr bajnokságban is nyilvántartják a sárga- és piros lapokat, előbbiből öt után kell egy mérkőzést kihagyni, a kiállított játékosok eltiltásáról a fegyelmi bizottság dönt a játékvezetői jelentés alapján. A hazai csapatnak kötelező biztosítani az online jegyzőkönyv elkészítéséhez szükséges hátteret. Ha valahol nem működik (vagy nincs) a nyomtató vagy valamilyen okból nincs internet - és a játékvezető a saját telefonján kényszerül elkészíteni az online jegyzőkönyvet, akkor a fegyelmi bizottság rendezési hiányosságért tízezer forintra bünteti meg a vétkes vendéglátót.

A negyedik osztályban a nevezési díj a mostani szezonra csapatonként százezer forint volt, ezen kívül az itt szereplők bérleti díjat fizetnek a pályáért, ahol fogadják az ellenfeleket. Ennek összege helyszíntől függően mérkőzésenként 20-30 ezer forint körüli összeg, esti, villanyfényes összecsapás esetén tíz százalékkal szokott drágább lenni a bérleti díj. Ezért a pénzért a csapatok és játékvezetők részére öltözőt is biztosít a létesítmény, igaz, ezek nem mindenhol zárhatók, ahol nem lehet biztonságosan tárolni a ruhákat, ott a játékosok a kispadra viszik ki a civil holmijaikat.

A csapatok veszik maguknak a labdát, csináltatnak számozott mezeket, a játékosok gondoskodnak maguknak a cipőkről (kell egy-egy a füves, illetve műfüves pályákra, mivel helyszíntől függően különböző a talaj), sípcsontvédőkről. Egy szezon egy csapatnak minimum 400 ezer forintba kerül a legalacsonyabb osztályban, az összeget azok fizetik be, akik pályára lépnek, a költség értelemszerűen megoszlik a keret tagjai között. A létszám egy-egy együttesnél megegyezik a profikéval, általában 20-25 játékos alkotja a csapatokat.

Egy-egy meccsre a profikhoz hasonlóan tizennyolc játékos nevezhető, az amatőröknél azonban ötször lehet cserélni. A bajnokságban bármikor születhetnek meglepetések, a csapatok eredményességét az határozza meg, ki ér éppen rá. Előfordul – különösen a szezon vége felé -, hogy az együttesek nem tudnak teljes létszámban kiállni. Ennek oka a munkahelyi elfoglaltságok mellett az, hogy itt nincs orvosi stáb, egy-egy kevésbé súlyos sérülés – enyhébb húzódás – után is hetekig tart a gyógyulási idő. A megfelelő háttér hiánya mellett a másik oka ennek, hogy sok együttesben lépnek pályára 35-40 év feletti játékosok is. Egy keresztszalag-szakadás – ami a profiknál most már fél év alatt gyógyítható – az amatőröknél egy-másfél éves kihagyást is maga után vonhat, rosszabb esetben a játék végleges befejezését. Első alkalommal írásbeli figyelmeztetést kap az a csapat, amelyik tizenegynél kevesebb játékossal lép pályára, második alkalommal pénzbüntetés, majd pontlevonás a büntetés.

A bajnoki mérkőzéseket szombaton és vasárnap kell lejátszani, elvileg délelőtt 10 előtt nem szabad kezdeni, korábban indulhat útjára a labda, ha ehhez mindkét csapat hozzájárul. Minden résztvevőnek a szezon előtt be kell jelenteni a megyei igazgatóságoknál, (fővárosiaknak a budapestinél), hol játsszák a hazai mérkőzéseiket. Csak a szövetség által hitelesített pályán lehet megrendezni a találkozókat.

Egymásért küzdenek - Lelkesen kergetik ők is a labdát Fotó: Shutterstock

Mindenki focizik

A legalacsonyabb osztályban nem jellemző, hogy komoly futballmúlttal rendelkező játékosok lépnének pályára, az viszont nem ritka, hogy például a futsalbajnokságokban szereplők jutnak szerephez. A szakmákat, szociális hátteret illetően egy-egy csapaton belül is komoly különbségek lehetnek. Egy célért, az ellenfél legyőzéséért küzd együtt takarító, a rendőrrel, marketingigazgató a taxisofőrrel, egyetemista a munkanélkülivel, cégtulajdonos az újságíróval vagy önkormányzati képviselővel. Amatőr mérkőzéseken nem ritka, hogy valaki meccs közben azért jön le a pályáról, mert egy fontos telefont kell elintéznie munka ügyben, ilyenkor csapata tíz emberrel játszik, amíg a játékos nem jön vissza a pályára. A játékvezetők azon sem lepődnek meg, ha valamelyik játékos mérkőzés közben érkezik meg, amennyiben a kezdés előtt leadták a nevét, abban az esetben nincs akadálya a későbbi becserélésének. A legalacsonyabb osztályban, a BLSZ IV-ben az átlagos nézőszám 5-10, megyei első osztályú meccseken 100-200-an is összejönnek, egy-egy presztízscsatánál lehet ennél sokkal magasabb is a nézőszám. A BLSZ IV-ben nincsenek belépődíjak (a meccsekre egy rendezőt kell biztosítani a hazai együttesnek), a megyei első és másodosztályú találkozókon előfordulhat, hogy 500-1000 forint körüli összeget kérnek a nézőktől.

Egyedül dirigál a bíró a Budapest Kupában

A Budapest Kupában a BLSZ négy osztályában szereplő csapatok vehetnek részt, a továbbjutás egy mérkőzésen dől el, döntetlen esetén az alacsonyabb osztályú együttes nyer, 64-es főtábláról indulnak a küzdelmek, több jelentkező esetén rendeznek egy selejtezőfordulót is. Azonos osztályban szereplők esetén tizenegyesek következnek, ha a rendes játékidőben nincs döntés. Nevezési díjat nem kell fizetni, a pálya bérleti díját azonban a hazai csapat állja. Mivel a meccsek általában hétköznap, kötelezően előírt napon vannak, sokkal nehezebb a pályaválasztónak helyszínt találni az első körökben, amikor még sokan vannak versenyben. Mindig az alacsonyabb osztályú együttes a pályaválasztó, neki jelent plusz költséget minden kupameccs.

A mérkőzésekre a BLSZ a negyeddöntőket megelőző szakaszban csak egy játékvezetőt küld, ha valamelyik csapat szeretne asszisztenseket a kupameccsére, akkor ki kell fizetnie a két segítő díját is. A Magyar Labdarúgó-szövetség több milliárdos éves állami támogatásához képest „fillérekből”, egymillió forintból megoldható lenne, hogy minden Budapest Kupa-mérkőzésen játékvezetői hármasok működjenek közre.