EU;Magyarország;jövő;

2018-06-02 09:28:00

Forgács Imre: A jövőfelelős

Az Európai Uniónak – a menekültválság mellett – számos intézményi problémával is küzdenie kell. Az állam- és kormányfők a csúcstalálkozókat szinte csak arra használják, hogy a hazai választóknak üzenjenek. Az Európai Parlament ugyan rendszeresen bírálja a magyar közállapotokat, ám a néppárti többség még mindig ragaszkodik a "fiatal" demokratákhoz.

Az Európai Bizottság viszont nem adja fel: minden tőle telhetőt megtesz a kontinens jövőjéért. A 21. század fenyegető problémáira (menekültügy, technológiai monopóliumok) a tagállamok által támogatható megoldásokat keres. Jogszabályokat kezdeményez, majd megpróbálja azokat a Brüsszel ellen hadakozó populistákkal is elfogadtatni. A Szerződés szigorú politikamentességet ír elő Junckeréknek, ám az intézményi modellt az alapítók demokratikus kormányok számára tervezték. A biztosok testülete az európai értékekért, a jogállamért harcol, s ezáltal a baloldalnak is természetes szövetségese. Ha a szociáldemokraták politikailag támogatnák a Bizottság észszerű javaslatait, idővel talán az elveszített választói bizalom is visszatérne.

A baloldal lejtmenetben

A Der Spiegel évértékelője szerint 2017-ben az SPD 20,5 százalékkal a második világháború utáni legrosszabb választási eredményét érte el. Hasonló kudarccal ért véget Benoit Hamon szocialista jelölt indítása is, aki – 6 százalékával – csak ötödik lett a francia elnökválasztáson. A holland és a cseh testvérpártoknak tavaly kevesebb mint 10 százalékra futotta, de a spanyol, az olasz és a portugál szocialisták is messze vannak a 2000 körül megszokott 40 százaléktól. A számok azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan, helyenként drámai módon csökken a szociáldemokraták népszerűsége. Erre nyilvánvalóan nem elegendő magyarázat egyes politikusok (Francois Hollande, Martin Schulz) személyes alkalmatlansága, az okokat a társadalmi szerkezet változásaiban is keresni kell.

Elio Petri legendás filmjében (A munkásosztály a paradicsomba megy) már 1971-ben jelezte a veszélyt, ám a technológiai forradalom mindent elsöprő erejét ő sem láthatta előre. A korábbi szavazóbázist jelentő kékgallérosok mára – jobb híján – pizzafutárok vagy fehér furgonos "vállalkozók" lettek. Számukra nem sokat jelentenek az épphogy létező szakszervezetek vagy az egykor kiharcolt munkavállalói jogok. A feldolgozóipar jelentős részét az alacsony bérű országokba telepítették át a tulajdonosok, s a hagyományos munkásság létszáma a német gazdaságban is megfeleződött. A korábbi szocialista szimpatizánsok közül sokan már a populista nemzetmentőkre szavaznak (lásd a "baloldali" Öt Csillagot Olaszországban). A Sziriza radikális vezetői 2015-ben még adósságkönnyítést ígértek, ám azóta is csak a hitelezők által előírt megszorításokat adják el a görögöknek.

A 2008-as válság óta közhely, hogy a komputerizált pénzügyi kapitalizmus nemzetállami szinten nem szabályozható. Ráadásul a virtuális valósággal üzletelő médiacégek szinte elképzelhetetlen vagyoni és hatalmi koncentrációt hoztak létre (attention economy). Az európai baloldalnak a digitális gazdaság társadalmi összefüggéseivel jóval többet kellene foglalkoznia. A Facebook és a Google átfogó szabályozásáért egyelőre magányosan harcol Margrethe Vestager, a Bizottság versenyjogi biztosa.

Dávid a Góliátokkal szemben

A The New York Times május elején írt arról, hogy a Bizottság vizsgálatot indított az Apple egyik tavalyi cégfelvásárlása ügyében. A Shazam Entertainment zene, videó és egyéb szórakoztató termékek felismerésére és letöltésére szakosodott, s az egymillárd dollár körüli fúziós ügylet ebben az ágazatban nem is mondható jelentősnek. Vestager biztos szerint azonban a versenyjog 21. századi eljárásaiban már nemcsak a túlzott tőkekoncentrációra, hanem az adatbirtoklás következményeire is figyelni kell. Az Apple ugyanis egyetlen szerződéssel több százmillió Shazam-felhasználó adatait szerezte meg, akik a mobiljukra ezzel az alkalmazással szoktak műsorokat letölteni. Ezáltal viszont az IT-óriás – már ma is nyomasztó – piaci erőfölényét nem egymilliárd dollárral, hanem annak sokszorosával növelte.

Miután az amerikai versenyjog jóval megengedőbb az európainál, a Bizottság a technológiai óriáscégek közérdekből való korlátozásának valóságos úttörője lett. Paradox módon még az amerikai vállalatok is néha Brüsszeltől várják a fellépést a versenykorlátozó piaci magatartásokkal szemben. Vestager biztos láthatóan nem is tétlenkedik: rendszeresen elmarasztalt "ügyfelei" között az Apple mellett a Facebook, a Google vagy a Qualcomm is szerepel. A 2016 óta kiszabott versenyhatósági bírságok összege pedig már a 16 milliárd eurót is elérte.

A jövedelmek "igazságosabb" elosztásának követelménye 150 éve minden baloldali párt programjában szerepel. Hitelesebb lenne azonban ez a törekvés, ha az egyenlőtlenséget tovább növelő újfajta monopóliumokról, s a változtatás jogi lehetőségeiről több szó esne. A hallatlanul népszerű közösségi média szabályozása persze politikailag kényes feladat. Egy baloldali párt azonban attól még nem válik "géprombolóvá", ha a versenyjog megújítását szükségesnek tartja. Talán az sem baj, hogy helyesli a Facebook-függők védelmét a személyes adataik értékesítéséből élő Mark Zuckerberggel szemben.

A szerződések őre

A Bizottság fontos feladata, hogy felügyelje az uniós jog alkalmazását. Az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikke a védendő alapértékeket tételesen felsorolja. Ilyenek az emberi jogok, a kisebbségekhez tartozók jogai, a pluralizmus, a demokrácia és a jogállamiság. Mindezek olyan közösen elért vívmányai az Uniónak, amelyek tiszteletben tartása valamennyi tagállam szerződésben vállalt kötelezettsége. Ezért egyszerűen hazugság és a közvélemény félrevezetése, ha az alapértékeket semmibe vevő lengyel vagy magyar kormány politikai beavatkozással vádolja az Európai Bizottságot. A testület ugyanis csak a Szerződés által előírt feladatát végzi. A költségvetés végrehajtásáról szóló, május 2-án közzétett rendelettervezet szerint 2021-től csak azok a tagállamok lesznek jogosultak az uniós forrásokra, amelyek megfelelnek a jogállamiság követelményeinek.

Az idegengyűlöletre és antiszemitizmusra épülő kampány harmadszor is kétharmadot eredményezett, tehát elfelejthetjük
a „gonosz hatalomról” és a „szegény népről” szóló meséket.

A jogszabály az európai adófizetők pénzét kívánja védeni, ha "a tagállamokban a jogállamiság tekintetében általánossá váló hiányosságok" tapasztalhatók. A közbeszerzési szabályok megkerülése értelemszerűen jogsértésnek minősül, s a kormányzati szerveknek egyéb szempontból is jogkövető módon kell működniük. A készülő rendelet részletezi például azokat a követelményeket, amelyek biztosítják a bíróságok végrehajtó hatalomtól való függetlenségét. Az új szabályozás feljogosítaná a Bizottságot arra, hogy – ha indokolt – szankciókat léptessen életbe: felfüggeszthetné vagy csökkenthetné az uniós kifizetéseket. A jogalkotók arra is találtak megoldást, hogy a lengyelek és a magyarok elvtelen vétó-barátsága ne érvényesülhessen. A Bizottság elmarasztaló határozatának megerősítéséhez ugyanis nincs szükség egyhangúságra, mivel azzal a Tanács egyetérthet, vagy a döntést – minősített többséggel – elutasíthatja.

A rendelettervezetet bátran nevezhetjük történelmi jelentőségűnek, miután a rendkívül bonyolult – ezért gyakorlatilag nem működő – szavazatmegvonási eljárás helyett (7.cikk) egy viszonylag egyszerű megoldást kínál a jogsértők fegyelmezésére. A nemzetközi sajtó egy része a javaslatot mégis fenntartásokkal fogadta. Sokak szerint ugyanis a kemény jogi eszközök alkalmazása csak az euroszkeptikus populistákat erősítené, és a források megvonásával nem a korrupt politikusokat, hanem az uniós polgárokat büntetnék.

A Der Spiegel szerkesztői viszont a magyar választásokat hozták fel példaként, amikor védelmükbe vették a tervezetet. Szerintük a választók tökéletesen tisztában voltak a Fidesz Brüsszel-ellenességével. Az idegengyűlöletre és antiszemitizmusra épülő kampány harmadszor is kétharmados többséget eredményezett, tehát nyugodtan elfelejthetjük a "gonosz hatalomról" és a "szegény népről" szóló meséket. A német hetilap álláspontjával sajnos nehéz vitatkozni, még akkor is, ha tudjuk, hogy a "sorosozás" és az Unió-ellenesség is a választók megtévesztésére és nyilvánvaló hazugságokra épült.

Az új rendelet elfogadtatása a tagállamok többségével és a közvéleménnyel nem lesz egyszerű. A jogi és politikai szakértőknek máris lázasan kellene dolgozniuk azon, hogy a vitákban a baloldal egységes, markáns álláspontot képviseljen. Az nem lehet kérdés, hogy az európai értékeket – a bizottsági elképzelések támogatásával – őrizni kell. Ugyanakkor nem feledkezhetnek meg arról sem, hogy a választók többsége igen keveset tud az Európai Unióról, ezért hazafias szólamokkal könnyen manipulálható.

Évforduló

Kétszáz évvel Karl Marx születése után kísértet járja be Európát, csakhogy ez megint a pusztító nacionalizmus kísértete. A szociáldemokrácia – akárcsak a múlt század harmincas éveiben – ma sincs könnyű helyzetben. A "jövőfelelős" Európai Bizottság kezdeményezéseivel azonban feltétlenül foglalkoznia kell. Hosszabb távon is biztosan megéri.