A balatoni éttermek, boltok, cukrászdák, fagylaltozók egy része már a május elsejei hosszú hétvégén kinyitott, a többiek számára pedig a pünkösddel kezdődött a szezon. Legalábbis azokban az üzletekben, amelyekben volt elég alkalmazott: mert míg vendégből nincs hiány, munkaerőből nagyon is van.
– Pultos, felszolgáló, szakács, leszedő, takarító – sorolta Kati az egyik balatonlellei étteremben, milyen munkakörökbe tudnának azonnal felvenni embereket. – Kinyitottunk, mert most már muszáj, de fogalmunk sincs, hogyan visszük így végig a nyarat, mert azt nem tehetjük meg, hogy az alkalmazottak pihenőnap nélkül dolgozzák le a szezont. Napi 16 órába belepusztulnának. Hirdetünk mindenütt, az interneten legalább húsz helyen fent vagyunk, de nincs jelentkező.
A Dönciként bemutatkozó lellei vállalkozó is hasonló cipőben jár: az idén nyitotta meg partközeli falatozóját, de jelenleg ő áll a pultban, ugyanis még nem sikerült senkit szerződtetnie.
– Volt itt két lány, váltásba szántam őket, de már a múlt hétvégén soknak találták a munkát, pedig még igencsak takaréklángon égtünk – bosszankodott. – Itt a környéken mindenki megadja az 1000-1200 forintot óránként, azaz, aki akar dolgozni, képzettség nélkül is megkereshet 400 ezer forintot havonta. Csak éppen nincs meg a hajlandóság. A fiatalok úgy gondolják, hogy eldolgozgatnak, aztán este irány a buli, viszont mi is nyitva vagyunk hajnali kettőig, azaz nem lehet csak úgy lelépni.
A balatonboglári Árend Dorisz azt mondta, éttermükben már tavaly is komoly gondot okozott a munkaerőhiány.
– Az idén komolyan rászerveztünk a nyárra – magyarázta. – A családból többeket beszerveztünk, volt, aki Ausztriából jött haza, hogy segítsen, s a férjemmel mi sem csak szervezünk, hanem beállunk dolgozni. Kemény lesz, de legalább megvan a létszám.
Doriszon kívül ilyesmivel senki sem büszkélkedhetett az általunk megkérdezett balatoni vállalkozók közül. Sőt, egyes felmérések szerint a tóparti kereskedelmi és vendéglátóhelyek nyolcvan százaléka munkaerőgondokkal küszködik.
– A vendéglők, büfék, falatozók tizede nem is tud kinyitni, csak június közepén – állította a balatonfüredi vállalkozó, Sebestyén Zoltán. – Abban bíznak, ha véget ér az iskola, s befejeződik az egyetemeken a vizsgaidőszak, talán kapnak embert. Persze ez még tűzoltásra sem elég, hiszen azt jelenti, teljesen amatőrökkel próbálják végigvinni a szezont.
Ezek után érthető, hogy igencsak megnőtt a profi szakácsok, felszolgálók becsülete. A nagyobb éttermek havi 800 ezer-1,2 millió forintot kínálnak internetes hirdetéseikben egy szakácsnak egy hónapra – plusz szállást és ellátást –, a szakképzett pincérek pedig 500-700 ezer forinttal kalkulálhatnak jobb helyeken. Sőt, a legtöbb helyen már a papírt sem kérik, csak a tapasztalatot nézik: Balatonfüreden akad egység, ahol kétezer forintot kap óránként egy több szezonban bizonyított pultos.
– És szezon közben lehet, erre még rá is kell ígérni – jegyezte meg Kirscher Péter, aki egy grillbárt visz az északi parton. – Tavaly nyáron is jöttek a szomszédos éttermekből, s száz-háromszáz forinttal magasabb órabérért próbálták elvinni az alkalmazottaimat.
Akik persze élnek a lehetőséggel, hiszen egy 200 forinttal magasabb ajánlat a szezon végén többszázezres különbséget jelenthet a fizetésben.
– Nemrégiben jött egy szakács a Petőfi-sétányra. Bement vagy öt helyre, s megkérdezte, mennyiért alkalmaznák. Hétszázezerről indult a licit, végül 1,1 millióért szegődött el… – mesélte egy siófoki vendéglős.
Sok helyen akkora problémát jelent a munkaerőhiány, hogy a szűkös létszám miatt a vendéglő nem tud egész héten nyitva tartani.
– Egyszerűen nem tudom úgy összeállítani a műszakokat, hogy kijöjjön hét napra – állította Takaró Ferenc, az egyik északi parti étterem vezetője. – Így, ha nem történik csoda, akkor hétfőnként zárva leszünk, mert kell a pihenőnap az embereknek.
A probléma persze nem új keletű, hiszen évek óta egyre nagyobb a munkaerőhiány a tóparton, nem véletlen, hogy az érintett vállalkozói kör már jó előre megpróbált felkészülni az idényre. Május első szombatján például Siófokon tartottak állásbörzét kifejezetten szezonális munkákra, méghozzá alig tíz perces állásinterjúkkal – a gondokra azonban ez sem jelentett megoldást.
– A szakmabeliek, vagyis szakácsok, pincérek, eladók egy jelentős része kint dolgozik Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Svájcban, Angliában vagy Írországban – mondta Kiss Károly, az egyik tóparti péküzletlánc alkalmazottja. – Főleg az osztrák síterepeken dolgozók régebben még hazajöttek nyárra, de most már kint is elképesztő a hiány a jó alkalmazottakból, így a munkaadóik inkább kifizetik őket egész évre, még ha májustól októberig ötöd akkora is a forgalmuk.
– Itthon sem jobb a helyzet – tette hozzá Torma Zoltán fonyódi vendéglős. – Nekünk most éppenséggel pizzaszakácsra lenne égető szükségünk, mert akit betanítottunk, s négy évig nálunk dolgozott, elment inkább a Lidlbe. Harmadannyi a munkája, viszont a fizetése nem arányosan kevesebb, mint amit mi tudunk fizetni.
– Korábban az volt a baj a Balatonnál, hogy nem érkezett elegendő vendég, s így sokan nem tudták kitermelni a költségeiket, vagy nem hozott annyi nyereséget az adott hely, hogy érdemes legyen hosszú távon működtetni – jegyezte meg Takaró Ferenc. – Néhány éve szerencsére nagyon beindult a tó, erre most nincs elég ember, aki dolgozzon, kiszolgálja őket. Ez a szezon is kemény lesz, de talán valahogy lefut még, jövőre viszont, ha valami nem változik meg gyökeresen, nagyon nagy bajban lesznek a tóparti vállalkozók.
