Zúg a volga - Hegyi Iván: Videó-rom

Eleve a videobírózás ellen voltam, de most már meggyőződésem, hogy ennek bevetése nemegyszer tragikomédiába fordul. Ki tudja azt megmagyarázni, hogy a svéd–dél-koreai meccsen (1-0) ázsiai támadás közben megállítja a játékot Aguilar salvadori játékvezető, majd 11-est ítél a skandinávok javára. (Amúgy jogosan, noha „élőben” nem sikerült meglátnia a nyilvánvaló szabálytalanságot.) Ezzel szemben a brazil–svájci mérkőzésen még csak meg sem tárgyalják: vajon Zuber, az alpesi gólszerző ellökte-e Mirandát az egyenlítő fejes előtt?

Naná, hogy ellökte.

Ezt természetesen segítség nélkül is észre kellett volna vennie Cesar Ramosnak, a találkozó súlyos zavarban lévő mexikói bírájának. De mivel nem szökött a sporttárs szemébe a gólvonaltól két-három méternyire elkövetett fault, legalább érdemes lett volna megvitatni az egyébként vitathatatlant, ha már újabb embereket fizetnek meg prímán a minél megfelelőbb (?) működésért.

Brazilok, svédek... A dél-amerikai sárga mezesek legutóbb akkor nem nyerték meg első vb-mérkőzésüket, amikor (1978-ban) az észak-európai sárga mezesekkel kerültek szembe. Igaz, csak azért nem győztek, mert Zico utolsó perces fejes gólja előtt, 1-1-nél a walesi Clive Thomas váratlanul lefújta a meccset. Előbb a brazilok ünnepeltek, majd a svédek, miután kiderült, hogy éppen Reinaldo szögletrúgása és Zico érkezése között telt le a játékidő... Afféle kabaré zajlott akkor is, mint napjainkban, de játékvezetői csúcstechnika nélkül. (Azóta kilencszer nyitottak sikerrel a brazilok, ám nem feltétlenül szambáztak: hétszer csak egy, míg a további két alkalommal egyaránt két góllal múlták felül első vetélytársukat.)

A Mar del Plata-i történet éppen negyven éves, és a bírónak idáig nem volt videója. Most már van. Vagy nincs.

Tudja itt valaki, hogy mi van?

2018.06.19 07:58

Nagy hazugság, hogy a magyaroknak semmi keresnivalójuk a foci vb-n, nagyon is van

Publikálás dátuma
2018.07.18 09:05
Illusztráció/Népszava
Fotó: /
És kerestek is: csak a francia-horvát döntőn másfél milliárdot.
A labdarúgó-világbajnokság alatt több mint 84 millió fogadást regisztrált rendszerében a Szerencsejáték Zrt., önmagában a francia–horvát döntő milliárdos nagyságrendű nyereményt hozott a játékosoknak, írja a vilaggazdasag.hu.
A fináléra 1,3 millió fogadást kötöttek a Tippmixen és a TippmixPrón, a fogadók ezzel az egy meccsel 1,5 milliárd forint nyereményt könyvelhettek el.  Az összecsapás győztesére fogadók tippjeinek 50 százaléka a franciák győzelmére, 19 százaléka döntetlenre, a fennmaradó 31 százalék pedig a horvát sikerre érkezett.
A Szerencsejáték Zrt. szerint megállapítható, hogy az egész futballtorna ideje alatt egyfolytában magas volt a fogadói aktivitás, ez alól csak a hét szünnap volt kivétel. A mérkőzések számának csökkenésével az egy eseményre beérkező tétek összege emelkedett.
A sportesemény alatt tapasztalt kiemelkedő játékkedv révén az idén is rekordforgalmat érhet el a Szerencsejáték Zrt., bevételein belül pedig tovább nőhet a sportfogadásból származó összeg, pedig már a tavalyi 436 milliárd forintos csúcsévhez is 45 százalékkal járult hozzá az üzletág. Igaz, az előző évhez képest csak egy százalékponttal nőtt a fogadások súlya a teljes, akkor 386 milliárdos értékesítéshez viszonyítva, vagyis a 2016-os csaknem 170 milliárd forint után az elmúlt évben 196 milliárdot költött a lakosság sportesemények eredményének megtippelésére.
2018.07.18 09:05

Nagy ország, nagy pénz, nagy foci, aztán mindenki hazamegy

Publikálás dátuma
2018.07.16 08:10

Fotó: AFP/ MLADEN ANTONOV
Oroszország a szebbik arcát mutatta a külvilágnak a labdarúgó-világbajnokság alatt, a politikai, gazdasági problémái azonban nem oldódtak meg, csupán háttérbe szorultak.
Épült-szépült Oroszország imidzse a világbajnokság alatt, a Vörös teret éjjel-nappal focimezes, nemzeti zászlókat lengető turisták uralták, a metrót ellepték a külföldi szurkolók, és a taxisoknak is egy hónapig minden nap péntek volt. Azonban az utcákat uraló kulturális sokszínűség, a tobzódó jókedv, és a hetekig tartó örömünnep fokozatosan át fogja adni a helyét a küszöbön álló nyugdíjreformnak és az eddig háttérben meghúzódó elégedetlen hangoknak.
Angliában született, Brazíliában nőtt fel és Oroszországban halt meg. Mi az? – tette fel a találós kérdést kirgiz ismerősöm a Vörös teret és a Lubjanka teret összekötő sétálóutcában a döntő előtti estén. A válasz persze a futball volt, és miközben az egész utca ordítva éljenezte Oroszországot, szégyentelenül nagyot nevettünk ezen.
„Nagy ország, nagy pénz, nagy foci” szellemben zajlott a világbajnokság orosz verziója, és a valódi nyertesek ezúttal is a Putyin által válogatott, állami megbízásokat bezsebelő oligarchák voltak. A legnagyobb nyereséget az átalakított, felújított repülőterek és egyéb közlekedési csomópontok hozták, de legalább ennyire jelentős volt a szálloda- és a vendéglátóipar, a távközlési vállalatok és természetesen az építőipari vállalkozások profitja is. Ugyanakkor a megelőző évek befektetéseit, a stadionépítéseket és -felújításokat, valamint a közlekedési infrastruktúra fejlesztési költségeit figyelembe véve a nemzetközi sportesemény hiába járult hozzá 15 milliárd dollárral az orosz GDP-hez, ez Oroszország egész éves termeléséhez képest kevesebb mint 0,2%-os növekedést jelent.
A minimális pénzügyi nyereséggel járó világbajnokság így inkább imidzs-építésre és focilabda mintás termékek végtelen variációinak fevonultatására volt alkalmas. De a Nyikolszkaja utcában sodródva az önkívületben éneklő horvátok és a „deszpaszibát” kiáltozó franciák között ezt nem tűnt időszerűnek megvitatni. A Vörös térről nyíló utca a vb kezdete óta minden este lámpaoszlopra mászós, rigmusokat skandálós, zenés-táncos, hajnalig tartó mulatozásnak adott otthont. A Nyikolszkaja biztos pontot jelentett a külföldi és hazai szurkolók számára, akár volt aznap este meccs, akár nem: a döntőhöz közeledve mindenki megtanulta, hova kell menni a jó hangulatért és a legjobb szelfikért. 
Legnagyobb számban a horvát és a brazil szurkolók korzóztak, amellett, hogy a „Luka! Modric! Luka! Modric!” kiáltások és az egy nyár alatt örökzölddé nemesedett Despacito c. dal mellett fel-felcsendült egy-egy „Rosszija! Rosszija!” vagy „Igor-Igor! Akinfejev!” rigmus is. Az emberek többsége egyértelműen a horvát válogatott mellett állt ki, tízből csak egy orosz lány mondta határozottan, hogy miután az orosz-horvát meccset követően a horvát Domagoj Vida Ukrajnát éltető üzenetet tett közzé, ő nem tud Horvátországnak szurkolni.
Éjfél felé közeledve a Vörös tér újonnan felállított ellenőrző kapuinál aztán a már nem csak örömtől ittas fociszurkolók között három rezignált arcú, középkorú férfiba botlottunk. Tőlük is megkérdeztük, kinek szurkolnak, de csak legyintettek. Mondták, hogy aznap érkeztek a Krím-félszigetről, gondolták, megnézik milyen a hangulat a központban, de korántsem voltak elragadtatva a karneváli hangulattól: „Szétlopják az országot, fű alatt megy a nyugdíjreform, és ennek kell örülni? Mindenki fel van háborodva, és higgye el, hogy az otthon ülő, elégedetlen tömeg nem férne el ebben az utcában” – magyarázták. „Na meg az igazi szurkolók sincsenek itt, egy CSZKA Moszkva vagy egy Szpartak-rajongó nem fog itt táncikálni. Mondjuk, így legalább verekedés sincs. Valószínűleg Putyin odaszólt nekik, hogy egy hónapig maradjanak nyugton” – elemezték tovább újdonsült ismerőseink az ünneplő tömeg összetételét. Kérdésemre, miszerint fogják-e nézni a döntőt, egyértelmű igennel feleltek, ugyanakkor hozzátették, figyeljük majd meg, amint vége a felfordulásnak és mindenki hazamegy, nagy változások jönnek az országban.
2018.07.16 08:10
Frissítve: 2018.07.16 08:10