Kiszállási díjat kérnek a háziorvosok

Mind több háziorvos számol fel betegeinek az „indokolatlan” házhoz hívásért néhány ezer forintot. Csakhogy a jogász szerint erre nincs legális lehetőségük.

Felélénkült a vita az elmúlt hetekben a háziorvosok között arról, hogy a rendeletben foglalt eseteken kívül miért, és miként kérhetnek pénzt betegeiktől. A közösségi portálon gyakran emlegetik az orvosi kamara két évvel ezelőtti ajánlását arról, hogy mennyit kérhetnek az úgynevezett kényelmi szolgáltatásokért. Van, aki a rendelőjében már is ki is függesztette: ha csak a beteg kényelme miatt kell a páciens lakására mennie, akkor azért 2-5 ezer forintot kér.

„Ha valaki azzal telefonál a rendelőbe, hogy 3 napja fáj a torka, de nem szeretne órákat ülni a váróban, vagy fáj a dereka, ám nehogy azonnal induljak, mert most még előbb el kell ugrania a közértbe, akkor azt szoktam mondani: vagy fizet 3 ezer forint kényelmi díjat, vagy bejön a rendelőbe” – meséli egy háziorvos. Vállalkozása honlapján több tucat szolgáltatást is felsorol, amiért térítési díjat számol fel a betegeinek. Köztük több olyat is, ami nem szerepel a térítésköteles ellátásokat fölsoroló jogszabályban: ilyen például a diétás étkezéshez, külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolások kiállítása vagy az elveszett receptek pótlása.

Nem ő az egyetlen háziorvos, aki számláz a betegnek, az alapellátást végző orvosok honlapjainak jó részén van ilyen rubrika. A legtöbben ötezer forintért mennek házhoz, de a fórumozók ismernek olyan orvost is, aki ezért a szolgáltatásért 28 ezret kér. Ez az orvosnő azt mondja: még évekkel ezelőtt, akkor írta ki az összeget a honlapra, amikor a körzetbe került, de számlát eddig nem kellett adnia. Ennek ismeretében ugyanis a körzetében már nemigen érzik szükségét, hogy házhoz hívják. Tapasztalatai szerint az esetek túlnyomó többségében nem is indokolt a lakáson zajló ellátás. „A rendelőben vannak eszközök, szükség esetén képzett segítő, s így ez a beteg számára is biztonságosabb, mintha csak egy orvosi táskával kezemben egy rosszul megvilágított helyiségben próbálnám végezni a dolgom.” Az orvosnő szerint azért vannak kivételek, amikor tényleg nincs más lehetőség, mint kimenni a beteghez, akkor viszont már szóba sem jöhet, hogy pénzt kér.

Mások szerint a kényelmi szolgáltatási díj még mindig jobb, mint a zsebbe csúsztatott hálapénz. „Nincs annál megalázóbb, amikor az ember 30 fokban, félórát kering, hogy parkolóhelyet találjon, majd fölmászik a negyedikre, és ezután azt kérdezik tőle, tud-e ötezresből visszaadni” – idézi föl saját tavaly nyári történetét az egyikük. Akkor már inkább viszem a számlatömböt, ahogyan ezt más mesteremberek is teszik – mondja.

Az orvosok többsége úgy véli, ha kiírja a rendelőbe a tarifákat, akkor azt jogszerűen be is szedheti.

Egy dunántúli gyógyító szerint azonban ingoványos terepre téved, aki azt hiszi, hogy a háznál történő ellátásért bármit kérhet. Például, ki dönti el, hogy Pista bácsi vagy Juliska néni kényelemből hívja a háziorvost, ha éppen a megugró vérnyomása miatt szédül, fáj a feje, vagy netán azért, mert nem is tud lemenni a harmadikról? A közkézen forgó kamarai díjtétel-ajánlással, amire kollégái hivatkoznak, neki az a problémája, hogy azzal, mivel nem jogforrás, hiába érvelnének például egy bíróság előtt.

Hasonlóan vélekedik Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke is. Ő állítja: a háziorvoslás kereteiről szóló jogszabályban az van, hogy szükség esetén a beteget az otthonában is el kell látni. Eszerint egyértelmű, hogy a házhoz hívásért nem kérhető pénz. Mint mondja: az alapellátásban nincs indokolatlan házhoz hívás. A páciens csak azt tudja, hogy nincs jól, de hogy mennyire a beteg, azt az orvosnak kell megítélnie. Ezért, ha hívják, mindenképpen házhoz kell mennie. Ha valaki egy ilyen helyzetben, a vizsgálat után pénzt kér, számlát ad, jó ha tudja, hogy azt jogalap nélkül teszi. Így könnyen lehet, hogy meg is büntetik érte. Selmeczi Kamill megjegyzi: van egy rendelet, amelyben a térítésköteles ellátásokról szerepel egy lista, ebben van felsorolva vagy tucatnyi orvosi tevékenység, amiért kérhető térítés. Ilyen például a lőfegyver-tartáshoz, a jogosítványhoz szükséges orvosi igazolás, vagy a látlelet is. Ezekről adhat számlát az orvos, de ami ebben nincs, azért nem.

Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász állítja: az egészségbiztosításról szóló törvény alapján a háziorvosoknak egyelőre nincs lehetőségük kényelmi díjat kérni az indokolatlan házhoz hívásért. Emlékeztet arra, hogy a helyzet nagyon hasonló ahhoz, mint ami tíz éve a veszprémi kórházban volt. Ott a kórházigazgató szerződéssel konvertálta volna át az orvosnak adandó hálapénzt legális térítési díjra. A kórházat választó nők akik ragaszkodtak saját szülészorvosukhoz, azoktól ezért számla ellenében díjat kértek. Kovácsy Zsombor szerint ez ugyan egy jó szándékú kezdeményezés volt, mégsem fért bele a jogi keretekbe az akkori Egészségbiztosítási Felügyelet álláspontja szerint. A háziorvosok kezdeményezésével is ugyanez a probléma: azt, amit szeretnének, a törvény nem teszi lehetővé. Az a háziorvos ellátás része, hogy ha szükséges, az orvos a beteg otthonába is kimegy. Ha a háziorvos vállalja az orvosilag nem indokolt otthoni kezelést, ez hátráltathatja az amúgy kötelező feladatainak az ellátását. Joggal vetheti fel bárki: miért mászkál ki az egyébként is túlterhelt orvos a biztosító által fizetett idejében olyan betegekhez, akik egyébként nyugodtan be tudnának menni a rendelésre? Ráadásul össze is kavarodhatnak a kényelmi szolgáltatások a kötelezően elvégezendő feladatokkal. Kovácsy Zsombor szerint ha például a helyszínen állapítja meg az orvos a páciensről, hogy nincs is olyan rosszul, akkor már elég kínos lehet azt mondani: ezzel a problémával akár be is jöhetett volna a rendelőbe, így fizessen most 5 ezer forintot. A szakjogász hozzátette: egyetért azzal, hogy ha a beteg megfizeti, akkor legyen lehetősége arra, hogy hozzáférjen kényelmi szolgáltatásokhoz. Ám az már nem biztos, hogy ez a háznál végzett vizsgálat jól elkülöníthető a háziorvosi ellátás közfeladataitól. Ezen lehet gondolkodni, de még sok részletét kell kidolgozni, a díj legális alkalmazása jogszabálymódosítást, és sok gyakorlati probléma megoldását igényli – tette hozzá.