Az ENSZ-rendőrség fenntartja a békét

Publikálás dátuma
2018.06.21 08:05

Fotó: /

A mai napon rendőrségi felső vezetők és nemzetközi szakértők érkeznek a világ minden pontjáról az Egyesült Nemzetek székházába, hogy kifejtsék az Egyesült Nemzetek Rendőrségével kapcsolatos közös elképzeléseiket arról, hogy az ENSZ-rendőrség miként felelhetne meg hatékonyan korunk kihívásainak. Ennek érdekében a tagállamoknak ki kell jelölniük legkiválóbb rendőreiket, és az Egyesült Nemzetekkel közösen továbbfejleszteni tudásukat, hogy a leghatékonyabbak lehessenek a mai globalizált környezetben, ahol a több ezer mérfölddel távolabb jelentkező veszélyek is közvetlen hatással vannak az állampolgárok és a közösségek biztonságára. Ez egy fontos találkozó tekintettel arra, hogy a rendőrök terepen végzett munkájának jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Jelenleg több mint 11 000 rendőr szolgál 16 békeműveletben az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt, így az Egyesült Nemzetek Rendőrsége a legnagyobb és legösszetettebb globális rendőri szolgálat a világon. Ezek a szakképzett rendőrök a szükséges műveleti és kapacitásépítési támogatás teljes körét biztosítják a fogadó állam hasonló szervezeteinek. Továbbá segítenek megteremteni az alapvető közbiztonságot.

Az ENSZ-rendőrség segíti az összetűzésekből felépülő országok saját bűnüldözési szolgálatainak és intézményeinek újjáépítését is. Az Egyesült Nemzetek Libériai Missziójának rendőri egysége hozzájárult a békés választások megtartásához és a nyugat-afrikai nemzetben lezajló hatalomátadáshoz a Libériai Nemzeti Rendőrség átfogó reformjának támogatásával, valamint Libéria jövőjének pozitív irányú megalapozásával. Az ENSZ-rendőrség olyan helyeken is támogatja a műveleti képességek kiépítését, mint Darfúr, ahol 80 kiképzést tartottunk a belső menekültek közül 720 rendfenntartó önkéntesnek. Az elmúlt 12 hónapban az ENSZ-rendőrség 25 figyelemfelkeltő szemináriumot és képzést tartott nőknek a szexuális és nemi alapú erőszakról a Közép-afrikai Köztársaságban, valamint kiképzett 179 mali rendőrt, hogy képesek legyenek kivizsgálni ezeket a bűncselekményeket. Az ENSZ-rendőrség szolgál és véd, valamint épít is.

A fenntartható kormányzás megalapozása és a jogállamiság helyreállítása jelentik a tartós béke és biztonság központi elemeit. A béke, igazság és erős intézmények kialakítását célul kitűző 16. fenntartható fejlődési cél nyomatékosítja, hogy minden tagállamnak biztosítania kell az igazságszolgáltatáshoz való megfelelő hozzáférést és a jogállamiságot, valamint véget kell vetnie az emberi jogi jogsértéseknek, vagyis az erőszaknak, a terrorizmusnak, a megkülönböztetésnek és a szervezett bűnözésnek. Ez egy nagyon lassú és nehéz folyamat, viszont kulcsfontosságú a konfliktusmegelőzés és a fenntartható béke eléréséhez. A jogállamiság hiányában nem létezhet fenntartható emberi biztonság és gazdasági vagy társadalmi fejlődés sem.

Az ENSZ-rendőrségnek szüksége van partnerei segítségére. Szükségünk van arra, hogy a tagállamok több szaktudással rendelkező rendőrt küldjenek, így támogatva erőfeszítéseinket. Több női rendőrtisztre és több erőforrásra van szükségünk ahhoz, hogy az ENSZ-rendőrség képes legyen a terepen tanultakat az iránymutatás szintjére emelni, valamint ahhoz, hogy előmozdíthassuk globális elvi útmutatásunkat, a nemzetközi rendőri békefenntartás stratégiai iránymutatási keretrendszerét, amellyel sikeresen megfelelhetünk korunk nemzetközi rendőri békefenntartással kapcsolatos igényeinek.

Az ENSZ-rendőrségnek, a tagállamokkal egyetemben kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy a közösségeknek biztonságot nyújtson világszerte. Az ENSZ-rendőrség alapvető átalakuláson ment keresztül az elmúlt fél évszázadban, kezdve az 1960-as első bevetésüktől az Egyesült Nemzetek Kongói Műveletében, az 1990-es évek összetett és többdimenziós békefenntartó műveletein át, napjaink dinamikus és teljes körű rendőri szolgálatáig. Ezekben a bonyolult és kiszámíthatatlan helyzetekben egy dolog biztos; az Egyesült Nemzetek Rendőrsége az elkövetkező években is kiemelt szerepet fog játszani a nemzetközi béke és biztonság elérésében.

A szerző: Luís Carrilho, az Egyesült Nemzetek rendőr tanácsadója, aki korábban az Egyesült Nemzetek rendőrbiztosa volt a Közép-afrikai Köztársaságban, Haitin és Kelet-Timorban.

Szerző
Témák
2018.06.21 08:05

Az emberség kis körei Gazsó Ferenc halálára

Amikor a gazemberség nagy körei terjednek ki országra-világra a szabadság kis körei mellett, a legnagyobb szükség az emberség kis köreire van. A 86 évesen elhunyt Gazsó Ferenc iskola teremtő szociológusnak ilyen humánus köre volt. Egész életében tudta, hogy a fiatalok oktatásán és nevelésén túl a nevelők nevelése, a közösségek dialógusa emelhet fel nemzetet s népet.
Alulról, a peremről küzdötte fel magát, korán felismert tehetséggel és végtelen szorgalommal. Nélkülözés, éhség, hideg, társadalmi egyenlőtlenségből származó kitaszítottság nemhogy kedvét szegte volna, hanem még fogcsikorgatóbb erőfeszítésekre ösztönözte. A kommunizmusban nemcsak az úri Magyarország elsöprését látta, de az olyan paraszt fiatalok tanulásának és kiemelkedésének lehetőségét is, akik soha azelőtt közép- és főiskolának a padjait meg nem közelíthették, akik értelmiségi sorsról nem is álmodozhattak. És 1956 forradalma, majd a hatvanas évek reformjai arra indították, hogy magát reformkommunistaként, a rendszer elszánt átalakítójaként, emberarcúvá tételén munkálkodóként határozza meg.
Az emberarcú szocializmus Gazsó Ferencnek nem a politikát vagy a gazdaságot, hanem az iskolát, az oktatást és a nevelést jelentette. Ha a Kádár-rendszerben voltak reformközgazdászok, és voltak, akkor elmondhatjuk, hogy szűkebbre szabva, de létezett az oktatási reformerek köre. Ennek egyik alapítója és vezetője volt Gazsó. Amikor sokan gondolták, joggal, hogy a magyar gazdasági reform nem működhet politikai reform nélkül, Gazsó és társai úgy vélték, hogy a gazdasági és a politikai reform mellé oda kell helyezni az oktatás reformját. E nélkül nem lehetséges se a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása, a nép tehetséges lányainak és fiainak beemelése a társadalom magasabb státusaiba, se azoknak a tudásoknak és készségeknek az elsajátítása, amelyek nélkül nem vihető végbe az évszázados modernizációs folyamat, felzárkózás a fejlettebb s tanultabb nemzetekhez. Másokkal együtt vallotta, hogy először meg kell ismerni, fel kell tárni a magyar iskolarendszer helyzetét, szerkezeti problémáit, majd a diagnózis után, részletesen ki kell dolgozni az átfogó oktatási reform intézményi és szellemi kereteit.
A nyolcvanas évek közepén, művelődési miniszterhelyettesként lehetőséget kapott arra, hogy elképzeléseit megvalósítsa a közoktatás reformjának keretében. Neki és kollégáinak köszönhető, hogy a politikai rendszerváltozás előtt már végbemehetett a rendszerváltás az oktatásban. Az általuk kidolgozott törvénynek és a körülötte folyó szakmai vitáknak volt köszönhető, hogy reformharcok kezdődtek az iskolákban, hogy e megrögződött, neobarokk, poroszos és egyben anyagilag és szellemileg lepusztult iskolai közösségek magukra találtak. Folyamatossá vált a dialógus nemcsak a pedagógusok közt az iskolákban, hanem az iskolák között is, párbeszéd folyt az oktatáskutatók és a különböző programokkal kísérletezők között. Soha annyi oktatási és nevelési kísérlet nem indult. Ezért is válhatott az 1989-es „megállapodásos forradalomnak” egyik gyújtópontjává a tanárok, a közép- és főiskolák mozgalma.
Gazsó Ferenc az oktatáspolitika ikertestvéreként kezelte az ifjúság szocializációjának, az ifjúságpolitikának a kérdéseit. Így válhatott az ifjúságszociológia műhelyének is alapítójává és vezetőjévé. Mitől válunk olyanná, amilyenekké lettünk? A honnan, milyen környezetből, milyen feltételek közül indulók hová és hogyan érkeznek? Gazsó műhelyének elfogulatlan kiválasztott tagjai, résztvevő megfigyelői lehettek a Bibó Kollégium, majd a Fidesz alakulásának és működésének. De ez az őszinte baloldali, aki őszinte szenvedéllyel vetette bele magát az állampárt megreformálásába, aki valamennyi 89-es tisztességes mozgást pártolt, el se tudta volna képzelni, hogy mi lesz azokból, akik a szeme előtt váltak ifjú politikussá.
Ottlik és Esterházy gyilkos iróniával és nyelvi leleménnyel írták le történeti osztályuk hibáit és erényeit, vállalva a nehéz felelősséget. Bibó és Kosáry, Mészöly és Hankiss tárgyilagos tisztességgel és fájdalmas felelősséggel írtak a középosztály és a belőle sarjadt értelmiség meghasonlásairól. Gazsó, mint annyian mások, akik a faluból vagy a városszélről jöttek, legyen az Békésszentandrás vagy Szajla, Hercegkút vagy Tótkomlós, s váltak első generációs értelmiségivé, megjárta a Rákosi-, a Kádár-, a rendszerváltás-, majd az Orbán-rendszer utcáit és zsákutcáit. Együtt vagyunk a nemzet. Hitt és csalódott. Reménykedett és reményt vesztett. Mindig épített és soha nem rombolt – de látnia kellett, hogy amit épített, újra meg újra lerombolják. Meg kellett tapasztalnia, hogy alcsúti és pápai fiúk miként válnak urakká, harácsolókká, országvesztőkké. Gazsó Ferenc öregen és betegen se adta föl: emberi és szakmai közösséget teremtett maga körül. Fenntartotta a tisztesség, a becsület, az együttérzés, az őszinteség kisvilágát, mikroklímáját egy tisztességtelen, becstelen, kegyetlen és hazug nagyvilágban. Az ész és a szeretet fegyvereivel küzdött a betegség hatfejű és az Orbán-rendszer tizenkétfejű sárkányával. Nem csorbult, nem régi fegyverek ezek, hanem új időké és új hősöké.
Álljon itt, mert megérdemli, Juhász Gyula Eötvösről írt néhány sora: „Mint a hű tanítvány, úgy állunk előtte, / Hiszen ő e nemzet nagy, bölcs nevelője, / Szelíd és jó mester. / Élete tanulság, emléke örökség, / Úgy daloljuk őt, mint új idők új hősét, / Ki új díszt adott e nagy, szent szónak: Ember!”
Gazsó Ferencnek és kollégáinak köszönhető, hogy a politikai rendszerváltozás előtt már végbemehetett a rendszerváltás az oktatásban
2018.07.19 09:57
Frissítve: 2018.07.19 09:57

Kutyasors

Oroszországban még nem volt külföldi vendégsereg a stadionok környékén, március lehetett, koratavasz, talán még hó is fehérlett a fagyos utakon, de már a brit Guardian, a Washington Post, a párizsi Libération, sőt a Moscow Times is azt írta, hogy a hajnali pirkadatban rejtélyes kommandók pásztázzák a meccsekre kiszemelt pályák környékét. Kóbor kutyákra, bolyongó macskákra vadásztak. Ezrével hajszolták a szerencsétlen állatokat, és vagy elvitték őket valami rejtekhelyekre, vagy ha nem volt elég idő az összeterelésükre, a helyszínen pusztították el őket.
Városonként változott a kép. A Guardian szerint Kalinyingrádban, Nyizsnij Novgorodban főként a frekventáltabb tájakon gyűltek az áldozatok, hogy mire érkezik a látogató vendégsereg, ne lehessen része a legcsekélyebb kellemetlen látványban se. A kósza hírek eljutottak a FIFA illetékes szerveihez is, és a Washington Post szerint a VB szervező bizottsága kapcsolatba lépett a meggyanúsított városok vezetőivel, nyilatkozatot várt tőlük arról, hogy garantálják, „semmiféle gyötrelem nem érheti az állatokat”. Franciaországban Belfortból, Pontarlier-ből és más városokból több civil szervezet küldöttségeket menesztett a hírbe hozott orosz tájakra, hogy meggyőződhessék, ez a fajta „eutanázia” rémhír csupán, a valóságban nem létezik. A szorongásra az adott okot, hogy Szocsiban 2014-ben kiderült, az olimpiai versengések előtt egy Basya nevű szervezet minősíthetetlen módszereket alkalmazott a kóbor állatok eltüntetésére.
A világbajnokság után a szinte hihetetlen vádak újult erővel bukkantak föl ismét a tudósítások között. Akadt persze kételkedő hang is, mondván, megtörténik gyakran, hogy rosszindulat vezeti a híresztelőket, különösen olyan időben, mint ez a jelenlegi is volt, amikor a sportrendezvényt szokatlanul sok diplomáciai esemény is kísérte. Voltak,  akik abban bíztak, elröpül az idő, jönnek majd a hivatalos körökből származó tényszerű cáfoló kommünikék, amelyek rámutatnak a cáfolhatatlan valóságra.
Akadtak ilyenek, hogyne lettek volna, csupán egyvalami volt, ami fékezte kissé jóindulatukat. Az a Moszkvából keltezett néhány kurta sor, amely nem tényeket szögezett szembe az állítottakkal, mindössze arra szorítkozott, hogy ha lett volna is bármi megdöbbentő, ha valóban lett volna, ahhoz az orosz kormányzatnak a világon semmi köze.
Rejtélyes kommandók pásztázták a pályák környékét. Kóbor kutyákra, macskákra vadásztak
2018.07.19 09:49
Frissítve: 2018.07.19 09:49