Közmunkások lázadása - Ne legyen kötelező méltatlan munkát elfogadni

Publikálás dátuma
2018.06.25 07:00
ÖNRENDELKEZÉS A közmunkások azt mondják, dolgoznak ők szívesen, de maguk akarnak dönteni arról, milyen állást fogadnak el FOTÓ:
Fotó: /
Petícióban követelik a helyi romák, hogy ne legyen kötelező méltatlan munkát elfogadniuk. Ebben még a jobbikos Zagyva Gy. Gyula is támogatja őket.

Nem értek egyet azzal a törvényi szabályozással, amely előírja, hogy az álláskereső, vagy a közfoglalkoztatott köteles elfogadni az állami közfoglalkoztatási szerv által részére felajánlott megfelelőnek nyilvánított munkahelyet. Magyarország Alaptörvénye szerint mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához – így kezdődik az a petíció, amelyet több mint ötvenen írtak alá Tiszavasváriban, zömmel az úgynevezett „bűdi városrészben” élő romák közül. Korábban közülük akart tucatnyi közmunkást átirányítani a munkaügyi központ egy közeli baromfi-feldolgozóba, de senki sem akarta vállalni a részben megerőltető, részben pedig kiszámíthatatlan munkakörülményeket, amiért alig pár ezer forinttal kaptak volna többet, mint a közmunkában.

Tiszavasváriban, a bűdi városrészben, ahol a petíció nyomában jártunk, több helyen is füvet kaszáló emberekbe botlottunk, de máshol is feltűntek a sárga mellényt viselők. A közmunkások közt találtunk olyanokat is, akiket a baromfi-feldolgozóba akartak átvezényelni.

– Az a munka nagyon keserves. Ha megjön a szállítmány, akár tizenkét órát is dolgoztatják az embert, túlórapénzt meg nem fizetnek Azt is hallottuk, hogy nem vettek volna fel rendes állásba csak napi bejelentéssel. Pár ezer forintos többletért elvesztettük volna a közétkeztetési lehetőséget, meg a lakhatási támogatást is, amit közmunkásként megkapunk. Nem meglepő, hogy senki se akart odamenni – sorolja az egyik asszony. Egy motorkerékpáros férfi pedig arról beszélt: mindenki szívesen eltartaná a családját sokkal több pénzből is, de azt nem fogadják el, hogy bármilyen munkát kénytelenek elvállalni, máskülönben kilökik őket az ellátó rendszerből.

Érdekvédelmükre egy Budapesten élő, szintén roma származású szakértőt kértek fel, aki közösségépítő programot is szervezett Tiszavasváriban, „Haladjunk!” elnevezéssel. Horváth Ferenc fogalmazta meg azt a petíciót is, amelyben leírták: szerintük senki nem kényszeríthető olyan munkáltatóval munkaviszonyba, akivel munkaszerződést nem kötött és nem is kíván kötni, akinél munkát végezni egyáltalában nem akar. Követelték, hogy az Alaptörvénnyel összeegyeztethetetlen törvényi szabályozást töröljék el, s álláskeresőként vagy köz-foglalkoztatottként mindenkinek a saját személyi döntési körébe tartozzon, elfogadja-e a részére felajánlott megfelelő munkahelyet, vagy sem. A petícióban azt is kérték: vegyék őket emberszámba, és tekintsenek úgy rájuk, mint a saját helyzetüket mérlegelni képes felnőtt emberekre. Írtak a tiszaújvárosi járási hivatalnak is, amelynek osztályvezetője úgy reagált: a közfoglalkoztatás átmeneti forma, amelynek elsődleges célja, hogy az abban részvevők később visszakerülhessenek a „normál” munkaerőpiacra. Hozzátette: a baromfi-feldolgozós állásokat is ilyen lehetőségként ajánlották fel. Sajnálatosnak nevezte, hogy az embereket „felhergelték”, miközben ezzel a megélhetésüket is veszélyeztették, ha ugyanis visszautasítanak egy felajánlott, az előírásoknak megfelelő munkahelyet, három hónapra ki kell zárni őket a közfoglalkoztatásból.

Horváth Ferenc szerint, ha egy, a szabadságától megfosztott, börtönben lévő embert a belegyezése nélkül nem vihetnek külső munkára, akkor ez az „alapjog”, vagyis a választás lehetősége talán járna a cigányoknak is. Azzal természetesen mindenki egyetért – maguk a romák is –, hogy a közmunka helyett jobb a rendes állás. De azt már nem fogadják el, hogy bármilyen munkát kénytelenek elfogadni, máskülönben minden, az államtól addig kapott támogatásukat elveszítik. A baromfi-feldolgozós ügyben végül sikerült megnyerniük a csatát, mert a munkáltató, látva az ellenállást, nem vállalta fel a konfliktust, s azt se kockáztatta, hogy netán később az üzemben szabotálják el a munkát a felvettek. Így gyakorlatilag minden kiközvetített ember kartonjára ráírták, hogy alkalmatlan, így – miként egy érintett fogalmazott – „csendben lefolyt” a történet. Ám mivel nem zárható ki, hogy újabb hasonló eset következik – rebesgetik, hogy most mezőgazdasági idénymunkákra válogatnának a környékben a közmunkások közül –, megfogalmazták a törvényi változást követelő petíciót, amit el is juttattak az alapjogok biztosához.

Zagyva Gy. Gyula, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik alapítója, volt jobbikos országgyűlési képviselő most az eddig jobbikos vezetésű városban a közmunka-program felelőse. (Tiszavasváriban szeptember 16-án időközi polgármester választást tartanak, mert Fülöp Erik országgyűlési képviselői mandátumot szerzett a Jobbik országos listáján.)

Vele is összefutottunk a bűdi városrészben, tőle tudtuk meg, hogy a 14 ezres településen jelenleg nagyjából négyszázan dolgoznak hat közmunkaprogramban. Utakat javítanak, csatornát tisztítanak, önkormányzati intézményekben segédkeznek. Azt ő sem támogatta, hogy a közmunkásokat elvigyék a baromfi-feldolgozóba, mert emiatt a város felé vállalt karbantartási munkákat nem tudták volna teljesíteni.

Szerinte a közmunkaprogramokból azok élnek legjobban, akik a különféle képzéseket levezénylik:

– Múltkort is behívtak tőlünk húsz asszonyt, két hónapos számítógépes adatrögzítő tanfolyamra. Mondtam utána a munkaügyi központban, hogy ugyan már, vegyenek fel magukhoz belőlük egy-két embert, biztosan szükségük van adatrögzítőre, ha pont egy ilyen tanfolyamot indítottak. Persze, nem reagáltak. Ráadásul a saját tanfolyamaikat sem ismerik el végzettségként: hiába kérjük meg például a munkaügyi központ kurzusain végzett dajkák, kőművesek vagy kisgépszerelők után a magasabb bért, sosem adják meg. Mindig azt mondják, nem megfelelő a végzettségük.

A visszautasítás ára
A fennálló jogszabályok szerint ma, ha a közfoglalkoztatott a járási hivatal által felajánlott munkahelyzet nem fogadja el:
- 3 hónapra ki kell zárni a közfoglalkoztatásból,
- törölni kell az álláskeresők nyilvántartásából (újbóli nyilvántartásba vételére csak a törléstől számított 60 napot követően kerülhet sor);
- meg kell szüntetni az aktív korúak ellátására való jogosultságát



2018.06.25 07:00

Az utolsó Simicska-bomba

Publikálás dátuma
2018.07.20 08:30
FOTÓ: Molnár Ádám
Fotó: /
Egy titokzatos „videóvallomás" lehet az üzletember végső ütőkártyája Orbán Viktorral szemben.
„Életem legszebb három éve volt. Teljesen szabadon azt csinálhattam, amihez kedvem van”; „Nyomasztó volt ez a három év. Főleg abból a szempontból, hogy végig kellett néznünk: minden erőfeszítésünk dacára Orbán Viktor hogyan építi ki még jobban a hatalmát az élet minden területére” - csak egy-egy jellemző mondat, arról, hogy a Simicska-birodalomból nézve is mennyire ellentmondásosak voltak a G-nap utáni évek. Az mindenesetre tény, Simicska gondosan ügyelt rá, hogy az a 2015 elején ellenszélbe került érdekeltségei ne hulljanak szét, így egyben tartotta a Közgép szakember gárdáját és eszközállományát is, és finanszírozta a Hír Tévé, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet működését. Ebben az időben forrásink szerint azt mondogatta, „a legrosszabb, ami az országgal történhet, hogy Orbán Viktor ismét kétharmadot szerez 2018-ban”. Ennek jegyében vette fel a kapcsolatot a Jobbikkal, amelyikben a legnagyobb potenciált látta az ellenzéki pártok közül, hogy megakadályozza a Fidesz kormányalakítását (erről lásd keretes írásunkat), és kvázi ez volt a vezetői utasítás a médiaportfólió vezetői számára is. Egy forrásunk szerint egyébként a legendás budapesti Radóc utcai házban jöttek össze minden hétfőn reggelizni az oligarcha, Tóth Marianna, a Nemzet Lap-, és Könyvkiadó Kft. ügyvezetője, Faragó Csaba, aki 2017 novemberében váltotta Simicska Ádámot a lapkiadó kft. élén és egyben a Hír TV Zrt. igazgatósági tagja is lett, Fonyó Károly, a Hír Tv. Zrt. elnöke, Schlecht Csaba a Lánchíd Rádió, D. Horváth Gábor a Magyar Nemzet főszerkesztője, valamint Tarr Péter, a Hír Tv. vezérigazgató-helyettese, hogy megvitassák a „Simicska-média” aktuális ügyeit. Egy ilyen alkalommal Simicska epésen jegyezte meg a miniszterelnökről: „És én még azt hittem sokáig, hogy ez egy államférfi." Arról megoszlanak a vélemények, hogy Simicska Lajos mikor döntött úgy, hogy vége. Egy volt munkatársa szerint egészen a választások éjszakájáig meggyőződése volt a stábnak, hogy a kormány-ellenzéki mandátumarányokat tekintve legalább egy döntetlen-közeli eredmény elérhető, még ha szűk többséggel kormányon is marad a Fidesz, így mindenkit „sokkszerűen” ért az újabb kétharmad. Más viszont arról beszélt: onnantól kezdve, hogy kiderült, a Jobbik sem képes több ezer szavazókörbe megfigyelőket delegálni, már érezték, hogy nagy a baj. – Amikor kijött ez a hír, Lajos felhívott és azt mondta, mostantól minden Magyar Nemzetet gondosan eltesz, mert ez egy újabb Fidesz-kétharmadot jósol előre, akkor pedig nekünk nem sok levegő marad – fogalmazott egy forrásunk. Elmondása szerint innen már válságforgatókönyvek is készültek, elsősorban a médiaportfóliót illetően: a Magyar Nemzet hetilapként folytatta volna nyomtatásban, míg az MNO.hu megmaradt volna „komoly politikai hírportálnak”, de emellett egy „gonzó jellegű” másik közéleti online lap is indult volna. Igaz, forrásunk azt is hozzátette, amikor Tóth Marianna meglátta az ezzel kapcsolatos költségbecsléseket, csak a fejét rázta. A Hír TV működési költségeinek radikális csökkentésére is már januárban utasítást kapott a televízió vezetése, konkrétan össze kellett állítaniuk egy listát a kirúgandó munkatársakról. Az újabb kétharmad nyomán aztán gyorsan döntöttek a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió azonnali bezárásáról, és a leépítésről a televízióban. – Igazából a tévé vezetésének aznap, április 10.-én nem csak bejelentenie kellett volna a leépítést, végre is kellett volna hajtania azt, de Petiék (Tarr Péter – a szerk.) egyszerűen féltek tőle, hogy elszabadulnak az indulatok, így inkább azt mondák, majd a következő egy hétben döntenek a leépítésről – mondta forrásunk.
– Lajos tényleg hitt a kormányváltás lehetőségében, de rá kellett jönnünk, hogy bármennyi energiát belefektethet ebbe, azt a politikai munkát nem tudja elvégezni az ellenzék helyett, ami ehhez kell – magyarázta a kapituláció okait egyik forrásunk. Simicska egy közeli munkatársa – mint azt korábban már megírtuk – pedig úgy fogalmazott, „Lajos a harmadik kétharmad után már elhiszi Orbánnak, hogy 2030-ig maradhat hatalmon” - így pedig semmi értelme a háborúzásnak. Persze azt sem lehet mondani, hogy ami történt, teljesen előzmény nélküli volt. A Vasárnapi Hírek még tavaly decemberben írt arról, hogy a választás után Simicska akár 50 milliárdos ajánlatot is kaphat a hatalomtól az elvonulásért, az ATV.hu pedig idén márciusban írta meg: az akkor kirobbant, a Fideszhez kötődő korrupciós ügyek kapcsán Orbán Viktor úgy nyugtatta híveit, hogy „ne dúljatok-fúljatok, ne törődjetek a provokációval, a Simicska-sajtó botrányhíreivel, lesz válasz mindenre április 8-a után, ha győztünk”.
Az üzletembernek azért – egy munkatársa szerint – van még egy utolsó húzása: videóra vett egy hosszú monológot, amin közös ügyeikről beszél Orbán Viktorral, és több példányban letétbe helyezte azzal, hogy „ha vele bármi történne”, kerüljön nyilvánosságra az anyag. - Lajos arról is gondoskodott, hogy ebből többen részleteket lássanak, így a másik oldalon is tisztában lehetnek vele, mivel járna, ha ez kikerülne – fogalmazott rejtélyesen egy munkatársa.

Mi lesz velük?

Információink szerint Simicska Ádámhoz hasonlóan szintén az Egyesült Államokba tart Faragó Csaba és Fonyó Károly. Ez persze nem akkora meglepetés, a két üzletembernek régóta vannak amerikai érdekeltségei, így korábban is szóltak hírek arról, hogy – függetlenül a választások eredményétől – előbb-utóbb visszaköltöznek. Faragó Csaba Hír TV-s forrásaink szerint már be sem jár a televízióba, ahol – mint a HVG megírta – Paulik Róbert lehet az új vezető. A Hír TV-nél egyébként úgy tartják, csak rossz és még rosszabb között választhatnak majd: ha be nem is zárják a csatornát, az biztosra vehető, hogy a kormánykritikus hang hosszabb távon nem marad. – Orbán kedvenc módszere, hogy a rendszeren belül is versenyezteti a szereplőket a lojalitást illetően, majd küzdhetünk az Echo TV-vel, hogy melyikünk lesz a nagyobb kormánypárti – mondta egy tévés vezető. Az is felmerült, hogy – mivel a Magyar Nemzet brandje is Nyerges Zsolté lett – esetleg újraindítják a lapot, persze, szigorúan kormánypárti profillal. A HVG összesítése szerint a Közgép, a Publimont és a mezőgazdasággal foglalkozó Mezort még mindig termel nyereséget, a média viszont régóta masszívan veszteséges. Azt többen, a 444.hu és a HVG is megírta, hogy Nyerges Zsolt tovább működteti a cégbirodalmat és a Népszavának ugyanerről számoltak be az ügyre rálátó források, hozzátéve: „Nyerges azt az utasítást kapta, hogy további intézkedésig tartsa egyben és működtesse a portfóliót”. A legegyértelműbb a helyzet a Közgépnél, a cég megőrizte eszközállományát és szakembergárdáját is, ráadásul egyedülálló tapasztalatokkal rendelkezik az iparágban, így mindenki biztosra veszi, hogy hamarosan ismét jelentős szereplője lehet a hazai mélyépítő szektornak.

Simicska és a Jobbik

– Vona Gábor sosem érezte sajátjának a masszívan antiszemita, cigányozós szélsőjobboldali közeget, amivel a Jobbik 2010-ben 17 százalékos eredménnyel jutott be a parlamentbe, de a politikai hatalmi logika alapján elfogadta, hogy a Fideszt akkor csak jobbról lehetett eredményesen támadnia egy új pártnak – mondta a Népszavának Simicska Lajos egyik munkatársa, aki állítása szerint rálátással bírt az oligarcha és a Jobbik kapcsolatára. Forrásunk szerint így „természetes volt”, hogy a potenciális kormánybuktató erőt kereső Simicska és a mérséklődő Vona Gábor egymásra találtak, sőt a folyamat felerősödésében az üzletember aktív támogatásának is volt szerepe. Hogy Simicska Lajos mennyi pénzzel támogathatta a Jobbikot, arra a „semennyivel”-től a három milliárd forintig hallottunk tippeket, de ez valószínűleg sosem fog kiderülni. Ugyanakkor a már idézett munkatárs szerint a választási kampányban a Jobbik egy-egy delegáltja, például Radnai László kommunikációs igazgató rendszeresen részt vett a már említett Radóc utcai reggeliken is, igaz, jobbára megfigyelőként. Radnai László a Népszavának azt mondta, összesen egyszer volt alkalma Simicska Lajossal közvetlenül találkozni, akkor a Jobbik választási plakátjainak kihelyezéséről volt szó. – 2017. augusztus 15.-ig voltam a Jobbik kommunikációs igazgatója, de az egy rosszindulatú vád, hogy „összekötő” lettem volna Simicska Lajos és Vona Gábor között. Hogy a lemondásom utána mi történt, arról nem tudok beszámolni, én onnantól már csak afféle „márkaőrként” figyeltem a párt mérséklődését, amit a kezdetektől támogattam – mondta. Arról, hogy Simicska Lajosnak milyen kapcsolata volt a Jobbikkal, Radnai László azt mondta: „Nyilván volt kapcsolat abból a szempontból, hogy Simicska Lajos a Jobbikban látta azt az erőt, amely képes lehet a Fidesz leváltására, így támogatta a párt törekvéseit, de ez nem jelentett semmilyen direkt befolyást a Jobbik politikájára, elég csak arra gondolni, hogy a „mérséklődés” már 2013-tól elindult, de ezt a Jobbik vezetése Vona Gáborral az élen saját maga kezdeményezte és vitte végig”. A plakátok kedvezményes árával kapcsolatban Radnai László azt mondta, soha nem kaptak extra kedvezményt, „a tárgyalások mindig úgy folytak, hogy a Publimont képviselőinek volt egy konkrét elképzelése a plakátok számáról és áráról, és nekünk is volt egy másik, és ezeket igyekeztünk összhangba hozni, de a Publimont részéről mindig üzleti alapon tettek ajánlatot”. Végül hozzátette, „valaki végre tegye egymás mellé a Publimontnak a 2014-es és 2018-as választási kampányában leszerződött plakátárait és máris látható lesz, hogy a Jobbik nem kapott extra árengedményeket és főleg nem ingyen plakáthelyeket”.

2018.07.20 08:30
Frissítve: 2018.07.20 08:32

Pakshoz riasztották a honvédség Gripenjeit

Publikálás dátuma
2018.07.20 07:38
Akcióban a magyar Gripenek. Képünk illusztráció
Fotó: Népszava/ Németh András Péter
Megsértették a paksi atomerőmű védett légterét, a vadászgépek gyorsan azonosították a tilosban járó repülőket.
A paksi atomerőműhöz riasztották a Magyar Honvédség Gripenjeit két kisrepülőgép miatt – jelentette be pénteken a Honvédelmi Minisztérium.
A tárca közleménye szerint az atomerőmű munkatársai csütörtök este értesítették a Magyar Honvédség Légi Vezetési és Irányítási Központját, mivel az atomerőmű körzetében lévő tiltott légtérben kisrepülőgépeket észleltek. A honvédségi központ ezért riasztotta légvédelmi készenléti szolgálatát, írja az MTI. 
A vadászgépek a tiltott légtér megsértése nélkül azonosították a két AN-2 típusú kisrepülőgépet, amelyek Dunaújvárosban szálltak fel, majd oda érkeztek vissza. Leszállásuk után a rendőrök fogadták őket, a Gripenek pedig visszatértek a kecskeméti bázisra.   
A minisztérium erre nem tért ki, de feltételezhetően két Gripen vett részt az akcióban – a készenléti szolgálat általában egy járőrpárost tart szolgálatban, míg egy harmadik gép tartalékként egészíti ki az őrséget.
2018.07.20 07:38