Kártyajáték

Ahol vágják a fát, ott bizony hullik a forgács! Emellett köll a bevétel az ország kasszájába. Megmondta a miniszterelnök, hogy válság közeleg. A pénzügyminiszter, Varga Mihály is hűen visszhangozta a Főnök szavait és proletár őszinteséggel a keményen dolgozó kisemberek szemébe vágta, hogy korábban nagyon meg voltak adóztatva, azért kaphatták a cafetériát. Ma már sokkal kedvezőbb az adókörnyezet - szerinte -, így nincs már szükség a pénzkímélő, részben adómentes, részben kedvezményesen adózó, béren kívüli juttatásokra. És valóban, a bruttó és a nettó bér közötti különbség, az úgynevezett adóék 47 százalékról immár alig több, mint 43 százalékra csökkent, s ezzel ugyan a régióban a legmagasabb ez az arány, de legalább valamiben az elsők vagyunk.

Az idén még dőzsölhetnek a dolgozók, jövőre már coki nekik. Tetszik vagy sem, jövőre búcsút inthetünk még a kedvezményes cafetéria elemek többségének is. A miniszterelnökséget vezető nagy tudású új és ifjú miniszter szerint persze a dolgozók nem járnak rosszul, hiszen magasabb bért kapnak, mert az ő pozíciójuk most jobb a munkaerőhiány miatt. Jó pap holtig tanul, így van rá esély, hogy az ifjú kormánytag megismerkedjen a bérköltség útvesztőivel, és magától is rájöjjön, hogy a cafetéria pótlása bérként, a megnövekedett adóterhek miatt 25-30 százalékkal csökkentheti a munkavállalók jövedelmét.

Persze a kormányfő mint jó családapa és hű barát, gondolt a hozzá közel állókra. Így a SZÉP kártya, amely a vendéglátásban, kereskedelmi szálláshelyeken, a belföldi turisztikában használható, marad. Nem kell hát fájjon a feje a turisztikai, szállodaiparba is belekóstoló, saját lábunkon álló leányának és gyerekkori cimborájának, a nemzet gázszerelőjének amiatt, hogy esetleg kevesebb milliárd csengene a kasszájukban. Ebben a partiban – is - náluk az adu.