Egy hecckampány utóélete

Publikálás dátuma
2018.06.21 20:32
A Billy Elliot musical zökkenőmentesen és nagy sikerrel Londonban, a West Enden - Forrás: Billy Elliot/Facebook
Fotó: /
Drasztikus lépésre szánta el magát a Magyar Állami Operaház vezetősége: a június-júliusra kitűzött 44 Billy Elliot-előadás közül 15 elmarad. Az ok a Magyar Idők kirobbantotta botrány, amely miatt Ókovács Szilveszter főigazgató többször is magyarázkodni kényszerült.

Az ellenzéki sajtó nemrég jókat derült azon, hogy a Magyar Idők szerzője, N. Horváth Zsófia nehezményezte: a Billy Elliot című, a homoszexualitást propagáló musical épp azt a korosztályt veszi célba – tíz év körüli gyerekeket –, amely a legkönnyebben befolyásolható. Azaz: ha a gyermekünk megnézi az amúgy színpadon és filmvásznon is világsikert arató darab Magyarországon futó változatát, maga is meleg lesz. A szerző azt kérte számon Ókovács Szilveszteren, mégis miképpen lehetséges, hogy az állami milliárdokból üzemelő Opera efféle előadásnak ad helyet. A főigazgató válaszát szintén a Magyar Idők közölte, az elöljáró ebben karakánul kiállt a darab és az intézmény mellett – igaz, sokan nehezményezték, hogy megemlítette: az eredeti változathoz képest szándékosan háttérbe szorították a homoszexualitással foglalkozó történetszálat. Ókovács egy nappal később az Origón megjelent írása még inkább magyarázkodik a tekintetben, hogy akkor mennyit és milyen módon alakítottak a főszereplők szexuális identitásán, illetve, hogy a darabot eleve 14 éven felüli gyerekeknek ajánlja az intézmény. Ezt sokan meghunyászkodásként értelmezték, így azok is kritizálták Ókovácsot, akik addig szimpatikusnak tartották válaszát a Magyar Időkben.

A Billy Elliot musical zökkenőmentesen és nagy sikerrel Londonban, a West Enden - Forrás: Billy Elliot/Facebook

A Billy Elliot musical zökkenőmentesen és nagy sikerrel Londonban, a West Enden - Forrás: Billy Elliot/Facebook

De hogyan juthatunk el 2018-ban hazánkban odáig, hogy egy ilyen, szakmailag teljesen megalapozatlan írás nyomán egy állami intézmény 15 előadást töröl a programjából? A kérdés összetett. Mindenekelőtt fontos látnunk az ügy gyakorlati vonatkozásait. A Magyar Állami Operaház épületét épp felújítják, így a Billy Elliot a renoválás idejére kénytelen volt átköltözni az Erkel Színházba, amelynek nézőtere hozzávetőlegesen kétszer akkora, mint az Operaházé. Információnk szerint az, hogy nem fogynak a jegyek a Billy Elliotra, valós probléma – a kérdés az, mennyire befolyásolta a látogatói kedvet a Magyar Idők hecckampánya.

FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

A Billy Elliotot 2016 nyarán mutatták be, finoman szólva sem nevezhető tehát újdonságnak. Hogy miért épp májusban jutott eszébe a Magyar Időknek az Elton John nevével fémjelzett mű ellen lázítani, az magát Ókovácsot is foglalkoztatja a válasz tanúbizonysága szerint. Az már a premier környékén is gyakran feltett kérdés volt egyébként, mennyire jó ötlet musicalt játszani a Magyar Állami Operaházban, amikor arra ott van az erre szakosodott Madách Színház és a szintén állami intézményként működő Budapesti Operettszínház – némileg ironikusnak hat tehát, hogy a repertoárt lényegében teljesen lecserélő, igazgatóként több kevéssé sikeres opera-előadást jegyző Ókovácsot épp egy musical miatt éri támadás.

A főigazgató a 15 előadás törléséről szóló hírt belső levélben tudatta a társulati tagokkal – ez a levél került később a 444.hu szerkesztőségéhez. Ókovács néhány órán belül közleményben jelezte: tévesen interpretálja az esetet az, aki (ön)cenzúráról beszél, hiszen 29 előadást megtartanak, „csak” 15-öt törölnek. Azt is hangsúlyozta: az ok nem maga a Magyar Idők-cikk, hanem az, hogy ennek a botránynak a hatására drasztikusan csökkent az érdeklődés a Billy Elliot iránt. Hogy eredetileg mekkora volt az érdeklődés, az más kérdés.

CÉLKERESZT - A musical egyik megtámadott jelenete FOTÓ: MTI/KALLOS BEA

CÉLKERESZT - A musical egyik megtámadott jelenete FOTÓ: MTI/KALLOS BEA

A felújítás egyik komoly problémája, hogy az Operaház és az Erkel színpadtechnikája nem kompatibilis egymással: sok darabot nem lehetett átköltöztetni az Erkelbe, így kimondva-kimondatlanul is, de részben a technika szabta meg a renoválás alatti repertoárt. A nyári vakáció idején az iskolai csoportokra sem lehet apellálni, ami a matinéelőadások tekintetében egyébként szintén nem elhanyagolható szempont.

Az azonban kétségkívül példa nélkül áll, hogy egy intézmény érdeklődés híján előadásokat töröljön – és ilyen nagy számban. A repertoárcsere előtt is akadtak bőven darabok, amelyek félházzal futottak – ráadásul az Operaházban, ami azt jelenti, hogy negyed ekkora közönség előtt is lementek az előadások. Ráadásul egy intézmény esetében, amely a közönségsiker mellett a kortárs rendezői-zeneszerzői szcéna számára is platform akar lenni (márpedig az ország egyetlen operaházaként például egy kétségkívül fontos feladata a MÁO-nak), ez teljesen normális bárhol a világon. A Billy Elliot ráadásul még csak nem is ez a kategória: kifejezetten szórakoztató mű néhány érdekes kérdéssel a középpontban: egy, az angol munkásosztály sztereotípiából kitörni vágyó kisfiú története.

Sokak szerint a hecckampány Ókovács Szilveszter személye ellen szól, és ezért azok számára is intő jel, akik eddig őt stabilan bebetonozott NER-emberként könyvelték el. Noha a főigazgatót mindössze néhány hónapja nevezték ki újabb öt évre, az őt érő támadás azt jelzi: az új kormány másként gondolkodik arról, kinek inog a széke és kinek nem, illetve pontosan milyen repertoárral is illik dolgoznia egy állami intézménynek. Ugyanebben a kontextusban emlegetik a szintén a Magyar Idők által betámadott PIM-igazgató, Prőhle Gergely és Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház vezetőjének nevét is, akinek hamarosan lejár a mandátuma a teátrum élén. Az utóbbi években mindkét dalszínház komoly szakmai sikereket könyvelhetett el, ám azok szerint, akik a fentieket már a közelgő kultúrkampf előszeleként értelmezik, így hamarosan az számít majd a legkevésbé, mi értékes és mi nem az. Ne legyen igazuk.

Fiatalok útkeresése
A Billy Elliot a 2000-es, azonos című mozifilmen alapuló musical. Zenéjét Sir Elton John szerezte, a szövegkönyvet a film forgatókönyvét is jegyző Lee Hall. A musicalt 2005-ben mutatták be a londoni Victoria Palace-ben, a darab tíz Tony-díjat nyert, és tizenegy esztendőn át játszották a West Enden. A Broadwayen 2008-ban debütált, 2012-ig futott. A történet az 1984-85-ös bányászsztrájk idején játszódik, a főszereplő kisfiú útkeresése mellett fontos szerepet kap benne a homoszexualitás és a korabeli társadalmi változások ábrázolása is.



Szerző
2018.06.21 20:32

Magyar előadás lett minden idők legjobb Britain's Got Talent produkciója

Publikálás dátuma
2018.07.16 14:37

Fotó: Facebook/ Attraction Látványszínház
Még mindig mindenkinek könnyeket csal a szemébe az Attraction Látványszínház 2013-as előadása. 700 ezer jelentkező közül választották ki a társulatot nyertesnek.
"Tudtuk, hogy akkor öt évvel ezelőtt valami különlegeset alkottunk, és megnyertük a versenyt, de az hogy a BGT összes eddigi produkciója közül a mi előadásunk lett a legjobb, az óriási elismerés"
 - írja Facebook-oldalán az Attraction Látványszínház hivatalos oldala.
Több mint 700.000 jelentkező közül, 12 év legnevesebb győzteseivel megküzdve bizonyult a társulat előadása minden idők legjobbjának a Britain's Got Talent tehetségkutató bajnokságán. Az utolsó fordulóban a közönség szavazatainak nagyjából háromnegyedét megszerezve, toronymagasan nyert a társulat.

A két döntős előadás:
2018.07.16 14:37
Frissítve: 2018.07.16 14:54

„Tom Waits dalait megszólaltatni kifogyhatatlan örömforrás”

Publikálás dátuma
2018.07.16 09:10

Fotó: / Erdélyi Gábor
A Braindogs tizenöt éve jött létre, hogy koncertekkel, örömzenéléssel tisztelegjen nagy kedvence és példaképe, Tom Waits életműve előtt. Varga Liviusszal, a csapat ütősével – a Quimby és A Kutya Vacsorája alapemberével – beszélgettünk.
„Ez a zenekar úgy alakult, hogy Podlovics Péter koncertrendező szeretett volna egy 55. születésnapi Tom Waits-bulit Budapesten; Waits azonban végül sajnos nem jött el Magyarországra. Péter ezért egy tisztelgő koncertet kezdett szervezni, és felhívta Tom Waits-kedvelő zenész barátait Londontól Grazig, Antwerpentől Szigetszentmiklósig. Ez a buli olyan frenetikus siker lett, hogy rámutatott a rajongók körében tomboló Tom Waits-éhségre. Mi, zenészek is pontosan ugyanígy éreztük. Azóta úgy tűnik, ha akarnánk, sem tudnánk abbahagyni a koncertezést” – mondja Varga Livius. A zenekar vezetője Ian Siegal londoni énekes-gitáros, aki a kritikusok szerint az egyik leghetségesebb fehér soul-blues énekes. Livius szerint Siegal „lehengerlő előadásával és oltári orgánumával tökéletes vezető. A legkisebb kézmozdulatából azonnal ért mindenki a színpadon: pontosan tudhatod, hogy mit vársz tőle, mégis képes minden koncerten meglepni. Hol érdekesen búgó baritonját használja, hol pedig – mint egy defektes gőzgép – fújtat, hogy a következő pillanatban extrém sípoló hangot csaljon ki a torkából.” Siegal mellett a másik külföldi muzsikus a gitáros Ripoff Raskolnikov, „a grazi blues-fenomén, akinek saját, semmivel nem összekeverhető stílusa tökéletesen kirajzolódik, miközben Tom Waits-dalokat énekel. Annyi szeretettel és fájdalommal játszik, hogy olyan talán még a Mississippi-deltában sem található.”
A hazai zenészek közül a Quimby frontembere, Kiss Tibi a közelgő óbudai koncerten (július 18., szerda, 19:30, Kobuci kert) nem lesz színpadon – a holland Mischa den Haring helyettesíti, aki Varga Livius véleménye szerint „a saját világát ülteti bele ebbe a tribute-ba. Nem pótolni akarja Tibit, hanem alternatívát nyújtani, de éneke és gitárhangzása tökéletesen passzol a szövedékbe.” Állandó tag a Pál Utcai Fiúkból ismert Varga Laca basszusgitáros, valamint a dobos Frenk (Budapest Bár, ex-Hiperkarma). „Laca a blues-nak, a groove-os tánczenéknek és a kísérletező zenének is kiváló ismerője; éppen ezért Tom Waits extrém hangszereléseinek remek tolmácsolója. Frenkkel pedig olyan ritmusszekciót adnak, amelyet a világ bármely zenekara megirigyelhetne. Aztán jön a csavar: Frenk kilibben a mikrofonhoz egy szál gitárral és egyedül előad egy dalt. Némi durván húzós dobolás után pedig újra megteszi ezt – de immár a zongora mögé ülve.” A Braindogs alapembere, szürke eminenciása a zongorista Nagy Szabolcs, aki – Livius szerint – „mindezt az egészet összefűzi, fenntartja, továbblendíti és a háttérből igazgatja. Mindent tud a bluesról és a környéki műfajokról, s amikor egy-egy szólója megvillan, akkor felkiált az idegrendszer. Mindezt oly könnyedséggel teszi, hogy a néző elhiszi: nagyszerűen zongorázni nem is olyan nehéz. Fanyar humorát jelzik zenei tréfái, utalásai, amelyeket pókerarccal sző bele varázslatosan pulzáló játékába.” A Braindogs jövőjéről, terveiről Varga Livius mindössze annyit mond: minden azon múlik, hogy a publikumot meddig érdekli a Tom Waits-repertoár. „A közönség egyelőre nő, mi pedig bármeddig bírjuk. Tom Waits dalait megszólaltatni kifogyhatatlan örömforrás. Nagyon tudunk figyelni egymásra, érezzük egymás rezdüléseit. Ez nem is csoda, hiszen különböző zenekarokban és összetételekben, de egyébként is játszunk együtt.”

Whiskys tartály, füstölő, autó-motor

A jövőre hetvenéves Tom Waits 1972-ben jelentette meg debütáló lemezét, s azóta folyamatosan színpadon van. Zeneszerzőként is jelentős sikereket aratott: a nyolcvanas-kilencvenes években sorra írta a filmzenéket Francis Ford Coppola számára. Hangja összetéveszthetetlenül egyéni: monográfusa, Gary Graff szerint olyan, „mintha Bourbon-whiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül áthajtottak volna rajta autóval vagy egy erős Harley Davidsonnal.” Egy másik kritikusa szerint „ami Charles Bukowski a költészetben, Jack Kerouac a prózában és Edward Hopper a festészetben, az a zenében egyértelműen Tom Waits.” Az amerikai zene olyan ikonjai is példaképüknek tartják, mint Rod Stewart vagy Bruce Springsteen. Waits többszörös Grammy-díjas, emellett filmes munkáiért Arany Glóbusz-díjban és Oscar-jelölésben is részesült. Kaliforniában él feleségével és három gyermekével.

2018.07.16 09:10
Frissítve: 2018.07.16 09:10