Merkel északi játszmája

Nagy dilemmával küzd Oroszország és egész Európa. Moszkva kezd gazdaságilag belefáradni a nyugati szankciók szorításába, és már kétsége sem lehet, hogy a „majd mi megállunk a saját lábunkon” elgondolás egyre kevésbé tartható. Az Európai Unió pedig azt tapogatja, hogyan tudna kérlelhetetlen maradni Moszkvával szemben úgy, hogy közben arculatvesztés nélkül valahogy normalizálja kapcsolatait Oroszországgal.

Mindkét oldalon euro-milliárdos veszteségeket szenvedtek el a korábbi kölcsönösen előnyös együttműködésben részt vevő iparágak, vállalatok és üzleti körök. Oroszország már az olaj világpiaci árának drasztikus emelkedésétől sem remélhet kitörést ebből a helyzetből, hiszen a kőolajkutatás és feldolgozás kénytelen nélkülözni a nyugati technológiát. De van min siránkozni Nyugat-Európában is. A kereskedelmi forgalom olyan mélyzuhanást él meg, amely különösen Németország esetében már a kormány ellen hangolja az üzleti köröket. Bonyolítja a helyzetet, hogy az Egyesült Államok elnöke számos intézkedésével nemcsak azokat a vállaltokat sújtja, amelyek kereskednének az oroszokkal, hanem általában mindenkit, aki termékeivel versenyre kelne az amerikai gyártmányokkal.

Az Északi Áramlat-2 körül zajló ádáz csata jól tükrözi, milyen kutyaszorítóba került Németország, amely egyrészt továbbra is leckéztetné Moszkvát, másrészt érzékeli, milyen veszéllyel kell magának is számolnia. Angela Merkel német kancellár az ukrán államfővel folytatott áprilisi megbeszélése után egyértelművé tette, hogy itt nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdésről is szó van. Megértést tanúsított az ukrán aggályokkal kapcsolatban, és Putyinnal is közölte, nem fordulhat elő, hogy a projekt miatt Ukrajnának semmi jelentősége ne legyen az orosz gáz szállításában. A bökkenő csak az, hogy Moszkva éppen arra törekszik, hogy ne legyen. Ha elképzelései megvalósulnak, európai gázszállításainak 80 százaléka már az új útvonalon érné el a kontinenst.

Miközben a német politika Ukrajna szerepének tisztázását ígéri, a német hatóságok már márciusban megadták a végső engedélyeket a beruházás német területen tervezett megvalósításhoz. Tették ezt számos balti állam és Lengyelország tiltakozása ellenére. A Forbes.ru hírportál tudósításából az is kiderül, hogy Merkelt Donald Trump amerikai elnökkel folytatott megbeszélése csak megerősítette abban a hitében, hogy Washington ellenkezése ellenére is a saját útját kell járnia, és országa érdekeit szolgálnia. Félretéve korábbi aggodalmait májusban már határozottan kiállt az Északi Áramlat-2 megvalósítása mellett, abból sem csinálva titkot, hogy többé nem lehet számítani Washington megértő együttműködésére. Európának saját kezébe kell vennie sorsát. Az Iránnal kötött atomalku amerikai felmondása, a klíma-egyezményből való kilépés, az észak-koreai játszma mellett Berlinnek már sokat nem kell aggályoskodnia, mit szól mindehhez Washington, még kevésbé Lengyelország, Lettország vagy Litvánia.

Porosenko, ukrán elnök többmilliárdos ukrán veszteségről beszél, ha megvalósul a terv. Arra hivatkozik, hogy az Ukrajnán keresztül vezető tranzit rendszer modernizálása sokkal olcsóbb és előnyösebb lenne. Ehhez hozzátette: „Mi abszolút megbízható partnerek vagyunk.” Arról megfeledkezett szólni, milyen elmérgesedett orosz-ukrán vitákkal és csatározásokkal nézett szembe egész Európa az elmúlt esztendőkben. Az viszont kétségtelen, hogy a tranzit kiesését a válságokkal küszködő ukrán gazdaság kegyetlenül meg fogja érezni.

Már épül a vezeték

Az Északi Áramlat-2 két új vezetékkel bővíti majd a Balti-tenger fenekén húzódó, évi újabb 55 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas rendszert. Az oroszországi Viborg a kiindulópontja, a németországi Greifswald a német fogadóállomás helyszíne.

Az 1220 kilométer hosszú vezeték építéséhez a Deutsche Welle beszámolója szerint német földön már hozzá is kezdtek. Nagy német cégeken kívül az építés sikerében érdekeltek többek között holland, francia, osztrák és angol vállalkozások is. Finnország is hozzájárult ahhoz, hogy vizeiben fektessék le a vezetékeket.