A világűr az egész Földé

Publikálás dátuma
2018.06.18 08:03

Fotó: /

Az első mesterséges műhold, a Szputnyik–1 felbocsátásával hatvan éve elkezdődött űrkorszak alatt az emberiség jelentős haladást ért el a világűr kutatása és felhasználása terén. Ez a haladás a nemzetközi együttműködésnek köszönhető.

Most és a jövőben is egyre nagyobb szükség van a világűr biztonságosabb és fenntarthatóbb használatának biztosítására irányuló nemzetközi összefogásra, mivel egyre több ország, szervezet és vállalat fér hozzá a világűrhöz, valamint annak gazdasági és társadalmi hasznaihoz. Ezért nélkülözhetetlenek az Egyesült Nemzetek azon diplomáciai erőfeszítései, amelyek az együttműködés előmozdítására törekszenek.

A Unispace+50 konferenciára Bécsben kerül sor mától június 21-ig, ahová a világ minden pontjáról érkeznek résztvevők. Ez az Egyesült Nemzetek Világűrirodája (UNOOSA) által szervezett első világűrről szóló csúcstalálkozó a XXI. században, ugyanakkor ez lesz a történelem során a negyedik alkalom, amikor kormányzati képviselők, az űrügynökségek vezetői, a döntéshozók, az iparágak képviselői és egyéb érintettek a világűr kérdései miatt az Egyesült Nemzetekben találkoznak. A konferencia legfőbb célja az, hogy megvizsgáljuk a világűr használatának lehetőségeit a földi élet jobbá tétele, valamint bolygónk védelme érdekében.

Sok változás történt az 1960-as évek óta, amikor 1968-ban megrendezték az első Unispace konferenciát. Mára a világűr egy hatalmas üzletté vált. Tavaly a világűrrel foglalkozó szektor értékét körülbelül 330 milliárd amerikai dollárra becsülték. Az űrhöz való hozzáférés is egyre gyorsabban bővül. Több mint 70 ENSZ-tagállam hozott létre kormányzati űrügynökséget, amelyet egyre nagyobb számban követnek a magáncégek és az iparágak. 2017-ben rekord számú, 450 új műholdat állítottak pályára, amelyek majdnem felét kereskedelmi szervezetek juttatták fel a világűrbe.

A világűrben folytatott tevékenységek jelentőségét fokozza, hogy a világűr modern társadalmunk sarokkövévé vált, ugyanis az életünkben megannyi dologban támaszkodunk az űrtudományra és az űrtechnológiára. Segít minket a navigáció, amikor vezetünk, illetve lehetőségünk van arra, hogy felhívjuk barátainkat és családunkat bárhol a világon. A műholdak segítenek nyomon követni az olyan veszélyeztetett fajokat, mint a rinocéroszok, hogy megvédjük őket az orvvadászoktól, vagy abban, hogy képeket és adatokat kapjanak a farmerek, hogy figyelemmel tudják követni szántóföldi növényeiket, valamint növelni tudják a termésmennyiséget az élelmiszerhiány elkerülése érdekében. A világűr egy nélkülözhetetlen eszköz a fenntartható fejlődés eléréséhez világszerte, tehát fontos, hogy a világűr által nyújtott előnyöket mindenki élvezhesse és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek.

Ennek fényében a Unispace+50 egy időszerű lehetőség a világ számára, hogy értékeljük az eddigi hat évtized alatt elért eredményeinket a világűrben, valamint arra, hogy a jövő felé tekintsünk. A Unispace+50 konferencia során az ENSZ-tagállamok elfogadják azt a határozatot, amelynek célja a nemzetközi együttműködés erősítése a világűr békés felhasználása és a világűrben folytatott tevékenységek globális kormányzása érdekében. A határozat elősegíti a koordinációt, hogy mind az űrtudomány és az űrtechnológia, mind a kapcsolódó alkalmazások a fenntartható fejlődési célok megvalósítását szolgálják.

A XXI. században a világűr nélkülözhetetlen az emberiség számára, tehát fontos, hogy a nemzetközi közösség képes legyen együttműködni a világűrben folytatott tevékenységek jövőjével kapcsolatban. Mi a UNOOSA-nál nagyon várjuk a Unispace+50 konferencia résztvevőit és azt, hogy az Egyesült Nemzetek szervezésében egy értékes fórumot biztosítsunk, hogy a világűr használata mindenhol, minden ember és a jövő nemzedékei számára is előnyökkel járjon.


Simonetta Di Pippo

az Egyesült Nemzetek Világűrirodájának igazgatója 

Szerző
2018.06.18 08:03

A magyar kormány ordító egérként kirohant az ENSZ-menekültügyi egyeztetéséből

Publikálás dátuma
2018.07.18 13:27

Fotó: MTI/ KKM
A magyar kormány elfogadta a külügyminiszter javaslatát. Így elhagyja az ENSZ globális migrációs csomagjáról folyó tárgyalásokat, mert elfogadhatatlannak tartja a kialakított szövegtervezetet. A magyar kormány képtelen kiszabadulni saját politikai logikájának fogságából, s mind mélyebbre süllyed a menekültkérdés általa esőztetett mocsarában. Mert egy dolog szembemenni egy átfogó uniós tervezettel, makacsul ragaszkodni az üres szlogenekhez, „a magyarok megvédéséhez”, hogy „Magyarország magyar ország maradjon”, hogy a nemzetállamok joga eldönteni, kivel akarnak élni és kivel nem, hogy kiket, miért, mikor engednek be a határaikon belülre, hogy ne akarjanak „párhuzamos kultúrákat” a saját országukban. De azért az Egyesült Nemzetek Szervezete kicsit mégis csak más.  Józan embereknek Európában és a világban eladhatatlan, amit a magyar kormány – és Orbán Viktor miniszterelnök, a végvári vitéz jelmezében – egyetemes szintre emelt. Hogy rövidke kerítésével, tízmillió lakosával a keresztény Európa négyszázmillió lakosát védi a muszlim áradattal szemben. A menekültkérdés pörgetésével lehet háborúzni Brüsszel ellen, meg lehetett vele nyerni a parlamenti választásokat, az abszurditásig fel lehet hergelni a lakosságot, félelmét is lehetett kelteni, de az ENSZ mégis kicsit más. Szijjártó Péter külügyminiszter hónapok óta sulykolja a közvéleménybe: Magyarország – mint az ordító egér, aki követi az Egyesült Államok elefántját – ott kell hagyja az ENSZ globális migrációs csomagjáról (Global Compact for safe orderly and regular Migration) szóló tárgyalásokat, mert a múlt héten ott elfogadott szövegtervezet "teljesen ellentétes a józan ésszel, Magyarország érdekével és az európai biztonság helyreállításának szándékával". (Hogy mi a józan ész, mit kell helyreállítani az európai biztonságon, nem tudni, amint ennek alapján Magyarország biztonságát is csak azzal lehet azonosítani, amit Szijjártó mond. A szövegnek nincs hivatalos magyar fordítása, így arról csak a külügyminiszter dehonesztáló minősítéseiből lehet következtetni). A globális migrációs csomag – ami nem azonos a vele párhuzamosan készülő menekültcsomaggal - szövegezése véget ért, az ENSZ-közgyűlés elnöke elfogadásra javasolja a decemberben a marokkói Marrákesben esedékes állam- és kormányfői csúcstalálkozón . Szijjártó Péter pedig a kormányülésen azt javasolta, hogy a kabinet mondja ki: Magyarország elhagyja a tárgyalásokat. Ennek lehetősége korábban is felmerült, de Budapest végül maradt, hogy még beterjessze saját 12 pontját, amellyel aztán kudarcot vallott. A többségben lévő afrikai és latin-amerikai országok nem fogadták el a magyar javaslat egyetlen pontját sem. "Magyarország akkor tud rendelkezésre állni, ha arról folyik egyeztetés, hogy az illegális bevándorlókat milyen módon tartsuk kívül az Európai Unión, vagy milyen módon küldjük őket vissza" – jelentette ki Szijjártó, ami több mint diplomáciai füllentés, hiszen az ENSZ csomagja globális, nem pedig uniós „termék”. Szijjártó e csomagból kiemeli az „Európát érintő illegális migrációt”, amit továbbra sem támogat senki, viszont amit önmagában még európai szinten is nehéz kezelni. A füllentés részeként Szijjártó megjegyzi: az ENSZ-csomag esetében ugyanaz figyelhető meg, mint amit korábban "a kvótákkal játszottak le az Európai Unióban", először mindenképpen azt a látszatot keltették, hogy a kvóták csak önkéntesek lesznek, majd a végén kötelezőek lettek”. Amiről persze szó sincs.  A magyarok 12 pontjában – a 3. kivételével („A migrációhoz való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé”, amihez, mint a jobbágyok költözési jogának megtiltásához, a kormány az emberi jogok – a liberális értékek – gyűlöletéből kiindulva makacsul ragaszkodik) - sok kivetnivalót nem találni. Legfeljebb a lehellete büdös, mert a csomag „csak” arról szól: mi volna az a minimum, amit az aláíró országoknak vállalniuk kellene, hogy enyhítsék a globális migráció negatív hatásait és kiaknázzák, amit előnyükre tudnak belőle fordítani, Amit a magyar 12 pont tiltana, azt senki nem akarja, vagy – miután a csomag nem kötelező érvényű – nem tudja ráerőltetni az elfogadó országokra.  A magyar kormány logikai lakatja már oly erősen zár, hogy kinyithatatlan. A kabinet „hagyományaihoz” híven - építve arra, hogy az emberek a biztonságukat mindennél fontosabbnak gondolják - most is tudatosan összekeveri a migrációt (külföldi eredetű munkavállalás) és a menekültkérdést (a válságövezetekből menekülni kényszerülő emberek és ügyeik). A lényeg: az ENSZ-csomag kiegyensúlyozatlan és veszélyes, mert tovább inspirálja a migrációs folyamatokat, amelyek az elmúlt időszakban már sok veszélyt jelentettek Európára, ellentétesek a biztonsági érdekeivel. A migránsoknak a csomag jobb szolgáltatásokat kínálna, azaz a tranzit- és fogadóországoknak jobb ellátást kellene nyújtaniuk, a határsértéseket nem lehetne kriminalizálni (ami a magyar kormány menekültpolitikájának alapja). Szijjártó szerint viszont azt is szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség adjon pénzt a migrációs folyamatok finanszírozására, a leendő migránsok képzésére, a befogadó társadalmaknak pedig arra, hogy minél több migránst fogadjanak be. A miniszter ugyanakkor kifogásolja, hogy "egyáltalán nem törődik azon emberek létező alapvető emberi jogával, akik a saját hazájukban biztonságos és nyugodt körülmények között kívánnak élni". Mert a szöveg szerint a középpontban az ember áll, szerinte azonban "kizárólag a migránsok érdekeit veszi figyelembe". A csomag előírná ugyanis az államoknak, hogy minden szolgáltatást adjanak meg minden migránsnak, útvonaluk minden pontján, mégpedig egyenlően azokkal, amelyeket a saját állampolgáraiknak biztosítanak. A tárcavezető attól is fél, hogy a csomag a nemzetközi jogrendszer részévé válhat, hivatkozási pont lesz a nemzeti és nemzetközi jogalkalmazásban, emellett a határvédelmet emberi jogi és nem biztonsági kérdésként kezelné.  Magyarország tehát  világossá tette, hogy nem tartja önmagára nézve irányadónak a csomag egyetlen intézkedését vagy iránymutatását sem. Hogy miért nem, arra Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnöke a napokban válaszolt: sem az EU, sem a nagy nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ nem értik a világot, amelyben élünk. Ám e rövid indoklás - és a világ lehülyézése - helyett jobban tesszük, ha próbáljuk megérteni, mi történik. Hátha sikerül. A migráció és a menekültkérdés – nem beszélve a terrorista veszélyről – különálló, bár összefüggő, globális problémája a XXI. századnak, de korántsem új jelensége a történelemnek. Globális jelenségekről van szó, amelyekre érvényes, megnyugtató, hosszú távú válasz csak globálisan adható. A terrorizmussal ellentétben – amely elsősorban rendvédelmi, biztonsági kérdés - az első kettő megakadályozhatatlannak látszik. Egyszerűbben feloldhatóak talán a menekültek problémái, akik politikai okok – üldöztetés - miatt kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. A Nyugatnak fel kell ismernie, hogy a XX. század geopolitikájának egyszerű folytatásával nem jut előbbre. Arra kellene törekednie, hogy az egyéni és kisebbségi emberi és politikai jogokat elismertesse a világ valamennyi országával, hogy a politikai üldöztetés elől menekülők az otthon szabadságában élhessék meg „ellenzékiségüket”, ami már csak azért sem egyszerű, mert a „demokrácia exportjának” múlt századi módszerei csődöt mondtak, miközben a Nyugat értékeit erősen kikezdte a helyi diktatúrák támogatása a „migrációs békéért” cserébe Még ennél is bonyolultabb a gazdasági migráció kezelése, hiszen a globalizmus nem csak gazdasági folyamat, hanem kulturális, életmódbeli totalizmus is, annak vágyát, akaratát, hogy bárki jobban szeretne élni, mint a szülőföldjén megteheti, senki nem vitathatja el senkitől. Miután globális folyamatokról van szó, ellenük semmilyen kerítés, vagy bezárkózó jogrendszer nem védheti meg a nyugati nemzetállamok „lakosságát”, csak a globális erőfeszítés, amely keretek közé tudja terelni és így kezelni tudja a gazdasági migrációt. Nem csupán az emberi jogokról van szó. A Nyugatnak azon is el kell gondolkodnia, hogyan tud XXI. századi módszerekkel segíteni a világ szegényebb részén, amelynek orra előtt a felvilágosodás óta húzogatja a jólét és a nyugati életminőség mézesmadzagját, noha a madzagon mind kevesebb a méz. Ám a méz fogyatkozó illatát semmilyen kerítés nem állíthatja meg. Ehhez képest a magyar kormány politikája kicsinyes és rövidlátó, makacssága csak arra jó, hogy az ország presztizsét már nem csak Európában rongálja.  

Kormány az erdőben

- Kóvályog-e Orbán Viktor a világpolitika erdejében? - kérdeztük ai kormánydöntés után Kovács László szocialista politikust, volt külügyminisztert és uniós biztost. - Láthatóan igen. Magyarország még a rendszerváltás előtt, 1989 tavaszán csatlakozott az ENSZ menekültügyi egyezményéhez, a genfi konvencióhoz. E szerint nemzetközi oltalom jár azoknak akik kénytelenek hazájukat elhagyni, mert ott életüket, biztonságukat vagy emberi méltóságukat veszély fenyegeti. Orbán Viktor 2015 januárja óta a menekültkérdést kizárólag belpolitikai célokra használja fel. Szándékosan összekeveri a nemzetközi oltalomra szoruló menekülteket, a jobb életkörülményeket kereső gazdasági bevándorlókkal, akiknek a befogadását semmilyen nemzetközi egyezmény nem írja elő, és a terroristákkal, akiknek a beengedését épeszű ember nem követelheti. A kormányfő a harmincas évek Németországában használt módszert alkalmazza, miszerint ki kell jelölni egy ellenséget, azt gyűlöletesnek és félelmetesnek kell bemutatni, akitől csak a „vezér" tudja megvédeni az embereket. Orbán a menekültügyet személyes hatalma megerősítésére és az uniós integráció gyengítésére igyekszik felhasználni. - Most az ENSZ is ellenség lett... - A kormány döntése továbblépés egy veszélyes úton, hiszen immár nem csak az Unióval, hanem a több mint 200 tagállamot számláló ENSZ-szel is szembe kerül. Ez tovább rombolja Magyarország amúgy is egyre kedvezőtlenebb nemzetközi megítélését. - Mi volna a teendő? - A menekültkérdést és a bevándorlás ügyét nem lehet országonként külön-külön megoldani. Az Unióban közös megoldást kell találni, s mivel világjelenségről van szó, végső soron a globális megoldás az egyetlen lehetőség. Éppen erre való az ENSZ. 

2018.07.18 13:27
Frissítve: 2018.07.18 14:11

Amerika utálja az anyatej-párti országokat - Dübörög a tápszer-lobbi

Publikálás dátuma
2018.07.09 09:51

Fotó: Fotó: AFP/
Erélyesen kiállt az Egyesült Államok delegációja egy WHO határozat elfogadása ellen, és tucatnyi országot vettek rá fenyegetéssel az együttműködésre. Mégsem jártak sikerrel.
Több évtizednyi kutatás alapján fogadta el az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) a szoptatás fontosságát hangsúlyozó határozatot idén tavasszal - ám, mint a New York Times írja, a döntés meghozása nem ment zökkenőmentesen. Az Egyesült Államok delegációja határozottan szót emelt a megfogalmazás felvizezése mellett - a gyermektápszer gyártók érdekében. Kivetették volna a szövegből többek közt a kormányokat arra felhívó passzust, hogy támogassák a szoptatás lehetőségét, továbbá a szakértők szerint káros mellékhatásokat előidéző tápszerek hirdetéseinek korlátozására felszólító szövegrészt sem hagyták jóvá.
Mikor a meggyőzés nem jött össze, fenyegetéssel próbálkozott az amerikai delegáció.
Ecuadorral szemben kereskedelmi korlátozások bevezetését és a katonai támogatás megszüntetését helyezték kilátásba, ha nem állnak melléjük - illetve a tápszer-lobbi mellé -, és az eredmény nem is maradt el. A New York Times értesülései szerint még vagy egy tucatnyi, főleg afrikai és latin-amerikai országot kényszerítettek együttműködésre ilyen módon.
Végül mégsem járt sikerrel az Egyesült Államok: Oroszország közbelépett és felkarolta az ügyet. Az orosz delegáció benyújthatta a javaslatot anélkül, hogy fenyegetést kapott volna.
A tápszeripar jelenleg egy 70 milliárd dolláros üzletág világszinten, melyet néhány amerikai és európai vállalat dominál. Az utóbbi időben ugyan lassult az iparág bővülése, de így is 4 százalékos növekedésre lehet számítani 2018-ban.
Az amerikai külügyminisztérium arra hivatkozva utasította el a történtek kommentálását, hogy bizalmas diplomáciai beszélgetéseket érintene.
Az egészségügyi minisztérium elismerte, hogy változtattak volna a szövegezésen, de tagadta, hogy részt vett volna Ecuador fenyegetésében. "Nem minden nőnek van lehetősége gyermeke szoptatására" - hangsúlyozták nyilatkozatukban, hozzátéve: nem akarnak fölöslegesen újabb terheket róni ezekre a nőkre.
Az Egyesült Államok ugyanezen a genfi tárgyaláson többek közt szót emelt a szegényebb országoknak életmentő gyógyszerek beszerzésében nyújtandó támogatás ellen is.
 Ebben szintén nem jártak sikerrel.
2018.07.09 09:51
Frissítve: 2018.07.09 10:18