A nyelvtudás nem minden

Mindenkinek van véleménye az oktatásról, ahány ember, szinte annyiféle. Egy dologban mégis teljes a nézetazonosság: az idegennyelv (jobbára angol-) tanulásról ugyanazt vallja mindenki. Még a nyelvtudást kikényszerítő - mélyen antidemokratikus - adminisztratív intézkedések (pl. az egyetemi felvétel középfokú nyelvvizsgához kötése) is általános támogatásra találnak, legfeljebb néhány ember kifogásolja a feltételek nem kielégítő voltát. (Képzeljük el, milyen felzúdulást keltene, ha azt 4-es, 5-ös matek érettségihez kötnék.)

Ezek a létező vagy bevezetni kívánt intézkedések - kötelező nyelvi érettségi, a felvétel vagy a diplomaszerzés középfokú nyelvvizsgához kötése a felsőoktatásban - nemhogy feleslegesek, hanem egyenesen károsak. Az elsajátítandó idegennyelv ugyanolyan tananyag, mint a biológia, történelem, fizika, stb., az alábbiakhoz hasonló megállapítások ugyanúgy vonatkoznak mindegyikre.

Nem igaz, hogy mindenki egyforma eséllyel indul a nyelvvizsga megszerzéséért, még ha ugyanolyan felkészítésben részesült is. Van, aki könnyedén megtanul féltucat idegennyelvet, míg másnak egy elsajátítása is roppant erőfeszítésébe kerül. ("...gyermekeink nem egyformák, a tudás és a tehetség sokszínű" - mondotta volt Hiller István). Ettől függetlenül lehet az utóbbi szakmailag sokkal tehetségesebb "nyelvzseni" társánál. Az Oktatási Hivatal adatai szerint 2017-ben 108 ezren mentek el nyelvvizsgázni, közülük 70,5 ezer tanulónak sikerült a bizonyítványt megszereznie. Vagyis kellő motivációval és plusz felkészüléssel - a próbálkozókra minden bizonnyal illenek ezek a megállapítások - is képtelen az emberek mintegy harmada középfokú nyelvvizsgát szerezni. Kizárásuk a diplomaszerzés lehetőségéből nem lehet az ország érdeke!

Nem igaz, hogy mindenki egyformán szükségét látja a nyelvtanulásnak. A különböző tudásterületek ismeretanyaga mára hatalmasra nőtt, elsajátításuk, vagy a különféle készségek, képességek minél tökéletesebbre csiszolása rengeteg munkát követel meg, rengeteg időt emészt fel. Akadhat, aki fontosabbnak tartja, hogy ezekkel foglalkozzon.

Nem igaz, hogy mindenki számára egyformán megtérülő befektetés a nyelvtanulás, és az sem, hogy az ország számára az. Milliós nagyságrendet érhet el azoknak a száma, akik a rendszerváltás óta angol nyelvi képzésben részesültek, de szükség és lehetőség híján tökéletesen elfelejtették, amit tanultak. Az MPT Szakmai kollégiumának nyilvános ülésén - ahol az Eötvös Társaság mutatta be Száz pontját - Magyar Bálint azzal "büszkélkedett", hogy a kilencedikes nyelvi előkészítő osztály bevezetése eredményezte az Angliában munkát vállalók számának nagymértékű megnövekedését. Nem valószínű, hogy a nyelvtanulás eme következménye hasznos az ország számára.

A társadalom, a politikusok, a szakértők az angol nyelv általános ismeretét a fejlődés, az ország versenyképességének legfontosabb feltételének vélik, ezért erőltetik azt. Gyurcsány Ferenc például a finnek példáját bizonyítékul felhozva azt mondta, ha ez megvalósulna, özönlenének a befektetők, mert otthon éreznék magukat. Ez elképesztő ostobaság! Az ezredforduló táján nem azért tolongtak a befektetők a Nokiánál, mert a cégnél mindenki tudott angolul, hanem azért, mert egy egész sor újdonságot találtak ki, amelyek forradalmasították a mobilozást. Egyébiránt pedig országunkba a német nyelvterületről érkezik a tőke nagyobb része, ilyen alapon általános német tudásra lenne szükség. Egy - mellesleg angol - szakértő a finn oktatásról írt elemzésében egy szóval sem említette az angol nyelv elsajátításának kérdését, az volt a végkövetkeztetése, hogy abban kell követnünk a finneket, ahogy a kreativitás fejlesztésével foglalkoznak.

Hadd hívjam fel a figyelmet egy 80 országot érintő nemzetközi felmérés nemrég közzétett eredményére, amely az angolnyelv-tudást vizsgálta. Ezen Magyarország a 19. helyet foglalta el, megelőzve Portugália kivételével az összes mediterrán országot - pedig esetükben jelentős motiváló erőt képez az ezeket az országokat régóta felkereső angol anyanyelvű turisták tömege -, vagy éppen Szlovákiát, Csehországot (amelyek fejlettségben túlhaladtak minket). Japán, Dél-Korea, Kína pedig e tekintetben a "fasorban sincs", holott hozzájuk fűződnek a közelmúlt és a jelen gazdasági csodái. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a fordítóprogramok az utóbbi időben hatalmasat fejlődtek, s ma már képesek olyan színvonalú fordításra, amely sok középfokú nyelvvizsgával rendelkező személy erejét is meghaladja. Az általános idegennyelv (angol) tudás nem alapfeltétele sem a fejlődésnek - az az innováció -, sem az egyén boldogulásának - ami főként a fejlettség függvénye.

Mindent egybevetve megállapítható, hogy az idegennyelv (angol) ismeret adminisztratív eszközökkel történő privilegizálása, fontosságának túldimenzionálása szükségtelen és káros: felesleges, meg nem térülő erőfeszítésre kényszerítheti a diákokat, ronthatja teljesítményüket más tárgyak esetében.