Bonta Miklós - Körösi Ivett;

Izrael;Yossi Amrani;

2018-05-14 07:30:00

"A DNS-ünkben van, hogy résen legyünk"

Ma ünnepli függetlenségének 70. évfordulóját a zsidó állam. Yossi Amranival, Izrael budapesti nagykövetével beszélgettünk.

Izrael a zsidó naptár szerint már áprilisban megünnepelte függetlensége 70. évfordulóját, ám a Gergely naptár szerint ez a nap május 14-én esedékes. Az idei ünnep azért is jelentős, mert az Egyesült Államok ma avatja fel a Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztetett külképviseletét. Erről, és a Soros Györgyöt célzó plakátokról is nyilatkozott lapunknak Yossi Amrani, Izrael Állam nagykövete.

- Donald Trump amerikai elnök tavaly decemberben Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, s bejelentette a nagykövetség áthelyezését. A lépést világszerte vitatták. Fel van készülve Izrael az esetleges erőszakra?

- Mindig van kockázat. Mindegy, hogy mi az esemény, az izraeli biztonsági szolgálatok mindig a legmagasabb készültségben vannak. A DNS-ünkben van, hogy résen legyünk. Ez része az életünknek. Remélem, hogy a dolgok nem válnak irányíthatatlanná. Ha mégis, az nem fogja szolgálni a palesztin ügyet. Semmi jó nem fog számukra származni belőle, de a döntés az ő kezükben van. Meg kell érteniük, hogy van lehetőség a megállapodásra. Egy olyan alkura, amely kielégíti a legitim követeléseiket. Donald Trump Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, és valóban, Jeruzsálem az állam fővárosa. Nem lepne meg, ha a palesztinok ezt arra használnák fel, hogy végleg hátat fordítsanak az izraeli-palesztin béketárgyalásoknak. Az elmúlt években ugyanis, akárhányszor közel kerültek a kompromisszumhoz, végül kerestek egy kifogást, hogy felálljanak a tárgyalóasztaltól.

- Mennyi esélyt lát arra, hogy más országok is követik az Egyesült Államok példáját?

- Az Egyesült Államok úttörő volt. Az elmúlt években minden elnöknek szerepelt a kampányígéretei között, hogy Jeruzsálemet elismeri Izrael állam fővárosaként, azonban Trump elnök volt az, akinek az ígéretét tettek követték. E miatt tiszteletet érdemel. Szerintem más országok is követni fogják a példát, a kérdés csupán az, hogy mikor. Hiszen Donald Trump bejelentése után is ment tovább az élet, nem szakadt ránk az ég, nem következett be a tragédia, amivel fenyegettek.

- Talán szerencsésebb volna azt mondani, hogy még…

- Miért következne be tragédia? A bejelentést követően az arab világ reakciója kifejezetten visszafogott volt, és ez egy biztató jel. Azért reagáltak így, mert most más miatt aggódnak, nem Jeruzsálem miatt. A kooperáció és az együttélés jelenti a régió jövőjét. Ez utóbbihoz hozzátartozik a nyilvánvaló elismerése. Ha megkérdezném, miért Budapest Magyarország fővárosa, azt válaszolná, hogy azért, mert maguk így döntöttek. Mert itt van a parlamentjük, ez az ország szíve. Itt van a kultúrájuk és az örökségük. Jeruzsálem a zsidó élet esszenciája. Ehhez a városhoz imádkozunk, erről álmodunk. Az isten szerelmére, melyik városba jön Angela Merkel, ha hivatalos látogatásra Izraelbe látogat? És Emmanuel Macron, Theresa May és Sebastian Kurz? Jeruzsálembe, a fővárosba. Miért olyan nehéz elismerni ezt?

- Ennél azért egyszerűbb a helyzetünk, hiszen Budapest egy részére sem tart igényt más nép...

- Ez szerencse. Jeruzsálemmel nem ez a helyzet. De mi azt mondjuk, hogy találkozzunk és beszéljünk a vitás kérdésekről. Oldjuk meg őket. Sosem mondanám azt, hogy a palesztinoknak nincs joguk semmihez. Ez azonban nem jelenti, hogy amennyiben a palesztinok nem hajlandók tárgyalni, akkor mindent be kell fagyasztani. Az elmúlt 70 évben a világ bedőlt a zsarolásuknak. Hiába mondják, hogy elég kompromisszumot kötöttek, ez nem igaz.

- Tíz évvel Izrael függetlenné válása után született. Szinte egyidős az állammal. Ön szerint mi a titok, hogy lett mindössze hét évtized alatt egy gazdasággal gyakorlatilag nem rendelkező országból virágzó állam?

- A titok az, hogy bár az állam csupán 70 éves, a történelmünk nem. A mienk egy ősi nemzet. De hét évtized alatt kiharcolta magának a helyet a világban. Az államalapítás után megtámadtak minket, és éveken át gazdasági elszigeteltségben éltünk. Gazdasági vészhelyzet alakult ki, és közben befogadtuk az embereket, akik európai menekülttáborokból jöttek, a második világháború után. A holokauszt miatt nem térhettek vissza a hazájukba. Rajtuk kívül több millió arab menekült érkezett. A népesség 600 ezerről hirtelen 2-3 millióra ugrott. Házakat kellett építeni, és munkát biztosítani az embereknek. Nem volt könnyű. De mostanra a létezésünk természetes a nemzetközi közösség számára. Ami még ennél is fontosabb: az Izraelben születettek számára is az. Sosem adtuk fel a zsidó hazáról szőtt álmainkat, s szerencsére megvalósítottuk őket. Ez nagyon fontos üzenet, különösen azután, amit Mahmúd Abbász palesztin elnök a közelmúltban mondott. Gyarmatosító országként utalt Izraelre. Azt mondta, az Európából érkezett emberek leigázták a földjüket. Ez nem igaz. Ez a mi földünk volt, nagyon sok éven át, és semmi jó nem származik abból, ha megtagadják az önrendelkezés jogát a zsidóktól.

- Hogyan ítéli meg az antiszemitizmus helyzetét ma Magyarországon?

- Ez egy biztonságos ország Izrael, és az állampolgáraink számára. Ám ennél is fontosabb, hogy az itt élő zsidó közösség is biztonságban érezheti magát. Úgy vélem, rendkívül jó és gazdag időszak ez az itteni zsidóságnak. Felújítják a zsinagógákat, komoly befektetések történnek a zsidó örökség megőrzése érdekében, és a kormány is nagy büszkeséggel beszél az ország zsidó-keresztény örökségéről. Sajnos az utóbbi években több európai országban is történtek antiszemita támadások, zsinagógák, és zsidók ellen. A közelmúltban Berlinben támadtak meg egy kipát viselő férfit, korábban pedig német városokban izraeli zászlókat rongáltak. Más európai országban is történtek incidensek, ám Magyarország kivételt képez.

- Érdekes, hogy kiemelte a kormányzati kommunikációt. Amikor legutóbb találkoztunk, kritikusan nyilvánult meg a Soros Györgyöt célkeresztbe állító plakátokról. Még egy nyilatkozatot is kiadott, amelyben rámutatott, hogy ezek a „múlt szomorú emlékeit idézik”. Nem sokkal később az izraeli külügy is reagált, mégpedig egy tisztázó jellegű közleménnyel. Ennek az üzenete igen eltérő volt az Önétől, s támadták benne Sorost. Mintha nem egészen egy állásponton volna a kormányával…

- Teljesen ugyanazon az állásponton vagyunk. A kormányom konzultál velem a magyar-izraeli kapcsolatokat illetően. Az üzenetem világos volt, és a tisztázás is. Ők egy dologra reagáltak a közleményemben. Én személytől függetlenül – azt hiszem meg sem említettem Soros úr nevét – az érzések és a percepciók fontosságáról írtam. Ami a magyar kormányt és Sorost illeti, az nemzetbiztonsági ügy, s a magyar kormány ebben olyan döntéseket hoz, amilyeneket akar. Ebbe sem én, sem az izraeli kormány nem avatkoznánk be. Az egyetlen aggályom akkor az volt – s ezt az izraeli kormány is osztotta a tisztázó közleményben –, hogy az emberek mit éreznek a plakátok láttán. Ami a Sorossal kapcsolatos kritikákat illeti, azok politikaiak és nem antiszemiták.

Zsidó állam a Közel-Keleten

Bár az egykori Palesztina területére már az első világháborút megelőzően érkeztek zsidók, de betelepülésük csak a második világháborút követően, a koncentrációs táborok borzalmai után erősödött fel. A kikiáltásának 70. évfordulóját ma ünneplő modern Izrael függetlenségének másnapjától 1948. május 15-ől kénytelen volt magát megvédeni rátörő szomszédaival, Libanonnal, Szíriával, Jordániával, Egyiptommal és Irakkal szemben, kitört az első arab-izraeli háború. A háború végül az 1949-ben megkötött egyezményekkel ért véget. Ennek nyomán Jordániához került Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem, míg a Gázai-övezetet Egyiptom vonta ellenőrzése alá. Izrael és Ciszjordánia között felállították a zöld vonalként ismert ideiglenes határvonalat. A háború során több százezer palesztin elmenekült Izrael területéről, közülük még sokan ma is menekülttáborokban élnek a különböző arab országokban. Ugyanakkor Izraelbe is több százezer zsidó érkezett a világ minden tájáról, de főként Európából, akiknek elhelyezése kezdetben komoly gondot okozott, ők amíg lakóházaik nem épültek meg ugyancsak táborokban éltek.

Izrael történetének emlékezetes eseménye volt, amikor 1961-ben Jeruzsálemben bíróság elé állították Adolf Eichmannt, a holokauszt egyik kitervelőjét és irányítóját. Rémtetteiért kötél általi halálra ítélték.

A zsidó állam ellen szomszédai 1967-ben ismét háborút indítottak, amelyet azonban Izrael hat nap alatt megnyert. Ennek nyomán bekebelezték az addig egyiptomi fennhatóság alatt lévő Gázai övezetet, valamint a Sínai-félszigetet. Később Egyiptommal békét kötöttek, és Izrael visszaadta félszigetet Egyiptomnak, az övezet azonban csak évekkel később került a Palesztin Hatóság ellenőrzése alá.

1972-ben a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorcsoport tagjai izraeli sportolókat ejtettek túszul a müncheni olimpián. Az izraeli csapat két tagját azonnal megölték a sikertelen kiszabadítási kísérlet nyomán kilenc izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr is meghalt.

1973-ban az újabb Izrael ellen indított háborút követően a zsidó állam elfoglalta Jeruzsálem keleti felét, amelyet jelenleg is sajátjának ismer el. Ugyancsak elfoglalták Ciszjordániát, amelyet azóta átadták a Palesztin Hatóságnak.

Izrael lakossága jelenleg 8 842 000 fő, ennek 74,5 százaléka zsidó, az arabok száma 1,849 millió. A magas népesedési ráta miatt arra számítanak, hogy a 100. évfordulóra, 2048-ra 15,2 millióra emelkedik a lakosság száma. - B.M.