Putyinista fordulat az Unióban

Publikálás dátuma
2018.06.04 07:35
Letette az esküt a két populista párt új olasz kormánya. FOTÓ: AFP
Fotó: /
Akár már heteken belül, az Európai Unió június végén esedékes csúcstalálkozóján, döntő változás állhat be az EU Oroszországgal kapcsolatos politikájában.

Európában bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv, a velejéig populista programot hirdető két olasz politikai erő, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és Liga alakít kormányt Itáliában. A piacok érthető módon idegesek, de talán még mindig jobb a kormány létrejötte, mint egy előrehozott választás, hiszen az Itália legnépszerűbb politikusává előlépett Matteo Salvini jobboldali radikális, bevándorlásellenes pártja rosszabb esetben is akár 8-10 százalékkal erősödne a következő választáson a március 4-én megrendezett voksoláshoz viszonyítva.

A piacok már az egyebek mellett feltétel nélküli alapjövedelmet, illetve adókönnyítéseket ígérő kormány programjára is riadtan reagáltak. Egy Salvini-Luigi Di Maio kettős azonban az Európai Unió külpolitikáját is alapjaiban veszélyeztetné. Az M5S és a csillagosok között ugyanis közös pont, hogy mindkét párt kifejezetten kedveli Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Az erőteljesen baloldali gyökerekkel rendelkező M5S-nél sokan az amerikai imperializmus áldozatának tekintik Oroszországot. A Kremlt példaképnek tekintik amiatt is, mert ellenszegül a globalizációs törekvéseknek és megakadályozza Washington hegemóniáját a világpolitikában. Az M5S kifejezetten dicsérte Moszkvát a szíriai katonai beavatkozásáért. A Liga viszont azért kedveli Putyint, mert „visszaadta az emberek büszkeségét”. Mindkét politikai erő bocsánatos bűnnek tartja a Krím félsziget annexióját, illetve Kelet-Ukrajna megtámadását, ezért az Oroszországgal szembeni uniós szankciók feloldását követelheti.

A Liga oroszok iránti rokonszenve régi időkre nyúlik vissza. Az ulranacionalista orosz „politikus”, Vlagyimir Zsirinovszkij már a kilencvenes években azt közölte, e politikai erőt támogatja. A pártot akkor Salvini elődje, Umberto Bossi irányította. Az orosz nacionalizmus egyik főideológusa, Alekszander Dugin pedig évek óta kapcsolatban áll Salvinivel. Anton Sehovcov ukrán politológus úgy vélte, az olasz Liga nevezhető az EU leginkább oroszbarát pártjának.

Németországban felmerült a kérdés: miként osszanak meg fontos titkosszolgálati értesüléseket egy olyan partnerrel, amely nyíltan Moszkva érdekeit képviseli? Mi történik akkor, ha Oroszország kibertámadást indít az Európai Unió ellen, vagy ismét olyan akciót hajtanak végre, mint márciusban, Nagy-Britanniában Szergej Szkripal kettős ügynökkel szemben? – tette fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. Stephan Thomae, a német Bundestag titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság szabaddemokrata tagja közölte, ez esetben fel kell vetni a kérdést, valóban jó ötlet-e együttműködni az olasz hírszerzéssel. Ha ugyanis a megosztott információk valamelyik moszkvai illetékes asztalán kötnek ki, ez esetben „nem szabad továbbadni az értesüléseinket” – fejtette ki.

Az EU a június végén esedékes csúcstalálkozón dönt az oroszellenes szankciók újabb fél évvel való meghosszabbításáról. Minden korábbinál erőteljesebben merülhet fel a kérdés: meddig van értelme fenntartani az intézkedéseket? Már csak azért is, mert Ausztriában tavaly decemberben – az Osztrák Néppárt koalíciós partnereként – kormányra került a nyíltan oroszbarát, a moszkvai kormánnyal is szoros kapcsolatokra törekvő Osztrák Szabadságpárt (FPÖ). Heinz-Christian Strache, a párt elnöke több ízben – legutóbb május végén – emelt szót az oroszellenes szankciók feloldásáért. Ugyanakkor Sebastian Kurz aligha engedi Strache számára, hogy ily mértékben megváltoztassa a külpolitika eddigi irányvonalát.

Németországban sem támogatják egyöntetűen a szankciók meghosszabbítását. A nagykoalíció kisebbik pártjánál, a szociáldemokratáknál belső feszültséget is kelt a kérdés. Elsősorban a párt keletnémet tagszervezetei követelik az eddigi irányvonal felülvizsgálatát - Manuela Schwesig, Mecklenburg-Elő-Pomeránia miniszterelnöke a napokban a Die Weltnek elmondta, Németországnak és Oroszországnak közösek az érdekei, ezért szoros partneri viszonyra van szükség. Dietmar Woidke, Brandenburg miniszterelnöke pedig annak a véleményének adott hangot, hogy konfrontáció helyett kooperációra van szükség Moszkvával.

Az SPD-nél nyugtalanságot keltett, hogy Heiko Maas külügyminiszter elődjénél és párttársánál, Sigmar Gabrielnél jóval radikálisabb oroszpolitikát folytat. Miközben Gabriel már hajlandónak mutatkozott a szankciók felülvizsgálatára, s azok fokozatos leépítésére, Maas egyértelműen ellenséges politikával vádolta a Kremlt. Ez a kijelentése azonban kedvezőtlen visszhangra talált abban a pártban, amelyben mind a mai napig nagyra tartják az egykori kancellár, Willy Brandt tárgyalásokra, közeledésre épülő „Ostpolitikját”.

Alekszisz Ciprasz görög kormányfő sem tartozik az Oroszország elleni büntetőintézkedések nagy hívének, egy ízben el is határolódott egy a Moszkvával szembeni közös uniós nyilatkozattól, ettől függetlenül a szankciókat ő sem vétózná meg, már csak azért sem, mert ez az országot gazdaságilag életben tartó hitelezőknél is kiverné a biztosítékot.

2018.06.04 07:35