Vége a komédiának?

Publikálás dátuma
2018.06.29 08:05

Fotó: /

Csaknem hat évvel ezelőtt, 2012 novemberében - a néhai Népszabadság hasábjain „Finita la commedia?” című írásomban - már firtattam: „A kérdés az, hogy meddig komédiázik a magyar gazdasági kormányzat a több évtizedes múltra visszatekintő, méltán népszerű hazai cafeteria szisztémával? Tényleg megszületett már a „bölcs” döntés a béren kívüli juttatások megsemmisítéséről, vagy miután nyíltan eltörölni nem merik, a konstrukció lassú, sok szenvedéssel járó kivéreztetését választják?”

Az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat szerint a béren kívüli juttatások döntő többségének jövőre növekedni fog az adóterhe. Bérként fog adózni több, eddig kedvezményes adókulccsal adható elem. A pénzben fizethető béren kívüli juttatás 2019. január 1. napjával megszűnik. Azok a juttatások pedig, melyeknek kedvezményes volt az adóterhe, például az iskolakezdési-támogatás, az ajándékutalvány, a pénztári hozzájárulások, a helyi bérletek közterhe ugyancsak emelkedni fog. Ez a sors vár az eddig adómentesen adható juttatásokra is: nevezetesen az otthonteremtéssel, a munkavállalói mobilitással és a diákhitel-törlesztéssel kapcsolatos elemekre. A Széchenyi Pihenőkártyán adható juttatások keretösszegei és a felhasználási területei (vendéglátás, szálláshely, szabadidős elfoglaltság) megmaradnak, az ehhez tartozó vállalkozói terhek mérséklődnek. A SZÉP-kártyán kívül még „menedékjogot kaphatnak” a bölcsődei és óvodai ellátás után járó juttatások. Fontos kiemelni, hogy a béren kívüli juttatást eddig a munkavállaló nettó értéken kapta (sem SZJA, sem munkavállalói egészségügyi és nyugdíjbiztosítási befizetési kötelezettség nem sújtotta), de ebből egyáltalán nem következik, hogy a munkáltatónak – viszonylag magas közteherrel – megéri a rendszert működtetni.

Ezért az is lehetséges, hogy visszahúzódó munkáltatói reakciókat fogunk tapasztalni a jövőben, aminek még a méltán kedvelt SZÉP-kártya program is áldozatul eshet, elsősorban a versenyszektor vállalkozásai esetében.

Az évente módosuló és közben folyamatosan romló cafeteria környezetben ugyanis racionálisan gondolkodó vállalkozó nem fog új, béren kívüli juttatást bevezetni. 2019-ben a bérhez tapadó és a vállalkozást terhelő szociális hozzájárulási adó 17,5 százalék, de a SZÉP-kártyán kívüli juttatások esetében a cafeteria kulcs és a munkavállalók által fizetett adó-és járulékok együttes összege ennél jóval magasabb lesz.

Vajon a cég valamennyi dolgozójának kedvező-e az a merev szabályozás, hogy esetleges béren kívüli juttatását csakis étteremben, vendégházban, fürdőben vagy szállodában költheti el? Szerintem a munkavállalóknak lehetnek más – földhözragadtabb - céljai és vágyai is, például az, hogy az így kapott juttatást élelmiszerre vagy tanszerre költhessék el a bolti kiskereskedelemben.

A verseny- és működőképesség határán működő kis- és középvállalkozás tulajdonosa – aki eddig biztosított béren kívüli juttatást munkavállalóinak – vélhetően törölni fogja ezt a jövedelem elemet. Megteszi, mert már a bérversenyt is alig bírja, hiszen minden energiáját és forrását felemésztette a munkaerő-hiánnyal folytatott küzdelem és az erőltetett kötelező bértarifa-emelésekből (minimális bér, garantált bérminimum) eredő feszített tempó. A juttatások megszüntetése minden bizonnyal rontani fogja a munkahelyi közérzetet, és negatív irányba befolyásolhatja a jövőbeni munkáltatói-munkavállalói kapcsolatokat.

Félmegoldásként felbukkanhat az a technika is, hogy a munkáltató a munkavállaló bruttó béréhez egyszerűen majd hozzáadja a nettó értékű cafeteria elemet. Ezzel a dolgozó tiszta jövedelme csökken. Kérdés, hogy ezt a hamis bérbruttósítást az éves vállalati szintű tervezett béremelési keret terhére, vagy azon felül végzik-e el.

Régi kérdésemre tehát most kaptam meg a választ: az üzleti szférában a cafeteria szisztémát csaknem végérvényesen likvidálják, mondván, hogy a munkavállalónak munkabér jár, nem pedig holmi béren kívüli juttatás. Emlékszem, nem is olyan régen központi forrásból nyugdíj helyett Erzsébet utalványt osztottak 27 milliárd forint értékben, de akkor kormányzati részről nem merült fel az a szándék, hogy utalvány helyett nyugdíj-kiegészítést adjanak.

A cafeteria-gyakorlat több mint juttatási rendszer, több mint szabályozási eszköz. Ahol ennek hagyománya és kultúrája van (Franciaország, Skandinávia, USA), ott tudják: közösen meghatározott, társadalmilag elfogadott célok megvalósítása érdekében (megfelelő étkezés és pihenés, egészség- és/vagy nyugdíjbiztosítás) a munkáltató nem teljesítményhez kötött (!) többletjuttatást biztosíthat dolgozói számára, amit a végrehajtó hatalom vállalkozói adókedvezménnyel és munkavállalói adómentességgel honorál. A három nagy jövedelemtulajdonos (munkavállaló, munkaadó, állam) tudatosan teszi ezt, mivel a „béren kívüli gesztus” javítja a dolgozók közérzetét, valamint a munkáltató és a kormány megítélését, ezzel erősítve az állampolgári biztonságot és közbizalmat. A béren kívüli juttatások rendszerének kiterjedt alkalmazása a társadalmi és munkahelyi béke megbecsülésének egyik szimbóluma és fontos eszköze. Na, ezt nem értik, ezt nem tudják azok, akik most látványosan „eltüzelik” az ajándékutalványokat, valamint az utazási bérleteket, és felszámolják a kedvezményes juttatások évtizedek óta sikerrel alkalmazott rendszerét.

Témák
cafeteria
2018.06.29 08:05

Tűzpiros Hürlimann

Falusi porta, az országhatáron túl, ott, ahol nem az osztrákosan leomló piros muskátlik, hanem a mályvarózsák igazítanak útba. A gyep nem elvágólag nyírt, lóherék és apró virágok tarkítják, itt-ott mohásodik. A hegyek alatt vagyunk, ha tűz is a nap, ereje lanyhább, mint délibb vidékeken. A málnabokrok alatt több helyen is takaros kerámiacsuprok rejtőzködnek beásva a földbe, bennük esővíz, a madaraknak gyűlik. Ilyen formájú csészékből iszom a kávét, ilyenből itta nagyanyám is a cikóriát, jó cukrosan.
A hosszú ház több részből áll, elöl laknak a fiatalok, középen az előttük lévő generáció, hátul, a gazdasági udvarhoz közel pedig az öregek. Ez a lakrész már üres, mi kapjuk meg arra az egy éjszakára, amíg másnap tovább nem indulunk. Az öregek kihaltak, csak az illatuk maradt itt, az asztal felett lógó Mária képekben, a falak nedvét magukba szívó durva pokrócokban, a sátoros ünnepeken használt metszett üvegpoharakban, a fafedeles sótartóban, s a benne tömbbé összeállt sókristályokban. 
Estére megjönnek a férfiak a kinti rétről, kaszáltak korábban, s most a fiú traktorjával húzzák össze a megszáradt szénát. Sietni kell, mert jön az eső, meg aztán a fiú is visszamegy hamarosan Svájcba, ahol állatokat gondoz jó pénzért. Nem a saját állatait, azokra itthon a felesége ügyel, de így van ez már évek óta, megszokták, haladni csak így lehet. Így lett meg a gyönyörű, formatervezett traktor is, aminek az egész faluban csodájára járnak, mert hát traktorja errefelé sokaknak van, csakhogy ez egy oldtimer Hürlimann, svájci, a fiú hozta apránként rendbe, s vett hozzá kiegészítőket, például a szénagyűjtőt, aminek most épp nagy hasznát veszik.
Estére mindenki összegyűlik a kicsike nyári konyhában, a sparhelten gombapaprikás rotyog, a hozzávaló vargányát is a férfiak hozták fentről az erdőből. Mellette egy lábasban puliszkát kavar az asszony, s közben azon tanakodnak, hogyan tudják majd reggel megfejni a tehenet. Az embereknek megint korán kell indulniuk, hogy végezzenek a szénával, már csak alig kétnapnyi idejük van. A fejéssel amúgy nem lenne gond, az asszony gyerekkora óta csinálja már, a faluban nőtt fel ő is, de ha teheti, inkább a férjére bízza ezt. A tehén a szűkös istálló hátsó részén van, előtte a két kecske, azokkal nem lenne baj, békésen elvannak, csak hát ott a ló is. S ha nem kéne másnap reggel a rétre menni, akkor is bajos lenne most a férfinak a fejés, mert hajnalban megrúgta a kezét a ló, hogy miért, senki se tudja, de a kézfej estére úgy bedagadt, hogy az ecetes borogatás se vitte le. A traktor mellett még csak csak elboldogul egy kézzel, de fejni kettővel kell, a többi bohóckodás. Orvoshoz nem megy, minek, úgyis csak azt mondaná, hogy pihentesse. De hogyan is pihentethetné, amikor a hegy felől hétvégére már esőt mondanak, s ha valami csoda folytán mégse esne szombatig, a fiú megy vissza Svájcba, s amit két nap alatt elvégeznének, az egyedül két hétbe is beletelik. 
Mindenki hallgat, hátha a csend valahogy megoldja a másnapi gondot. Csak a puliszka rotyog hangosan a sparhelten, csúfondárosan.
2018.07.20 08:50

Púder

Ráth-Végh Istvánnak van egy igen plasztikus leírása arról, hogy a Napkirály udvarában mi erőfeszítést tettek a hölgyek és az urak annak érdekében, hogy tisztának tűnjenek. Literszám locsolták magukra a parfümöt, vastag púderréteggel fedték az arcukat és a kezüket, pántlikákkal emelték meg a hajukat. Amúgy persze mosakodhattak volna is. 
Ez a tiszteletlen párhuzam jutott most eszembe, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma 30 milliárd forinttal készül elősegíteni a magyar egyetemek előbbre jutását a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban. Hiszen akárhogy szépítjük is, ez a 30 milliárd púderre és parfümre fog elmenni: a magyar intézmények ezen a pénzen fognak olyan kapcsolatrendszert vásárolni, amelynek eredményeképp talán több közös projektbe, nemzetközi kutatásba vonják be az oktatóikat, így emelkedik a publikációik és konferencia-előadásaik száma, javul az idézettségi indexük. Mindez pedig - sóhajt a remény - majd feltornássza a folyamatosan lejjebb bucskázó egyetemeket a listákon. 
Amúgy volna más módszer is. Tudják, mennyi ez a 30 milliárd? Nem stadionban számolva, hanem a felsőoktatás számaival mérve. A 2019-es költségvetés tervezetében 567 milliárddal szerepel ez a fejezet, amiből a sokéves tendencia alapján 200-nál kevesebb jut majd a 27 hazai intézmény napi működésére, magyarán bérre, eszközökre. A többi pénz beruházásokra, programfinanszírozásra vagy épp - mert pünkt ide sorolták - a mesterséges megtermékenyítés támogatására megy el. A 30 milliárd tehát egy hatalmas összeg. Púderre különösen. 
Van abban valami abszurd, hogy a parraghi oktatási elveket megvalósító Orbán-kormányok kilencedik éve gyepálják, szikkasztják a felsőoktatást, aztán amikor észreveszik, hogy elérték a céljukat, akkor ijedten megpróbálják szépségflastrommal elfedni az eredményt. A lényeg azonban mit sem változik majd ettől.
2018.07.20 08:50