Rómán Brüsszel aggódó szeme

Még várni kell az új olasz kormány beiktatására, Sergio Mattarella államfő ugyanis tovább konzultál a koalíciós pártokkal. Az államfő garanciát vár az ország nemzetközi vállalásainak tiszteletben tartására.

Hiába nevezte meg közös kormányfőjelöltjét az olasz szélsőbal-szélsőjobb koalíció hétfőn, Sergio Mattarella államfő annak ellenére nem siet megbízást adni Giuseppe Contenak, hogy március 4-i választások óta húzódik az új kabinet megszületése. Az, hogy az Európai Unió egyik alapító országában kerülnek hatalomra úgynevezett rendszerellenes, euroszkeptikus pártok komoly aggodalmakat keltett nemcsak Brüsszelben, hanem a pénzpiacokon is. A fennálló politikai berendezkedéssel szemben létrejött baloldali radikális, populista Ötcsillag Mozgalom (M5S) és a szélsőjobboldali Északi Liga különös házassága szemmel láthatóan Sergio Mattarella olasz államfőben is kételyeket keltett, ezért nem bólintott még rá kormány kinevezésére.

Az elnöki hivatal keddi közleménye szerint Mattarella garanciákat vár a koalíciós pártoktól arra vonatkozóan, hogy kormányzásuk alatt Olaszország tiszteletben tartja minden korábbi nemzetközi vállalását. Erre azért volt szükség, mert a két párt igen vegyes hangokat üt meg, és bár hangsúlyozták, hogy nem áll szándékukban kiléptetni az országot az Európai Unióból, a közös kormányprogram kialakítása során olyan ötletek is megfogalmazódtak, mint az eurózónából való kilépés, az olasz államadósság egy részének (250 milliárd euró) elengedése, „Brüsszel diktátumának” mellőzése a költségvetési hiány felső értékét illetően, és az európai szerződések újratárgyalásának szükségessége is elhangzott már.

Matteo Salvini, a Liga elnöke nyugtatva a nemzetközi kedélyeket, azt5 hangsúlyozta kedden, hogy senkinek sem kell aggódnia a jövőbeli olasz kormányzás miatt, a hazai választóközönséget megcélozva pedig azt emelte ki, hogy „a gyarapodás és a jövő kormánya alakul meg Olaszországban”.

Az Európai Bizottság kedden, vagyis Giuseppe Conte miniszterelnökké jelölését követően néhány órára, azonnal figyelmeztette Rómát a költségvetési hiány „elszállására”. Nyilván azért, mert a kormányprogram olyan pontokat tartalmaz, mint az adócsökkentés , a nyugdíjreform eltörlése, az ötcsillagosok alapvető kampányígéretének teljesítése, 780 eurós havi alapjövedelem a legszegényebbeknek. Brüsszelt a Liga iszlám- és bevándorlásellenes politikájának programba foglalása is aggasztja, mert az már alapvető emberi jogokat sérthet. Többek között a kormányprogramba foglalták a kitoloncolások felgyorsítását, az imámok regisztrációját. A további szigorítások kevésbé kifogásolhatók emberi jogi szempontból, az engedély nélkül működőt mecsetek bezárása valamint helyi referendum kiírása egy-egy mecset felépítéséhez.

Annak sem örül különösebben az Unió, hogy az új olasz kormánykoalíció programjába rögzítette az Oroszországhoz való közeledést.

És ezeken az aggodalmakon aligha tud enyhíteni az Ötcsillagos Mozgalom háttérjogászából miniszterelnökké előreléptetett Giuseppe Conte személye, mindenekelőtt azért, mert mindenki számára nyilvánvaló, hogy a kabinet igazi vezetői a belügyminiszternek jelölt Salvini illetve a gazdasági-fejlesztési miniszter, Luigi di Maio.

Olasz sajtóértesülések szerint az államfő aggályain túlmenően az is nehezíti a Conte-kabinet kinevezését, hogy bár a miniszterelnök személye kapcsán egyetértés van, az Ötcsillag Mozgalom soraiban több, a Liga által javasolt miniszter személye ellen kifogások merültek fel.

A kompromisszum neve Conte

Az 54 éves jogászprofesszor, Giuseppe Conte az Ötcsillag Mozgalom háttérembere volt, ő dolgozta ki a párt programjának igazságügyi fejezetét. Nem parlamenti képviselő, tehát nem választott személy, ami azonnal meg is fogalmazódott az olasz nyilvánosságban. Erre viszont Di Maio úgy válaszolt, hogy Conte az ő stábjának tagja volt, így 11 millió olasz szavazott rá.

Olaszország leendő kormányfője 1964-ben született a dél-olaszországi Puglia régióban, Voltrara Appulában. A Firenzei Egyetem polgárijog-professzora és tanít a római LUISS egyetemen is. Rómában szerezte meg jogász diplomáját, majd kutatóként dolgozott, tanult a Yale-en és a Sorbonne-on is. Akadémikus, politikai tapasztalata nincs, eddig soha nem töltött be választott közhivatalt.