Cikkelyezők

Az az igazság, hogy nem Soros György tehet róla. Bár Orbán Viktor nyilván megmagyarázza majd – sőt el is kezdte már magyarázni –, józan ésszel mégsem lehet az amerikai milliárdosra fogni, mivelhogy nem Soros György hirdetett háborút az Orbánnak behódolni nem akaró egyházak és egyesületek ellen. Nem Soros György szüntette meg törvénysértő praktikákat alkalmazva a legolvasottabb magyar napilapot, nem ő osztotta szét a megyei lapokat Mészáros Lőrinc és Habony Árpád között, nem ő játszotta át a második legnagyobb kereskedelmi televíziót Andy Vajnának. Nem Soros György zárta ki a tényleges újságírói munkát végző sajtótudósítókat a Parlamentből. Nem Soros György vonta meg a jogot az Alkotmánybíróságtól, hogy az alkotmányellenes gazdasági jogszabályokat megvétózhassa. Nem Soros György épített közpénzből kisvasutat és stadiont az ablaka alá. Nem Soros György hazudta azt, hogy nem fognak az alkotmányhoz nyúlni, és nem ő fogadtatott el néhány hónappal később egypárti alkotmányt a parlamenttel. Nem Soros György hozott létre kizárólag fideszes delegáltakból álló médiafelügyeletet, még a KDNP-seket is elzavarva onnan. Nem Soros György rajzolta át a választási körzeteket. Nem Soros György intézett frontális támadást a kormányzati hegemóniának még ellenálló utolsó hatalmi ág, a bíróságok ellen. És ha már a migránsoknál tartunk – mert nyilván ott fogunk kikötni pillanatokon belül –, nem Soros György szabadított az országba nemzetbiztonsági ellenőrzés nélkül, Rogán Antal offshore-barátait gazdagítva és a magyar államnak százmilliárdos hátrányt okozva több tízezernyi gyanús letelepedési kötvényest és vízum-bevásárlót, akik között bizonyítottan terroristák, pénzmosók, emberkereskedők, prostituáltak is szép számmal akadtak.

A 2010-ben sem tökéletes, de nyomokban még jogállami elemeket tartalmazó Magyar Köztársaságot nem Soros György, hanem Orbán Viktor üzletfelei változtatták olyan, a kelet-balkáni nívót is alulról súroló rablókapitalista látszatországgá, amelyet már a Fidesz uniós pártcsaládja számára is kínos tovább eltűrni. Nincs olyan pozitív forgatókönyve az európai történelemnek, amelyben a dicsőségünkre válhat, hogy mi voltunk az első tagállam, amely ellen a jogállami normák súlyos, sorozatos megsértése miatt szankciós eljárás elindítására tett javaslatot az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottsága. (Az persze nincs kizárva, hogy ha az egész EU széthullik, Magyarország pedig a putyini orosz birodalom csatlósállamává válik, akkor az idevezető magyar kormányzati tettsorozatot ünnepelni fogják egyesek. De ezt mi – nagyjából az ország háromnegyedével együtt – nem tekintjük kívánatos szcenáriónak.)

A választási kampány során sokszor elhangzott: ha az állampolgári közösség az oktatás és az egészségügy helyzetétől a tömeges kivándorlásig mindenre elfogadja válaszul, hogy „mert Soros”, akkor azzal a közösséggel a jövőben a hatalom bármit megtehet. Most ez a „bármi” közelít, és bárhogy szeretnék velünk elhitetni, nem Soros György miatt.