A cigisdobozokban lehet plusz pénz az egészségügyre

Az aktívabb egészség megőrzéssel valamint a magánköltések kiegészítő biztosításra váltásával mentenék a szakemberek az egészségügyet – derült ki az IME szakfolyóirat egészség-gazdasági konferenciáján.

Miután az állam egyre inkább vonul vissza az ellátórendszer finanszírozásából, megúszhatatlan, hogy az állampolgárok – akár kötelező kiegészítő biztosítás formájában, akár újabb népegészségügyi termékadóval ne vállaljanak nagyobb részt a szektor működtetéséből.

Egészséges emberek nélkül semmit sem ér a versenyképesség fejlesztésébe befektetett tőke – derült ki Csath Magdolna közgazdász professzor előadásából. Aki egyebek mellett idézte: a World Economic Forum friss felmérését miszerint Magyarországon tartják a legtöbben bizonytalannak az egészségügyi rendszer működését. A várólista és a zsebből fizetés aggasztja a leginkább a lakosságot. S miközben a 30-70 évesek megbetegedési és halálozási mutatói drámaik, az egy főre jutó állami ráfordítások nemzetközi összehasonlításban is nagyon szerények.

Bodrogi József közgazdász stabilan működő egészségfinanszírozást sürgetett és jelezte, hogy az egészségügy forráshiányának enyhítéséhez innovatív ötletekre van szükség.

A piac szabályozása az állam kezében van – figyelmeztette a hallgatóságot a közönség soraiból Szilvási István professzor, aki szerint mielőbb rendezni kell a szolgáltatásokáért járó közfinanszírozást. Különben menthetetlenül tovább hasad a rendszer. Figyelmeztető jelként említette, hogy a kórházak orvosparkolói már kora délutánra kiürülnek, mert a gyógyítók a másod-, harmadállásaikba, a magánszektorba igyekeznek. A problémát pedig az intézmények menedzsmentjei már képtelenek megoldani – utalt a magán és az állami rendszer rendezetlen viszonyának egyik súlyos jelenségére.

Az egészségpolitikának előbb-utóbb lépnie kell, meghatározva azt a keretet, amelyben a köz- és a magánrendszer egymást nem szétverve működhet. Megúszhatatlan, hogy az állam ne nyúljon hozzá a társadalombiztosítási elvű rendszerhez – derült ki Sinkó Eszter közgazdász szavaiból. Hozzátette: nem ördögtől való, ha a finanszírozó elindul a kötelező kiegészítő biztosítás irányába – ha lát forrásokat a hihetetlen mértékben differenciálodott igények kielégítésre. „Arra kell figyelni, hogy akiknek nincs erre pénze, azoknak sem szabad hátrányba kerülniük” – mondta.

A népegészségügyi termékadó kiterjesztését javasolta a dohánytermékekre Polgár Csaba az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, aki mindezt azzal indokolta, hogy hiába vannak megelőző programok, a daganatos megbetegedések száma folyamatosan nő. Európai összehasonlításban továbbra is nálunk halnak meg a legtöbben rákban. Mint mondta: a szakma a Nemzeti rákellenes program megújítására készül és ebben a dokumentumban javasolni fogják, hogy a népegészségügyi termékadót terjesszék a dohánytermékekre is. A bevételt a szakma a keringési és a daganatos megbetegedések megelőzésére fordítaná. Javasolni fogják a tüdőrák államilag finanszírozott, szervezett szűrését az 55 év feletti erős dohányosoknál.

A népegészségügyi termékadó kiterjesztése mellett érvelt Joó Tamás közgazdász is, aki szerint az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy mára a dohányzás az egyik legnagyobb népegészségügyi kockázat. Adatai szerint a teljes halálozás egyhatoda a dohányzással összefüggésbe hozható betegségek miatt történik. Hozzátette, hogy például a vágott dohány még mindig csak fele annyiba kerül, mint a cigaretta. Szerinte elkerülhetetlen, hogy a fogyasztás visszaszorítása érdekében az előbbi adótartamát is növeljék. Számításai szerint, ha grammonként csak egy forint lenne a termékadó, már az is hatmilliárd forint többletforrást jelentene az egészségügynek.