Múltba révedés

Meglehet, a hatalom propagandistái néha maguk is érzik, nem elég meggyőzőek az aktuális jelszavak, nem rémisztenek kellőképpen a kijelölt ellenségek. Még tart a sorosozás, még harcban állunk Brüsszellel, az ENSZ-szel és általában mindenkivel, aki mást mond és akar, mint mi, de érzik, a kampány kifulladhat. Persze, hatásos volt a választás előtt, meg is lett az eredménye, de kellene valami más, valami új is. Csakhogy nincs.

Marad a múlt. Azt mindig elő lehet venni. Bizonyítandó, hogy a hatalom mai birtokosai mennyivel különbek, mint elődeik voltak. Eklatáns példája volt ennek a jövő évi költségvetés benyújtása. Akkor sem tartották elegendőnek az újnak látszó, de régi jelszót, hogy a tervek mekkora biztonságot jelentenek népünknek, nemzetünknek és minden egyes egyedének. Így másnap reggel a Kossuth rádióban hosszú összeállítás idézte fel, hogy a 2010 előtti - szocialista vezetésű - kormányok milyen bűnöket, sőt hibákat követtek el a büdzsé örvén. Ezzel is igyekeztek a hallgatóba sulykolni, hogy ilyesmi az utóbbi nyolc évben nem fordulhat elő, vagyis a jelenlegi rendszer minden eddigiek legjobbika.

A mind gyakoribb múltba révedést kizárólag az indokolhatja, hogy a jelenről és a jövőről nincs érdemi mondandójuk. A történelmet és a közelmúltat csak arra igyekeznek használni, nehogy túlzott nosztalgia vegye körül azokat a - számukra mindenképpen - átkos időket, amelyekkel netán maguk is kapcsolatban voltak. S talán benne élve másképp is ítélték meg, mint ahogy napjaink kommunikációja megkövetelné.

A múltba révedés egyik nagymestere, Kövér László így jut el odáig, hogy felveti, korunk "hideg polgárháborúval" fenyeget. Mivel nem hajlandó mindenki úgy gondolkodni, ahogy azt a hatalom - a nemzeti együttműködés rendszere - megkövetelné. Szerinte nem lehet demokrácia sem, ha nincs egyetértés alapvető kérdésekben. Egyébként Horn Gyula egykori miniszterelnök 56-os szerepére utalva jut el a rémisztő végkövetkeztetésig, miszerint mindaddig megmarad a "demokratikus keretek között zajló polgárháború", amíg a kommunizmus idejében gyökerező "antagonisztikus ellentét el nem tűnik a magyar politikából". Az pedig különösen szép - és következetes -, hogy egy interjúban a házelnök viszont azt mondja, nosztalgiával gondol vissza Horn Gyulára, mert - szavai szerint - ő egy fény az éjszakában a mai baloldali politikusokat nézve.

Bizony, nem könnyű ma (sem) politikusnak lenni. Nemrég volt a trianoni emléknap, aztán Nagy Imre kivégzésének hatvanadik évfordulója, s az ország mai vezetői elvárták maguktól, hogy mindkettőről értékítéletet mondjanak. Különösen azért, mert addig sem kellett napjaink gondjaival, problémáival, eseményeivel foglalkozni. A folyamatosan a múltat idézők aligha találkoztak egy száz év előtti ír szerző bölcs mondatával. "Nem a múltba révedés tesz minket bölccsé, hanem a felelősségünk a jövő iránt” - írta egykor G.B. Shaw.

Most más idők járnak. Magyaros a történelmünk, a demokráciánk is, ha akarjuk, akár hideg polgárháborút is vizionálunk. Miénk az ország. Még a múlt is.