Vágytól vágyig

Publikálás dátuma
2018.06.19 07:46
Fotó: MÜPA/Pályi Zsófia
Fotó: /
Új rendezésben mutatkozott be a Wagner-napokon a Trisztán és Izolda a Müpában. Az eredmény felemás lett.

Wagner, ha nem is teljes mélységében, de már tanulmányozhatta a buddhizmust a Trisztán írásának idején, és egy olyan opera témáját is felvázolta A győztesek címmel, amelynek ifjú szerelmespárja Buddha áldásával megszabadul vágyaitól. Trisztánt is a vágy sodorja végzetébe, de a vágyakat az indiai vallásalapító tanai szerint ki kell irtani: a sebesült hősnek lázálmában ez sikerül, olyan tájon jár, ahol nem várja más, csak könnyű álom. Trisztán azonban az árulás bűnének terhét is hordozza, és noha álmában megvilágosodik, igazi feloldozást számára csak a mi fogalmaink szerinti halál hozhat. A Wagner által írt szövegkönyv olyan sűrítménye történetmesélésnek, vallásbölcseletnek, filozófiának, amelyet teljes mélységében komponistaként csak új és messze mutató zenei eszközökkel fejezhetett ki. Nehéz énekszólamok, merész harmóniák, vastagon szőtt zenekari anyag – mindezek nem csak az előadóktól követelnek sokat, hanem a közönségtől is.

Annak idején nem volt könnyű megfelelő énekeseket találni a két címszereplő megjelenítésére, de ma is különös öröm lehet egy olyan előadás részesének lenni a nézőtéren, amely a maga teljességében képes felmutatni a művet. Most ez a zenét tekintve sikerült, a rendezés azonban kevésbé jól szolgálta a Trisztán és Izolda ügyét. Fischer Ádám egy olasz rendezőt bízott meg a feladattal, hogy a Müpa korlátozott színpadtechnikai lehetőségeihez alkalmazkodva rendezze meg a művet. Hatalmas vetítővászon a háttér, előtte óriási lila kanapé, néhány utazóláda: mindössze ennyi az első felvonás díszlete. Hajón utaznak a hősök, az ágy mögött a víz az úr a vásznon. A szereplők mozgatása egyszerű, némely dolgok viszont esetlegesen megoldottnak tűnnek: tétován, semmitmondóan jön be és megy ki némán Trisztán az első felvonás legelején. Azután: vajon kardja véletlenül vagy szükségszerűen esik le a földre? Mindenesetre maga a hős hajol le érte. Később azt sem lehet érteni, Izolda koronáját miért valahonnan a földről veszi fel Brangäne. Kis balesetek voltak ezek? A második felvonásban eltűnnek a bőröndök, a kanapé egyik vége felemelkedik, mint a süllyedő hajóké, és ez most a helyén van: Izolda végigsétál az ágyon felfelé, még reménykedik abban, hogy van menekvés. De a vetítővásznon már a víz alatti világ tűnik föl, hínár, ördögrája, medúzák. A harmadik felvonásban nincsenek sehol a kanapé lila párnái, egy-kettő marad csak, és még a kerete is törést szenvedett a hatalmas ágynak. A vetítővásznon kietlen táj, a hó is csak itt-ott lepi, kopár fák hajladoznak a szélben.

FISCHER ÁDÁM: Az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás

FISCHER ÁDÁM: Az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás

A rendezéssel ellentétben az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás. Leírhatatlanul szépen szól a zenekar, de tud valami mást is kihozni a hangzásból Fischer Ádám. Az első felvonás kórusos zárójelenete – a férfikar elsőrangúan szólt – ritka nagy zenei élmény volt, a harmadik felvonás elején pedig (amit a „vágyakozás melankóliája tölt ki” – idézi Wagnert Cosima), olyan színek szólaltak meg a vonósokon, amelyek a hangzást is önálló szereplővé léptették elő. 

e

A zenében rejlik a Trisztán és Izolda legfőbb ereje, Fischer Ádám mindvégig megtette, amit karmester megtehet. Az énekesek a rezesekkel súlyosbított fortissimókkal is elbírtak, mindenhol sikerült áténekelniük a zenekar felett, alapvetően jól sikerült a kiválasztásuk.

Seiffert tenorja szép volt, bírta a magasakat erővel is, ennek áraként mély hangjai sikerültek alkalmanként rekedtesre. Alakításának erejét nagyban növelte volna, ha korban, alkatilag jobban megfelelt volna a szerepre. Beugróként vállalta a szerepet Allison Oakes, ő is minden olyan eszköznek a birtokában van, amelyekkel a nagyigényű szerepet a legmagasabb szinten elénekelhette.

Nagyon jó volt Schöck Atala, elsőrangú hangi formában, és a szerep súlyának megfelelő drámai erővel jelenítette meg Brangänét. Matti Salminen természetesen a csodás hangi adottságai birtokában és a szerep megkövetelte humánus karaktert elénk tárva énekelte Marke királyt.

Infó

Wagner: Trisztán és Izolda - 2018. június 13. Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Trisztán: Peter Seiffert
Izolda: Allison Oakes
Marke király: Matti Salminen
Kurwenal: Boaz Daniel
Melot: Neal Cooper
Brangäne: Schöck Atala
Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar férfikara (karigazgató: Somos Csaba)
Díszlet: Maurizio Balo, jelmez: Marina Luxardo, videógrafika: Luca Attilii, Fabio Iaquone
Rendező: Cesare Lievi
Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

2018.06.19 07:46

Magyar előadás lett minden idők legjobb Britain's Got Talent produkciója

Publikálás dátuma
2018.07.16 14:37

Fotó: Facebook/ Attraction Látványszínház
Még mindig mindenkinek könnyeket csal a szemébe az Attraction Látványszínház 2013-as előadása. 700 ezer jelentkező közül választották ki a társulatot nyertesnek.
"Tudtuk, hogy akkor öt évvel ezelőtt valami különlegeset alkottunk, és megnyertük a versenyt, de az hogy a BGT összes eddigi produkciója közül a mi előadásunk lett a legjobb, az óriási elismerés"
 - írja Facebook-oldalán az Attraction Látványszínház hivatalos oldala.
Több mint 700.000 jelentkező közül, 12 év legnevesebb győzteseivel megküzdve bizonyult a társulat előadása minden idők legjobbjának a Britain's Got Talent tehetségkutató bajnokságán. Az utolsó fordulóban a közönség szavazatainak nagyjából háromnegyedét megszerezve, toronymagasan nyert a társulat.

A két döntős előadás:
2018.07.16 14:37
Frissítve: 2018.07.16 14:54

„Tom Waits dalait megszólaltatni kifogyhatatlan örömforrás”

Publikálás dátuma
2018.07.16 09:10

Fotó: / Erdélyi Gábor
A Braindogs tizenöt éve jött létre, hogy koncertekkel, örömzenéléssel tisztelegjen nagy kedvence és példaképe, Tom Waits életműve előtt. Varga Liviusszal, a csapat ütősével – a Quimby és A Kutya Vacsorája alapemberével – beszélgettünk.
„Ez a zenekar úgy alakult, hogy Podlovics Péter koncertrendező szeretett volna egy 55. születésnapi Tom Waits-bulit Budapesten; Waits azonban végül sajnos nem jött el Magyarországra. Péter ezért egy tisztelgő koncertet kezdett szervezni, és felhívta Tom Waits-kedvelő zenész barátait Londontól Grazig, Antwerpentől Szigetszentmiklósig. Ez a buli olyan frenetikus siker lett, hogy rámutatott a rajongók körében tomboló Tom Waits-éhségre. Mi, zenészek is pontosan ugyanígy éreztük. Azóta úgy tűnik, ha akarnánk, sem tudnánk abbahagyni a koncertezést” – mondja Varga Livius. A zenekar vezetője Ian Siegal londoni énekes-gitáros, aki a kritikusok szerint az egyik leghetségesebb fehér soul-blues énekes. Livius szerint Siegal „lehengerlő előadásával és oltári orgánumával tökéletes vezető. A legkisebb kézmozdulatából azonnal ért mindenki a színpadon: pontosan tudhatod, hogy mit vársz tőle, mégis képes minden koncerten meglepni. Hol érdekesen búgó baritonját használja, hol pedig – mint egy defektes gőzgép – fújtat, hogy a következő pillanatban extrém sípoló hangot csaljon ki a torkából.” Siegal mellett a másik külföldi muzsikus a gitáros Ripoff Raskolnikov, „a grazi blues-fenomén, akinek saját, semmivel nem összekeverhető stílusa tökéletesen kirajzolódik, miközben Tom Waits-dalokat énekel. Annyi szeretettel és fájdalommal játszik, hogy olyan talán még a Mississippi-deltában sem található.”
A hazai zenészek közül a Quimby frontembere, Kiss Tibi a közelgő óbudai koncerten (július 18., szerda, 19:30, Kobuci kert) nem lesz színpadon – a holland Mischa den Haring helyettesíti, aki Varga Livius véleménye szerint „a saját világát ülteti bele ebbe a tribute-ba. Nem pótolni akarja Tibit, hanem alternatívát nyújtani, de éneke és gitárhangzása tökéletesen passzol a szövedékbe.” Állandó tag a Pál Utcai Fiúkból ismert Varga Laca basszusgitáros, valamint a dobos Frenk (Budapest Bár, ex-Hiperkarma). „Laca a blues-nak, a groove-os tánczenéknek és a kísérletező zenének is kiváló ismerője; éppen ezért Tom Waits extrém hangszereléseinek remek tolmácsolója. Frenkkel pedig olyan ritmusszekciót adnak, amelyet a világ bármely zenekara megirigyelhetne. Aztán jön a csavar: Frenk kilibben a mikrofonhoz egy szál gitárral és egyedül előad egy dalt. Némi durván húzós dobolás után pedig újra megteszi ezt – de immár a zongora mögé ülve.” A Braindogs alapembere, szürke eminenciása a zongorista Nagy Szabolcs, aki – Livius szerint – „mindezt az egészet összefűzi, fenntartja, továbblendíti és a háttérből igazgatja. Mindent tud a bluesról és a környéki műfajokról, s amikor egy-egy szólója megvillan, akkor felkiált az idegrendszer. Mindezt oly könnyedséggel teszi, hogy a néző elhiszi: nagyszerűen zongorázni nem is olyan nehéz. Fanyar humorát jelzik zenei tréfái, utalásai, amelyeket pókerarccal sző bele varázslatosan pulzáló játékába.” A Braindogs jövőjéről, terveiről Varga Livius mindössze annyit mond: minden azon múlik, hogy a publikumot meddig érdekli a Tom Waits-repertoár. „A közönség egyelőre nő, mi pedig bármeddig bírjuk. Tom Waits dalait megszólaltatni kifogyhatatlan örömforrás. Nagyon tudunk figyelni egymásra, érezzük egymás rezdüléseit. Ez nem is csoda, hiszen különböző zenekarokban és összetételekben, de egyébként is játszunk együtt.”

Whiskys tartály, füstölő, autó-motor

A jövőre hetvenéves Tom Waits 1972-ben jelentette meg debütáló lemezét, s azóta folyamatosan színpadon van. Zeneszerzőként is jelentős sikereket aratott: a nyolcvanas-kilencvenes években sorra írta a filmzenéket Francis Ford Coppola számára. Hangja összetéveszthetetlenül egyéni: monográfusa, Gary Graff szerint olyan, „mintha Bourbon-whiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül áthajtottak volna rajta autóval vagy egy erős Harley Davidsonnal.” Egy másik kritikusa szerint „ami Charles Bukowski a költészetben, Jack Kerouac a prózában és Edward Hopper a festészetben, az a zenében egyértelműen Tom Waits.” Az amerikai zene olyan ikonjai is példaképüknek tartják, mint Rod Stewart vagy Bruce Springsteen. Waits többszörös Grammy-díjas, emellett filmes munkáiért Arany Glóbusz-díjban és Oscar-jelölésben is részesült. Kaliforniában él feleségével és három gyermekével.

2018.07.16 09:10
Frissítve: 2018.07.16 09:10