Bejgli, a Budapesten született első sörényes hangyászhölgy a csehországi Liberecbe költözött. Az Állatkert filmet készített a kétéves állat felcseperedéséről és az utazás pillanatairól. A honlapjukról az is kiderül, a hangyászszülők, Isabela és William már újabb kölyökről is gondoskodtak.
A szombaton született apróság és anyukája az apától elválasztva jelenleg olyan helyen vannak, amelyet – üvegfalon át – a nagyközönség is láthat. A jövevény megpillantásához azonban némi szerencse vagy pedig türelem kell, mert az anyuka, amikor pihen, a lompos farkával nemcsak magát, hanem a kölyköt is betakargatja. Ha viszont Isabela ébren van, esetleg mozog, vagy táplálkozik, elég jól lehet látni a rajta csimpaszkodó apróságot. Azt persze nehéz előre megmondani, hogy mikor vannak a megfigyeléshez ideális körülmények, de például délelőtt 10 óra tájban elég jók az esélyek, hiszen a hangyászok olyankor szoktak enni kapni.
A következő napokban egyre többször lehet majd látni a kicsit, sőt a gondozók úgy tervezik, a hét második felében az anyát és a hátán „lovagló" apróságot már a kifutóra is kiengedik. A kölyök nemét eddig még nem sikerült megállapítani, de ő is egy hagyományos édesség után kapta a Flódni nevet.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A városligeti intézményben már az 1890-es években is bemutattak sörényes hangyászokat, majd – több mint egy évszázados szünet után – 2014-ben fogtak bele ismét a tartásukba. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által életre hívott sörényes hangyász tenyészprogram keretében akkor egy fiatal tenyészpár érkezett Budapestre: Isabela, a nőstény Dortmundból, William, a hím pedig Edinburgh városából érkezett. A két állat új otthonában remekül összeszokott, így 2016 októberében már első kölykük is megszületett: Bejgli, a nőstény utód.
A Dél-Amerikában őshonos hangyászok az övesállatokkal (tatukkal) és a lajhárokkal állnak közelebbi rokonságban, viszont nem rokonai az erszényesek közé tartozó erszényes hangyásznak, sem pedig a tojásrakó emlősöket képviselő hangyászsünöknek. A hangyászoknak négy fajuk ismeretes (a törpe hangyász, az északi hangyász, a dolmányos hangyász vagy tamandua és a sörényes hangyász), közülük a sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) nő a legnagyobbra. A kifejlett példányok súlya akár 40 kg is lehet, hosszuk pedig a megnyúlt arcorr hegyétől a bozontos farok végéig a két métert is elérheti.
A faj Dél-Amerika számos országában őshonos, így Argentínában, Brazíliában, Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Venezuelában, Kolumbiában, Guyanában, Francia Guyanában, Suriname-ban, sőt még néhány közép-amerikai országban is. Nagyon sok azonban sehol sincsen belőlük, és ha a faj állapota nem is kritikus, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) sebezhetőnek minősítette a sörényes hangyászok természetvédelmi helyzetét.
A sörényes hangyászok – ahogy a nevük is mutatja – elsősorban hangyákkal, illetve különféle termeszekkel táplálkoznak. Testalkatuk is ehhez az életmódhoz alkalmazkodott. Erőteljes mellső lábaikkal és hatalmas karmaikkal kiválóan ásnak, és akár a termeszvárak betonkeménységű falát is képesek feltépni. A táplálékot hosszú, féregszerű, ragadós nyelvük segítségével kebelezik be. A nőstények 180-190 napos vemhesség elteltével általában egy utódot hoznak a világra. A kicsi már az első naptól kezdve anyja hátán csimpaszkodva viteti magát, és tíz hónap után kezdi meg önálló életét. A felnőttek akár a 25 éves kort is megérhetik - derül ki a Fővárosi Állat- és Növénykert közleményéből.
