Tamás Pál: Az új magyar autokrácia: valóság és fantázia

Publikálás dátuma
2018.05.12 09:40
Marabu rajza
Fotó: /

Az április 8-át követő független társadalomelemzésben két mozgás keveredik. Az első, az ellenzéki oldal aktuális politikai impotenciáját magyarázná. Ez az irányzat nagyjából az eddigi mozgási irányokat sorolja fel ismét, hátha azokkal valamit még egyszer meg lehet magyarázni. A második, eddig ritkább kísérletsor, a hazai völkisch hagyományok felélesztésére hivatkozik.

Ezekkel szemben most itt egy osztályelemzésfélével próbálkozunk. Abból, hogy a '89 utáni baloldal, főleg, de nem csak SZDSZ-es hatásra, nem szerette az osztály fogalmát, még nem következik semmi. A fogalom visszatérhet a következő évek magyar közpolitizálásába.

Ellenzék=ellen-Fidesz?

Az utolsó években az ellenzék magát egyfajta ellen-Fidesznek élte meg, vagy legalábbis így ábrázolta, és saját (még korábbról maradt) társadalomképeit már csak emiatt is elhanyagolta. Újakat pedig nem fejlesztett. Ez a koncepcionális kiürülés lehetett az összeomlás egyik oka. A közönség a piacon az ellenzék által forgalmazott szavakból, fordulatokból alig vásárolt. Nem érdekelték a politikai ördögűzés kínált formái.

Sokan az új nemzedéki szövegektől várták a megoldást. Kérdés, hogy mi lesz majd ezekből a nemzedékinek hitt hangsúlyokból? A kis pártok kipróbálták őket és belebuktak. Karácsony Gergely próbált intelligensen megfelelni a lehetetlen feladatnak, de a Párbeszéddel számba vehető, új szavazatokat nem hozott. A végén kevesebben voltak, mint háromnegyed éve Botka László körül.

A Momentum, ha élni kar, egy másik kispárt lesz. Egyelőre van valamennyi menetelni hajlandó fiatal, persze, de összefüggő vízió nem állt össze. Mintha az ellenzéki média generációs álmai és a karizma nélküli fiatalok együtt, egy időre kiégették, lejáratták a nemzedéki szerepmodelleket. Konkrétan e fiatal férfiakba, nőkbe, felépítésükbe, láthatóvá tételükbe a szó szoros értelmében túl sok pénzt fektettek be politikai álmodozók ahhoz, hogy most egyszerűen leváltsák őket és az ellenzéki csapatépítők új emberekkel próbálkozzanak. Így a kényszerű nemzedéki pót-politizálás (a politikai technológusok a szó szoros értelmében futnak a befektetéseik után) valószínűleg megnehezíti új szereplők színre lépését.

Miután a 90-es évekig nem ismertük a modern politika technológiáját, azt hittük, hogy a különböző, nemzetközi irodalomban leírt mozgalmak, hálózatok, részvételi programok, és egyenlőségépítési modellek itt is előbukkanhatnak - végül is van űr, amit betölthetnek. A valóságban ez nagyobbrészt inkább fordítva történt. Nincsenek ütőképes mozgalmi gyökerek, vagy kiszáradtak. Ez azért érdekes, mert a választások után, még ha jönnek is a következő hullámok, közben legalább egy-másfél év telik el. Nem lehet folyamatosan izgalmi állapotban tartani az ellenzéki közönséget, amely egyszerűen otthagyja "tudós" politikusait, ha még egyszer ugyanez a menet megismétlődik. Hagyni kellene ezt a közönséget, hogy élje a saját életét, miközben azért legyen lojális. Nem vehetőek el ezek a kisvilágok, hiszen a mai ellenzék sokat a következő hullámok után sem tud majd mit kezdeni velük. Ha Orbán nem keményedik tovább túlságosan, az ellenzéki közönség még inkább elfordul. Most mindegy, hogy az elmúlt a hónapokban mennyire magát csalta, és mennyire az ellenzéki sajtó hitegette. Hányszor álmodozzon még komolyan és csalódjon a következő menetek során?

Egységutópiák

A választások előtti hónapok médiája valamilyen egységes ballib ellenzéket vizionált és azt bizonygatta, hogy ha a politikusok még nem is, de a közönség nagyobbrészt ideológiailag máris összeolvadt. A választások mindenesetre ilyesmit nem bizonyítottak. Valamikor a kezdeteknél a ballib eredeti képletéhez a baloldal hozta a tömeget, a liberálisok a Nyugaton eladhatónak hitt ideológiát. Most nincsenek sem tömegek, sem működő ideológia. De vajon így is egyben marad-e a ballib, mint maradék értelmiségi törzs, amely leírta már magának a régi-új osztályelhatárolódásokat? Amelyekre a világban sokfelé ismét figyelnek.

Abból, hogy az ellenzéknek nem sikerült az állam felső emeleteit meghódítania, vagy akár komolyabban befolyásolnia, meg nem következne, hogy ne lenne ereje a helyi társadalom befolyásolására sok ponton. Lehet, hogy az ellenzék elsősorban városházi politikai erőként lesz a következő években számottevő, mert a krémje parlamentben nem lesz igazán érdekes (bár ez önképével egyelőre ellentétes). De miben hasonlított a helyi közpolitika olyan ellenzéki bázisterületeken, mint mondjuk a Lipótváros vagy Szeged? Még anekdotikus összevetésből sincs sok, szisztematikus vizsgálódásból pedig semmi. Annak idején Demszky sokat beszélt a liberális városmodellekről, ezekből azonban mintha semmi sem maradt volna.

Győztesek-vesztesek

Tulajdonképpen most ismét előbukkan a 90-es évek egyik alapkérdése, a győztesek-vesztesek szétválása. Természetesen ma már tudjuk, hogy rövidebb illetve hosszabb távokon másként élhették meg az elmúlt 25 évet, de egyrészt attól, hogy ezekről a különbségekről nem beszéltünk, az egykori szembenállás nem oldódott meg. S ha az egyenlőtlenségek amúgy most megint nőnek, akkor e különbségek is jobban látszanak. Most úgy látszik, hogy a vesztes tömegekhez könnyebben jutottak hozzá a kormánypártok. A középrétegek, amelyek inkább a rendszerváltás "győzteseinek" számítanak(ottak), inkább ellenzékiek. A "szegénypárti" baloldal nekik kevésbé imponál.

Az új autoritarizmus talán legfontosabb eleme széles megalapozottsága. Az elérhető adatok szerint stabil többsége van az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a kisvárosi/falusi tömegek között, míg az ellenzék támogatói inkább egy képzettebb kisebbségből kerülnek ki. Egy egyébként hasonló elitszerkezetet nevezett néhány hete Pesten Thomas Piketty nyugat-európai bal-brahminoknak. Ott persze ez a réteg egyetemi diplomákkal, tudományos fokozatokkal körbevett, nálunk inkább a kádárista tudáselit maradéka. De itt is, ott is globalista, kozmopolita. Vele szemben ott vannak a nativisták, a valódi, vagy vélt gyökereikbe kapaszkodók. De az ideológiák most másodlagosak. Hiszen az utóbbiak meg vannak győződve arról, hogy az átmenet első húsz évében nem kaptak eleget. Magyarországon 1989-et megelőzően voltak jóléti álmok, de nem voltak az alapelégedetlenséget kifejező tömegmozgalmak. Ezek hiányát az akkori, mozgósított középrétegek, elsősorban az értelmiség elfedte.

A magyar nativisták

A nativistáknak persze alapvetően nem voltak kifogásaik a kezdődő változásokkal szemben. Valamivel később elfogadták az Európa-ideológiákat is, s mert nem álltak ellen, nem is látszottak. Mindkét mozgástól védelmet és biztonságot vártak, s bár ezek nem voltak teljesen hatástalanok, de nem is voltak elégségesek, ezért újabb biztonságteremtő technikákat, vagy azok stabil látszatát akarták. A védett nativizmus fontosabb volt, mint a modernizáció, s ezt a konstrukciót az Orbán-rendszer eddig biztosította nekik.

Idetartoznak az üzleti elit kapcsolatai az állami hatalommal. Az új autoritarizmus hatalmát jelentős mértékben üzleti kapcsolatain keresztül gyakorolja. Tulajdonképpen a politikai osztály ellenőrzi az üzleti világba kerülő bónuszokat, a jelentősebb tulajdonátrendeződést és a hozzáférhető EU-forrásokat, vagyis a gazdasági hatalom dinamikáját. Ugyanígy mindeddig jól látható viták nélkül kiszolgálta a multinacionális vállalkozásokat, mindenekelőtt a német gazdaság képviselőit. A mai, egységesnek hitt gazdasági támogatói, vagy elfogadói szerkezet megbontása nélkül elképzelhetetlen az autoritárius politikai forma még egyszerűbb kikezdése is. Márpedig ebbe az irányba még lépések sem történtek.

Közben az egykori szocialista-közeli, vagy liberális vállalkozók lemerültek, eltűntek a nyilvánosságból. Simicska még valameddig "médiapolitizált", de közben semmi nem látszott üzleti hálózatai karbantartásáról. Az új hatalmi szerkezet középpontjává az új, sokszor családi, városi, hálózati eredetű kapcsolatok váltak. Mindezt akár nevezhetjük oligarchizációnak is. Kelet-Európában máshol az oligarchia, mint tulajdonokat is integráló hatalomgyakorlási forma, már a 90-es években kialakult, s azóta legfeljebb a személyek változtak: újabb oligarcha-generációk születtek. Ez a kelet-európai forma nálunk inkább csak a 2000-es években kezdett működni és a 2010-es években erősödött meg. Mindezt azonban természetesen nem nevezhetjük "maffiaállamnak". Minek is tennénk? A jelző szaktudományosan nehezen védhető, a közvéleményben konkrét mozgósításra pedig nem működött.

Kérdés, hogy sikerült-e az összefogás abszolutizálásával megsemmisíteni a magyar ellenzék eddigi pártrendszerét, vagy talán mégsem? Az MSZP-nek és a DK-nak érdeke a 2010 körül konszolidálódott ellenzéki pártrendszer megőrzése, mások kommunikációs tőkéjüket, esetleg anyagi forrásaikat is kis pártok magról növelési kísérletébe fektették. A politikai képviselet nélkül maradt liberális értelmiségieknek azonban azóta sem sikerült beindítaniuk egy új városi liberális pártot. Ilyesmitől ugyanolyan távol vannak, mint egykor a szabad demokraták bomlásakor. A DK megmaradt konstansnak, de láthatóan nem nő tovább, a szocik pedig belülről kimerültek. A kormányoldal láthatóan megállt, vagy ha mégis nőne, az újabb külpolitikai bonyodalmat okozna. Tehát most a kormány érdeke is a régi ellenzék stabilizálása, nehogy helyüket kiszámíthatatlan újak foglalják el és végül destabilizálják a politikai rendszert (mégpedig úgy, hogy Orbánt azért mégsem tudják elmosni).

Tüntetés, mint ellenzékpótlék

Lesznek, akik azt hiszik, hogy az időnkénti esti tüntetéseknek most szimbolikus jelentősége lesz, legalább kifelé, mutatva, hogy az ellenzéki világ "nem adta meg magát", bár a soron következő menet szempontjából ezek az akciók igazán nem számítanak.

Ugyanakkor a kormányoldal sem fogalmazza meg, milyen nemzeti érdekért lobbizik, a menekültek és a kerítés negatív program, de nem fogalmazódik meg, mit akar, akar-e valamit pozitívan elérni a kormányoldal az EU-tól (a lengyeleknek vannak ilyen megfogalmazott nemzeti céljaik).

A szocialista kormányok annak idején úgy gondolkoztak, hogy a nemzetközi feladatok diplomáciai ügyek, erre voltak is gyakorlott szakembereik, technikusaik. De átfogóan a külpolitikáról akkor sem gondolkoztak, azóta még kevesebbet. A kis pártoknak eddig ilyesmi még eszükbe sem jutott igazán. Úgyhogy itt az elejétől kellene valamit tanulni. Az nem európai politika, hogy ott szidjuk a kormányoldalt európai színtereken, ahol csak tudjuk. Ez azért azoknak is, akik hallgatják, s azoknak is akik csinálják, önmagában már roppant unalmas.

A kormányoldal politikai filozófiája távolodott az európai konzervativizmustól. De közben ugyanilyen távolságban van a magyar baloldal az új európai baloldaltól, ahol a gondolatok ma inkább radikálisok, mint szocdemek. Ennek az oldalnak nem kellene várnia arra, mit csinál magával a magyar jobboldali populizmus Brüsszelben. Senki sem gátolja abban, hogy ismét kitalálja magát.

2018.05.12 09:40

Gyermekkereskedelemmel foglalkozott egy klinika Ukrajnában

Publikálás dátuma
2018.07.16 19:29
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
A hatóságok külföldi szervekkel is kapcsolatba léptek, hogy feltárják, hány gyermek került ki az országból.
Az ukrán hatóságok lelepleztek egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinikát Kijevben, amely éveken át hamis dokumentumokkal külföldre adott el ukrán béranyák által megszült gyermekeket – hozta nyilvánosságra Szerhij Knyazjev országos rendőrfőnök hétfőn Kijevben. Az MTI összefoglalója szerint Jurij Lucenko főügyésszel közösen tartott sajtótájékoztatóján a rendőrségi vezető elmondta, hogy a hatóságok több száz béranya kilétét azonosították. A klinikát egy 41 éves külföldi állampolgárságú férfi hozta létre Ukrajnában még 2011-ben. Knyazjev ugyanakkor nem fedte fel sem a klinika, sem a férfi nevét. A klinika úgy működött, hogy a külföldi párok több esetben a béranya mesterséges megtermékenyítésekor nem is tartózkodtak Ukrajnában, és az eljáráshoz szükséges saját biológiai anyagot – spermát, illetve petesejtet – sem adtak. A meghamisított dokumentumokban viszont úgy szerepeltek, mint a gyermek biológiai szülei. Ez alapján állították ki nekik a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, és vihették ki az újszülöttet külföldre. A főügyész példaként hozott egy olasz párt, akik 2011 októberében vittek ki ily módon egy újszülött gyermeket az országból. A klinika a „szolgáltatásért” 32 ezer eurót kapott, a béranya 6 ezer eurót – tette hozzá. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az ukrán hatóságok megállapították azoknak a személyazonosságát is, akik toborozták és kifizették a béranyákat, legalizálták a befolyó pénzt, továbbá azokét, akik a külföldiekkel foglalkoztak, illetve reklámozták a klinikát. Az ukrán hatóságok külföldi partnerszervekkel is kapcsolatba léptek, hogy feltárják, konkrétan hány gyermek került ki az országból illegálisan külföldre. Eddig 16 hivatalos megkeresést küldtek más államokba, hogy DNS-teszteket és egyéb vizsgálatokat kérjenek olyan konkrét személyektől, akik esetében felvetődött a gyanú, hogy nem a biológiai szülei az általuk nevelt gyermeknek. „Amikor megkapjuk a válaszokat derül majd ki, mekkora volumenű is ez a bűncselekmény” – jegyezte meg Knyazjev. Arra is rámutatott, hogy éppen ez a nyomozás derített fényt arra, hogy az ukrán jogszabályokban is vannak hiányosságok. „A parlamenthez fordulunk, hogy az egészségügyi minisztériummal együttműködve dolgozza ki a világos jogi szabályozási keretet, amely pontosan meghatározza, hogy az ehhez hasonló esetekben mi bűncselekmény, és mi nem az” – tette hozzá a rendőrfőnök. 
2018.07.16 19:29
Frissítve: 2018.07.16 19:29

Veszélyes skorpiók lepték el a brazil városokat

Publikálás dátuma
2018.07.16 19:28
Sárga skorpió (Tityus serrulatus)
Fotó: Shutterstock/
Ellenszérumot küldenek szét az államokban, hogy azok osszák szét a városok egészségügyi intézményeiben.
A brazil városokban elszaporodtak a skorpiók, amelyek alkalmazkodtak a városi élethez. A szakemberek arra figyelmeztettek, hogy a skorpiócsípés okozta halálozások megduplázódtak az utóbbi négy évben – adta hírül a The Guardian című brit napilap. A Tityus serrulatus halálos csípésű brazil skorpiófajta hagyományos, szavannai életmódját elhagyva alkalmazkodott a városi léthez, csatornákban, a szemétben és a sittben is jól eléldegél. Brazil szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a halálos mérgű skorpiók egyre nagyobb veszélyt jelentenek a városlakókra, egyre több halálesetet jelentenek, amelyet skorpiók csípése okozott. Az elmúlt négy évben a skorpiók okozta halálesetek megduplázódtak: 2013-ban 70, 2017-ben pedig már 184 halálozást regisztráltak az egészségügyi rendszerben. A skorpiócsípések száma 2007-ben 37 ezer volt, tavaly pedig már 126 ezer esetet jelentettek. Sao Paulo államban a múlt héten egy négyéves kislány halt meg skorpiócsípéstől, mivel nem jutott időben ellenszérumhoz, ugyanis sok kisebb városban nem tartanak ellenszérumot.

Ellenszérumot küldenek szét

A skorpiók az erdőirtások következtében jelentek meg nagyobb számban a városokban, Brazíliában négy veszélyes skorpiófaj él, de a sárga skorpió, a Tityus serrulatus csípése különösen végzetes.  Rogério Bertani, egy Sao Pauló-i Butantan Intézet skorpiószakértője hangsúlyozta: személy szerint úgy véli, hogy a helyzet rosszabbodni fog. A sárga skorpió nősténye megtermékenyítés nélkül is képes a szaporodásra, rovarokkal és csótányokkal táplálkozik. Ugyanakkor az anyagcseréje nagyon lassú, akár hónapokig is elél táplálkozás nélkül – mondta Bertani. José Brites Neto állatorvos, aki egy négy fős skorpióvadász csoportot vezet a Sao Pauló-i Americanában, elmondta, hogy idén már nyolcezer skorpiót fogtak be ultraibolya-lámpákkal, éjszaka vadászva rájuk. Brites Neto szerint a sárga skorpiók a szennyvíz- és esőcsatorna-rendszeren keresztül terjednek el, mivel ott bőséggel találnak csótányokat. „Ez a faj uralkodik, hódít és nagyon alkalmazkodó” – magyarázta. A brazil egészségügyi minisztérium szóvivője elmondta: szétküldik az ellenszérumot az államokba, hogy azok osszák szét a városok egészségügyi intézményeiben. A szóvivő megerősítette, hogy a skorpió okozta halálozások főleg a gyermekeket érintik és a legtöbb ilyen halálos csípés a sárga skorpiótól származik. Az összes skorpiócsípések 87 százalékában nincs szükség ellenszérumra – tette hozzá.
2018.07.16 19:28
Frissítve: 2018.07.16 19:28