Lábmentő programot sürget az orvosszakszervezet

Az érmeszedéssel kezelt és a cukorbetegek fenyegeti leginkább az amputáció.

Sürgősen meg kell kezdeni a érbetegek ellátásának megszervezését – szorgalmazza lapunkhoz is eljuttatott közleményében a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (ReSzaSz). Az orvos szakszervezet szerint mielőbb szükség van a lakosság felvilágosítására (a betegség megelőzésével és saját felelősségükkel kapcsolatban), a rendszerszintű szűrőprogramok megkezdésére, az alapellátás felkészítését ezen páciensek kezelésére. Sürgetik azt is, hogy a kormányzat tegyen meg mindent az érbetegek ellátásában résztvevő szakemberek utánpótlásának és képzésének megszervezésére, megfelelő érellátó centrumok kialakítására.

Egy neves európai szaklap (European Journal of Vascular and Endovascular Surgery) minap megjelent tanulmánya szerint még mindig Magyarországon a legmagasabb az amputációs arány és az ezt követő halálozás.

A ReSzaSz szerint ez egyértelmű üzenet a hazai döntéshozóknak, hogy nem lehet tovább halogatni az érbetegek ellátásának megreformálását.

A rekonstrukciós érműtétekért a kórházak általában nem kapnak annyi finanszírozást, amennyibe a beavatkozás kerül. A legjellemzőbb adat, hogy egy combközépi amputációért többet fizet a biztosító, mint a végtag megmentését célzó, az elzáródott verőeret áthidaló műér beültetéséért vagy saját érből elkészített áthidalás elvégzéséért. Azaz az intézmények nem érdekeltek gazdaságilag az érbetegek ellátásában, akikből viszont sok van.

A legfenyegetettebbek a cukor és a keringési betegségekkel küzködők. A szív koszorús ereinek meszesedése népbetegség, és az ilyen betegeknek nem csak a koszorús erein vannak szűkületek, hanem az agyi-, hasi-, alsóvégtagi ereiken is. Az alsóvégtagi érszűkület pedig a járástávolság csökkenésével, majd a folyamat előrehaladásával szövetelhalással járhat. Ezt a folyamatot kellene még időben, amikor a beteg lába menthető, megállítaniuk az érsebészeknek. Ha ez nem sikerül, akkor következik az amputáció.

Az utóbbi években egyik kormányzat alatt sem sikerült javítani az érsebészet finanszírozását.
Kevés az érsebész, akik még vannak azok is munkaidejük egy részében hasi sebészeti műtéteket végeznek, magánpraxisban visszereket kezelnek. Utánpótlás alig van, a gyakorló érsebészek átlagéletkora jóval 50 feletti.

A ReSzaSz közleményében jelzi azt is, hogy az amputációk nagy számáért az érintett betegeknek is van felelősségük, akik egészségtudatos magatartással sokat tehetnének önmagukér