koncert;Nick Cave;

2018-06-23 07:45:00

Megérinteni az érinthetetlent

Rock-koncertre mentem, helyette azonban különleges szeánsz részese lehettem Nick Cave csütörtök esti fellépésén.

Az ausztrál előadó bőven nem telt ház előtt lépett fel, de ez minimálisan sem zavarta abban, hogy átütő személyisége és a közönséggel való különösen közvetlen-határbetartó kapcsolata megmutatkozhasson. A 61 éves énekes a huszonéves energiájával és a több életre is elég tapasztalatot, boldogságot és tragédiát megélt férfi bölcsességével volt jelen. Nick Cave hangja nem kopott meg, alkata nem öregedett, ráncai szépítették. Eleganciájával – ezt öltözéke is tökéletesen jelezte – úgy létezett, hogy közben megszámlálhatatlanul sokszor futott végig a színpadon, úgy tűnt, mintha energiája sosem fogyna, úgy tűnt, mintha valami fura józan eksztázisba kerülne.

Fojtott feszültségű számai, a zene, vele a világ teljességét megmutató hangszerelése, elképesztően profi, a színpadon a néha zongorázó énekessel egyenrangúan jelenlévő, minden apró mozdulatára figyelő zenésztársai mind-mind egy sokszereplős performansz részei lettek. Együtt a közönséggel. Rengeteg koncerten, sok fesztiválon jártam már, de a közönségével ennyire együtt létező sztárt még nem láttam. Ennyire érinthetőt sem.

Érinthetőt a szó szoros értelmében: amikor hirtelen leugorva a színpadról, a testőrök gyűrűjéből kilépve a nézők közé ment, egyike lehettem azon szerencséseknek, akik megérinthették. A publikumba vetett bizalma nem csupán a nézők közé keveredésben nyilvánult meg, elfogadta a felajánlott zsebkendőt, többször adta nézői kézbe mikrofonját, majd a színpadra hívott sok-sok embert, akik aktív részesei lettek a már-már szakrális pillanatoknak. Sokan állhattak, majd ülhettek Nick Cave-vel egy színpadon, néhányan azonban ahelyett, hogy megélték volna a megismételhetetlent, inkább a szelfizést, vagy a főszereplő közvetlen közelről fényképezését választották – ezt a művész jól érzékelhetően zokon vette. Igaza volt.

Nem hangzott el két talán legnagyobb slágere, a The Mercy Steat és a Where The Wild Roses Grow – apropó miért kell rádióspotban olyan dallal hirdetni egy koncertet, amelyet ketten énekelnek és a duó másik tagja, nevezetesen Kylie Minogue nem jön Magyarországra? –, amit ha a koncert előtt kérdeznek, elengedhetetlennek mondtam volna, de nem hiányzott. Nem hiányzott, mert elhangoztak más ismert – Jesus Alone, Do you love me?, Into My Arms - dalok, Nick Cave költői szépségű szerzeményei és az őrület határán egyensúlyozó számai, de nem ez volt a fontos. Rock-koncertre mentem, helyette azonban sokkal több, egy különleges szeánsz részese lehettem.