A G7-től a G1 felé

Publikálás dátuma
2018.06.21 08:05

Fotó: /

Világszerte sokakat megdöbbentett Donald Trump amerikai elnök szereplése a G7 kanadai csúcstalálkozóján. Késve érkezett és korán távozott, ráadásul nem írta alá a keserves alkudozásokkal összehozott közös nyilatkozatot. Távozása után pedig a nemzetközi diplomáciában ritka durván sértegette a csúcs házigazdáját, Justin Trudeau kanadai miniszterelnököt. Előre sejtve a G7-partnereket sújtó amerikai acél- alumíniumvámok miatti heves bírálatokat, Trump nem is akart részt venni a csúcstalálkozón; tanácsadói könyörögték ki nála, hogy menjen el. Tavaly a hamburgi G20-as csúcs is furcsa volt: mindenki megrökönyödésére Ivanka lányát ültette a saját székébe, amikor éppen kétoldalú megbeszélnivalója volt.

Nagyon csábító ezt Trump pallérozatlan diplomáciai stílusának betudni. Végülis New York vadnyugati, eszközökben nem válogatós ingatlanvilágában szocializálódott. Ezt mondja „Az üzletkötés művészete” című sikerkönyvében: „Vannak olyan helyzetek, amikor a konfrontáció az egyetlen lehetőség. Ha rosszul bánnak velem vagy megróbálnak kihasználni, akkor nagyon keményen visszaütök”. Tegyük a „velem” helyére Amerikát, és érthetőbbé válik az elnök durva diplomáciai modora.

A stílus azonban csak a felszín, amely takarja a hátteret: sarkalatos paradigmaváltás zajlik Washington világpolitikájában, a Barack Obama által tankönyvszerűen követett multilateralizmusból a nyers gazdasági nacionalizmusba torkoló unilateralizmus felé. Ez a világ országait szinte egymással versengő, profitorientált vállalatoknak tekinti. Trump nem hisz a „globális társadalom” létezésében. Nem kis mértékben ezért táncolt ki a világ valamennyi országa által jegyzett párizsi klímaegyezményből is. A demokrácia, a szabadság és az emberi jogok értékalapú amerikai terjesztése – a „rezsimváltásokról” nem is szólva – nem fér bele az ügyletközpontú trumpi doktrínába, bár emiatt nem mindenki boldogtalan.

A legszorosabb szövetségesekkel szembeni konfrontációs és gyakran lekicsinylő testbeszédével Trump üzenni akar a csúcsokon: ennyire tartom ezeket a magasztos multilaterális fórumokat. Az EU-ról nem is beszélve, amelyről Trump csak rosszakat tud mondani a migrációs válság kezelésétől a kereskedelempolitikáig. Lelkesen tapsolt a Brexitnek.

Az Egyesült Államok globális erejét és befolyását nagymértékben fokozták a második világháború után kiépített, amerikai vezetésű szövetségi rendszerek, éles kontrasztban Oroszországgal és Kínával, amelyek – jelentős szövetségesek hiányában – biztonságpolitikájukban csak saját magukra támaszkodhatnak. Ám Trump számára a szövetségesek főleg korlátot és terhet jelentenek. Különösen az olyanok, mint például Németország, amelynek eget verő exporttöbblete van Amerikával szemben – ami Trump szemében „állásgyilkossággal“ egyenértékű –, miközben csupán a GDP 1,2 százalékát kitevő védelmi kiadásával a NATO legnagyobb potyautasa.

Korábban sokan gondolták, hogy a trumpi „America first” nem több, mint furmányos, populista csataszó a gazdasági globalizáció amerikai áldozatainak megnyerésére és választási mozgósítására a Nagy-tavak „rozsdaövezetében“. Trump azonban szemmel láthatóan komolyan veszi választási ígéreteit, bár a megvalósításhoz ritkán találja meg a megfelelő eszközöket. Jó példa a leghűségesebb szövetségesek magas vámtarifákkal való zsarolása egy olyan elavult törvénycikkre alapozva, amelyet még a hidegháború idején – nemzetbiztonsági célból – fogadtak el Washingtonban. Ennek láttán érthető a G7-partnerek csalódása és felháborodása.

Tovább növeli a bajokat Trump és szakmai stábja kirívó tájékozatlansága a kereskedelmi gazdaságtan alaptételeiről. Különösen arról, hogy Amerika esetében a „kolosszálisnak” bélyegzett külkereskedelmi mérleghiány nem igazán a külföldi partnerek tisztességtelen versenypraktikáit tükrözi (jóllehet vannak ilyenek szép számmal), hanem egy alapvető makroökonómiai szükségszerűség. Ez mindaddig érvényesül, amíg Amerika jóval többet fogyaszt, mint amennyit megtermel, vagy többet ruház be, mint amennyit megtakarít. Szakértői szemmel nézve a kereskedelmi deficit nem „vereség” (ahogy Trump látja), hanem Amerika számára kivételesen előnyös állapot a dollár nemzetközi kulcsvaluta szerepének és kiemelkedően jó hitelképességnek köszönhetően. Arról nem is beszélve, hogy a kereskedelmi hiány nem „kolosszális“, mivel csupán három százalékát teszi ki az amerikai GDP-nek. Ha valami „kolosszális”, az az elnöki figyelem egy viszonylag csekély nemzetgazdasági problémára.

A külpolitikai paradigmaváltás jegyében Trump unilaterális elnöknek érzi magát, aki zsigerileg ellenez mindenfajta, Amerikát korlátozó multilateralizmust és koordinációt a nemzetközi rendszerben. Az első világháború utáni száz évben először van olyan amerikai elnök, aki szinte tüntetően nem tart igényt még a „szabad világ" vezetésére sem: „Nem a világ, hanem az Egyesült Államok elnöke vagyok"– mondta.

Az elnök mindegyik multilaterális fórumra rossz szemmel néz: „Az ENSZ olyan klub, ahol a résztvevők csak dumálnak és jól szórakoznak”. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) korlátozza Amerika gazdasági szuverenitását, ráadásul – Kína elsietett tagfelvétele miatt és nem megfelelő kordában tartásával – felelős a világkereskedelem méretes bajaiért, a globális termelési túlkapacitásokért (acél, alimínium stb.), a kínai exportcunamiért. Trump az Észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményből, a NAFTA-ból való kilépés állandó fenyegetésével tartja Kanadát és Mexikót sakkban a paktum Washington számára előnyös újratárgyalására.

Donald Trump de facto feladta Amerika vezető szerepét nemcsak a világban, de annak szabad részében is. Ahogy a The Washington Post írta a botrányos kanadai csúcs után: „Az elnök az utóbbi idők legmélyebb külpolitikai válságát idézte elő azzal, hogy nem tud disztingválni Amerika barátjai és ellenségei között”. Borítékolhatóan súlyosan károsodik a nemzetközi együttműködés szabályokon nyugvó rendszere és erősödik a konfliktuspotenciál, ha a „mindenki magáért” trumpi világszemlélet tovaterjed: „America first”, „China first”, „Russia first”, „Germany first”,…„World second”. De vajon meddig marad a Fehér Ház gazdája? Ez nem mindegy, sem Amerikának, sem a világnak.

Témák
G7Trump
2018.06.21 08:05

Trump alig várja, hogy újra találkozzon Putyinnal

Publikálás dátuma
2018.07.19 17:37
Donald Trump és Vlagyimir Putyin helsinki kézfogása. Trump már egy újabb találkozóban reménykedik
Fotó: AFP/ Brendan Smialowski
Az amerikai elnöknek már most hiányzik orosz kollégája társasága, hiszen annyi megbeszélni valójuk lenne Ukrajnáról, a terrorizmusról és az atomfegyverekről. Eközben még el sem ült az előző találkozó miatti botrány.
Trump ezt követően leszögezte, „türelmetlenül” várja a második találkozót Vlagyimir Putyinnal, hogy megkezdhesse mindannak valóra váltását, amiről Helsinkiben beszéltek. Mint fogalmazott, konkrétan "a terrorizmust, Izrael biztonságát, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását, a kereskedelmet, Ukrajnát, a Közel-Keletet, Észak-Koreát és még sok mindent". Hozátette: „sokféle válasz van ezekre, némelyikük könnyű, némelyikük nehéz, de mindegyikük megoldható”.   
Az amerikai sajtó munkatársai a Twitter-bejegyzés közzététele után azonnal keresték a Fehér Házat, megerősítendő vagy cáfolandó egy újabb találkozó előkészítését, ám az elnöki hivatal egyelőre nem kívánt reagálni a bejegyzésben megfogalmazottakra. 
Az sem volt éppen szerencsés megjegyzés Donald Trump részéről, hogy – bár bízik az orosz manipulációra figyelmeztető amerikai szolgálatokban – Putyin nagyon meggyőzően állította, hogy nem történt beavatkozás, és ő hisz neki. a Népszavának nyilatkozó szakértő, Sz. Bíró Zoltán szerint a találkozó nagyban erősítette az orosz államfő pozícióját, úgy, hogy Putyin gyakorlatilag semmit sem ígért az amerikai félnek, 
2018.07.19 17:37

NATO-csúcs: Trump az egyetlen bizonytalansági tényező

Publikálás dátuma
2018.07.11 07:30
Donald Trump érkezése Belgiumba, a NATO-csúcs helyszínére,
Fotó: BELGA MAG / BELGA/ BENOIT DOPPAGNE
Sokan a katonai szervezet jövőjét félthetik Trumptól, valószínűbb forgatókönyv azonban, hogy ezentúl többet kell áldozni az együttműködésre
Minden készen áll Brüsszelben a NATO szerdán kezdődő kétnapos csúcstalálkozójára. Lezárták a delegációk által használt fő közlekedési útvonalakat, és a belgiumi amerikai nagykövetség környékét. Berendezték a tanácskozás üléstermét és felállították a sajtóközpontot. Véglegesítették a csúcs záródokumentumait. Egyetlen bizonytalansági tényező maradt: Donald Trump.    A megérzéseire hallgató és kiszámíthatatlanul viselkedő amerikai elnök csak fokozza a tanácstalanságot friss Twitter-bejegyzéseivel és nyilatkozataival. Ezekben elfogadhatatlannak és tisztességtelennek nevezte, hogy a NATO kiadásainak oroszlánrészét az Egyesült Államok állja, miközben a tagországok továbbra sem növelik megfelelően a védelmi kiadásaikat. Szóba hozta az EU-val fennálló magas amerikai kereskedelmi deficitet is, ami szerinte annak a jele, hogy az európaiak élősködnek a tengerentúli adófizetőkön. “Közölni fogom a NATO-val, hogy kezdjék el kifizetni a számláikat. Az Egyesült Államok nem fog mindent magára vállalni. Megölnek minket a kereskedelemmel” — mondta Trump egy múlt heti nagyggyűlésen Montanában.  
Az üzenetek láttán az észak-atlanti szövetség brüsszeli székházában a G7-ek júniusi charlevoix-i csúcstalálkozóján történtek megismétlődésétől tartanak. Akkor az amerikai elnök, meg sem várva a tanácskozás végét, elviharzott a kanadai városból, és a repülőgépéről üzente meg a résztvevőknek, hogy nem írja alá az egyeztetett zárónyilatkozatot. Lehazugozta és gyengének nevezte a házigazda Justin Trudeau kanadai miniszterelnököt, majd néhány nap múlva Szingapúrban jelképesen a keblére ölelte és “nagyon tehetségesnek” nevezte Kim Dzsong Un észak-koreai diktátort. Most hasonló helyzet állhat elő, ha a csúcson Donald Trump újra megalázza a partnereit, pár napra rá Helsinkiben pedig látványosan összeborul Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Ezúttal azonban nagyobb a kockázat, mert az amerikai elnöktől kitelik, hogy egy kétes alku kedvéért feláldozza a NATO biztonsági érdekeit — figyelmeztetnek Brüsszelben. Hivatalos nyilatkozatok szerint a csúcs résztvevői a szövetségi erők harckészültségének az erősítéséről, a csapatok és a katonai eszközök Európán belüli mobilitásának előmozdításáról fognak dönteni. Ráütik a pecsétet a szervezet két új, haditengerészeti és logisztikai parancsnokságának a létrehozására is: az előbbit a virginiai Norfolkban, a másikat a németországi Ulmban fogják felállítani. A valódi vita azonban a tehermegosztásról fog szólni — állítja Jan Techau, az amerikai German Marshall Fund európai programjának igazgatója. A szakértő szerint sok múlik azon, hogy a jelenlévők hogyan fognak reagálni az amerikai elnök felvetéseire vagy netán kirohanásaira. “Egyes országok önelégültsége és Trump makacs ragaszkodása ahhoz, hogy az észak-atlanti szövetséget a tagállami befizetéseken keresztül ítélje meg, súlyos károkat okozhat a NATO-nak, és megrendítheti a szövetségesek közötti bizalmat valamint szolidaritást egy olyan időszakban, amikor a Nyugat összetartására sohasem volt nagyobb szükség 1990 óta” — vélekedik.

Európai kapcsolat

A Varsóban megkötött első megállapodásuk után két évvel, a NATO és az Európai Unió kedden újabb nyilatkozatban határozta el a kapcsolatai szorosabbra fűzését. A két szervezet elsősorban a katonai mobilitás javítása, a terrorizmus elleni küzdelem és a kémiai, biológiai, radiológiai és nukleáris kockázatok leküzdése terén tervezi elmélyíteni az együttműködést. Összefognak a hibrid fenyegetések és a számítógépes támadások elhárítására, és együtt dolgoznak a menekültválság kezelésében is. A nyilatkozat üdvözli az EU biztonsági és védelmi erőfeszítéseit, de leszögezi, hogy azok csupán kiegészítik a NATO tevékenységét, nem lehetnek annak alternatívái. Az aláírást követő sajtótájékoztatón Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke még odaszúrt Donald Trumpnak: “Mindig érdemes tudni, hogy ki a stratégiai partnered, és ki jelenti a problémát számodra. Először is, kedves Amerika, értékeld a barátaidat, mert nincs belőlük olyan sok. Kedves Európa, te pedig költs többet az európai védelemre, mert mindenki csak azt a szövetségest értékeli, amelyik kellőképpen felkészült és felszerelt”.

A NATO tisztségviselői nem tagadják, hogy az európaiaknak többet kell költeniük védelmi kiadásokra. Nem csak azért, mert ezzel elnyernék Washington jóindulatát, hanem elsősorban a saját biztonságuk garantálása miatt — hangsúlyozta a csúcs előtti sajtótájékoztatóján Jens Stoltenberg, a szervezet főtitkára. A NATO tagállamai 2014-ben vállalták, hogy tíz év alatt feltornásszák katonai költségvetésüket a bruttó hazai termékük (GDP) két százalékára. A célt akkor három ország teljesítette, az idei év végéig nyolc fogja — derül ki a friss statisztikákból. A 29 tagállamból legalább 17-nek van megbízható terve van a vállalás betartására. Közéjük tartozik Magyarország is, amely 2024-re a eléri a kívánt szintet. Kay Bailey Hutchinson amerikai NATO nagykövet sajtónyilatkozataiban igyekezett elhessegetni a csúcsra vonatkozó borúlátó jóslatokat, és biztosítani a tagországokat arról, hogy Washington továbbra is elkötelezett a transzatlanti kapcsolatok erősítése mellett. “A csúcs legfontosabb témája a NATO erejének és egységének a demonstrálása lesz” — mondta a diplomata, aki szerint a huszonkilencek egyöntetűen elutasítják Oroszországnak a demokratikus államok megosztására irányuló, ellenséges akcióit. NATO források tagadják, hogy az amerikaiak csökkenteni készülnének a Kelet-Európában állomásoztatott csapataikat és eszközeiket. Ennek éppen az ellenkezője történik — állítják. “Utoljára 2013-ban hagyta el amerikai tank Lengyelországot” — ezzel próbálta érzékeltetni Stoltenberg főtitkár, hogy nincs mitől tartani. Donald Trump hivatalba lépése óta az Egyesült Államok rengeteget áldoz az orosz veszély elhárítását szolgáló, és az amerikaiak európai jelenlétét erősítő Európai Elrettentési Kezdeményezésre. Míg 2016-ban 789 millió dollárt költött erre a célra, jövőre már 6,5 milliárdot tervez. A balti országok közvetlen amerikai támogatása is jelentősen nőtt az elmúlt két évben. Diplomaták szerint nincs veszélyben a NATO keleti szárnyának megerősítése sem, amelynek keretében négy, egyenként ezer fős, többnemzetiségű zászlóaljcsoportot telepítenek Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország területére. “A jelenlétet inkább megszilárdítani és növelni szeretnénk” — hallottuk a szövetség székhelyén. A csúcs pontosan kidolgozott forgatókönyvét azonban könnyedén átírhatja egy rosszkedvű vagy éppen dühös Donald Trump. A vendéglátó Jens Stoltenberg azonban, ha nem is minden, de sok eshetőségre fel van készülve — állítják a munkatársai.

Ukrán dilemma

A NATO tanácskozás második napján, csütörtökön  kerül sor az észak-atlanti szövetség és Ukrajna, valamint Grúzia első számú vezetőinek megbeszélésére. Magyarország az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos kifogásai miatt nem járult hozzá a NATO-Ukrajna csúcs megrendezéséhez, így a felek — amerikai javaslatra — Grúzia bevonásával háromoldalú találkozót tartanak. Értesüléseink szerint az eszmecseréről nem adnak ki hivatalos közleményt, hanem csak egy főtitkári nyilatkozat születik majd, amely említést fog tenni az érintett jogszabállyal kapcsolatos magyar aggodalmakról is.
Az észak-atlanti szövetség sem Kijevet, sem Tbiliszit nem biztatja a tagfelvétel kilátásaival. Tíz évvel az orosz invázió után, Grúziának még tagsági akciótervet sem kínál a NATO, bár több tagállam — köztük Magyarország — támogatná a kapcsolatok szorosabbra fűzését. Ukrajna közeledését a szervezethez elsősorban a németek és a franciák akadályozzák.
Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak azonban jó esélye van rá, hogy a NATO harmincadik tagországa legyen. A brüsszeli csúcson a szövetség meghívja soraiba a balkáni országot, amelynek azonban a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt még referendumon kell megerősítenie hivatalos nevének megváltozását.

2018.07.11 07:30
Frissítve: 2018.07.11 07:30