Felpörögve

Amint a baloldalon választási vereség után már megszokhattuk, felpörgött a vita: mit kellene tenni a Fidesz, az illiberális - ma kereszténydemokratának mondott - centrális politikai erőtér ellen. Látszik: a baloldal nem tud mit kezdeni sem Orbán Viktorral, sem az általa katyvasztott, demokráciából kilépő, onnan nézve értelmetlen, de egyelőre működő rendszerével.

Ötlet van ezer, de még annak kimondásáig is kevesen jutnak el, hogy nem egyszerű kormányváltásra, hanem totális baloldali rendszerváltásra volna szükség. Ezért lehet aztán Orbán "politikai zseni", aki érti a "magyar nép lelkületét". A baloldal meg nem azért béna, mert nem tudja felépíteni a saját világát, hanem, mert nem látja: "a Fideszt a saját pályáján kell megverni". Frászt! A belső "rombolás" eddig sem vezetett semmire.

Vannak aztán - komoly - szerzők, akik megfontoltabban, de ugyancsak felpörögve ugrálnának felfelé a hatalom megragadásának lépcsőjén. Hegyi Gyula volt szocialista EP-képviselő lapunkban azt írta: „A kapitalizmus kritikája és a demokratikus szocializmus távlati céljának elfogadása nélkül nincs értelme egy szocialista párt létezésének." Hegyi nem látja a történelem feladványát: a baloldalnak feltétlenül gondolkodnia kell a liberális kapitalizmus meghaladásán, de egyelőre még arra sincs szellemi kapacitása, hogy megértse és – a valóságosan létező szociáldemokrata értékekhez kötődő, politikailag lebegő választói bázisával – megértesse: ehhez mindenekelőtt a liberális demokráciát kell restaurálnia, a IV. Köztársaságot megteremtenie.

Hegyi a baloldali patriotizmust hiányolja. Joggal, mert látjuk: a második világháború utáni globális liberális politikai rendet a nacionalista populizmus készül megbuktatni, miközben a patriotizmus hiányában a baloldalra még mindig rásüthető a hazaáruló internacionalizmus billogja. Mert az MSZP, mint a "létező szocializmus" akaratlan örököse még mindig nem tudott elszámolni a múlttal. S az MSZP nem beszélhet addig hitelesen a demokratikus szocializmusról, amíg nem kaparja le magáról a bolsevizmus nyomait.

Hegyi akkorát szökken a posztkapitalista úton, hogy nekimegy az Uniónak, a német nagytőkének is, nem látva, amit kollégám, a szomszédos hasábon észrevesz: ma "az orbáni hatalomgyakorlás egyetlen ellensúlya – az ellenzék helyett – az európai integráció". Hegyi vaksága, az MSZP vaksága, amely képtelen harmóniát teremteni a patriotizmus és a mély integrációjú liberális Európai Egyesült Államok között.

Hegyinek abban is csak részigazsága van, hogy a szocialista párt "harakirijének" oka "az MSZP eddigi vezetésének összefogás-mániája". A szellemi társkeresés létszükséglete a szociáldemokráciának. Nem csak, mert a politikai liberalizmus kimúlásával a liberális értékeket is képviselnie kell - a két értékrend elválaszthatatlan -, s nem csak taktikai okokból - mert egyedül nem kormányzóképes -, hanem mert le kell tudni mondania vélt politikai hegemóniájáról (mint bolsevik hagyományról), amely összekeveri saját társadalmi beágyazottságát a társadalom szociáldemokrata értékek iránti igényével, miközben képtelen azok politikai képviseletére.