Antiszemitizmus, meglepetéssel

Publikálás dátuma
2018.06.28 19:16
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
Csaknem húsz év után átfogó kutatás készült a magyarországi zsidóság helyzetéről.

A megkérdezettek 61 százaléka egyetért azzal, hogy a házasság szempontjából nincsen semmi jelentősége annak, hogy valaki zsidó vagy nem az, harmaduk pedig egyenesen azt szeretné, ha több vegyes házasság lenne zsidók és nem zsidók között. Valamennyivel többen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy a zsidóság kisebbsége megőrzi identitását, de a többség beolvad majd (43 százalék), mint azok, akik szerint erősödni fog a zsidó öntudat. Attól elenyészően kevesen tartanak, hogy a zsidóság lassanként teljesen beolvad és eltűnik.

A Mazsihisztől az EMIH-ig
A kutatás adatai és megállapításai kötet alakban is megjelentek, amit a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) folyóirata, a Szombat adott ki. Szántó T. Gábor főszerkesztő örvendetesnek nevezte, hogy a legismertebb zsidó szervezetek támogatták a kutatást, így például a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH). A támogatók között van – egyebek mellett – Ronald S. Lauder alapítványa és a Szochnut is.

Csaknem húsz év telt el azóta, hogy átfogó kutatás készült Magyarországon a zsidóság helyzetéről. A csütörtökön bemutatott új felmérés vezetésére ugyanúgy Kovács András, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora kapott felkérést, mint 1999-ben. A két évig tartó munkában vezető kutatóként működött közre Barna Ildikó, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense.

A tragikus történelmi múlt következtében – a vidéki zsidóság túlnyomó részét elpusztították a vészkorszakban – a magyarországi zsidók elsősorban a fővárosban élnek. A kutatás feltűnő jellegzetességként említi, hogy a zsidóság körében a budapesti lakossághoz viszonyítva is kiemelkedően magas az iskolai végzettség: a diplomások aránya 78 százalék. A mai zsidó népesség jelentős részének magasabb a végzettsége, mint a felmenőié volt. Az iskolai végzettséggel összefüggésben magas a szellemi munkakörben dolgozók és a vállalkozók aránya. Az anyagi helyzet közvetett mutatói (vagyontárgyak, tartós fogyasztási cikkek birtoklása) az átlagot meghaladó jövedelmi szintre utalnak.

A megkérdezettek fele nem vallásos, tizede tartja be rendszeresen a vallási előírásokat. A kutatók megállapítása szerint a szülők generációjához képest lényegesen nagyobb azok aránya, akik megtartják a nagyobb ünnepeket (30 százalék). Jelentősen csökkent ugyanakkor a nem vallásosok és különösen az ateisták aránya.

A felmérésben szereplők csaknem fele a kettős – egyaránt magyar és zsidó – identitású csoportba sorolta magát. Csaknem háromnegyedük teljesen integráltnak vagy asszimiláltnak tekinthető. Identitásuk meghatározásakor viszonylag sokan (30 százalék) választották az „európai polgár” meghatározást.

Kiemelten fontos a zsidó identitás szempontjából a holokauszt emléke, bár a fiatalabb generációk esetében – mint identitásképző tényező – kisebb a súlya. A legfiatalabbaknak csupán 14 százaléka értett egyet azzal, hogy a holokausztnak a zsidó öntudat középpontjában kell állnia. Mindazonáltal a megkérdezettek 85 százaléka szerint a holokausztról többet kellene tanítani az iskolákban.

Antiszemitizmus, meglepetéssel
A kutatásban szereplők csaknem fele, 48 százaléka találkozott az adatfelvételt megelőző évben személyesen antiszemita megnyilvánulásokkal utcán vagy közlekedési eszközön. Ez magas szám, de lényegesen kevesebb az 1999-ben mért 75 százaléknál. A válaszadók csaknem ötödét szóban sértegették vagy zaklatták zsidósága miatt, valamivel több mint negyedük pedig tanúja volt ilyen eseteknek. A gyűlöletcselekményekkel foglalkozó kutatások sokszor jelezték, hogy Magyarországon ritkák a fizikai bántalmazásban megnyilvánuló antiszemita gyűlöletcselekmények. A mostani felmérés adatai is ezt mutatják: a megkérdezettek egy százaléka volt áldozata és három százaléka szemtanúja ilyen esetnek.
Annak ellenére, hogy az antiszemita megnyilvánulások száma a felmérés szerint jelentős csökkent, a megkérdezettek 55 százaléka úgy érzékeli, hogy „nagy”, további 10 százalékuk pedig úgy, hogy „nagyon nagymértékű” az antiszemitizmus az országban. Ami azt jelenti, hogy 2017-ben sokkal fenyegetőbbnek értékelték a helyzetet, mint 1999-ben.
Amikor Barna Ildikót és Kovács Andrást arról kérdeztük, hogy a felmérés melyik eredménye okozott meglepetést számukra mindketten megemlítették az antiszemitizmust, a tapasztalat és a percepció (érzet) közötti ellentmondást. Tudományos magyarázat egyelőre nincs, de Kovács András lehetőségként felvetette a közösségi média és a politikusi beszéd szerepét. A pontos okok feltárásához – mondta Barna Ildikó – külön vizsgálatra lenne szükség.
A megkérdezettek 94 százaléka úgy gondolja, hogy antiszemita az, aki szerint a zsidók semmilyen körülmények között sem válhatnak teljesen magyarokká. Szintén nagyon sokan (85 százalék) vélik úgy, hogy az is zsidóellenes, aki szerint a zsidók nem képesek beilleszkedni a magyarok közé. A minta több mint négyötöde antiszemitizmusnak tartja azt a vélekedést, hogy a „zsidók ellenségesek a keresztény hittel szemben”, vagy azt, hogy a „zsidókkal szemben nem követtek el nagyobb bűnöket, mint a kommunizmus üldözöttjei ellen”. 70 százalék szerint az is antiszemita, aki csak a németeket tartja felelősnek a holokausztért.
A mostani vizsgálatban a megkérdezettek 43 százaléka minősítette antiszemitizmusnak, ha valaki szerint a „zsidóknak felismerhető, saját tulajdonságai vannak”, míg 1999-ben ez az arány csak 35 százalék volt.

A zsidó válaszadók jobban érdeklődnek a politikai iránt és nagyobb médiafogyasztók, mint a nem zsidó diplomások. Világnézeti beállítódásaikat tekintve a zsidóság elsöprő többsége elutasítja a tekintélyelvűség, a politikai konzervativizmus és az idegenellenesség minden megnyilvánulási formáját – derül ki az adatokból. Míg a teljes népesség diplomásainak kétharmada szigorítaná a menekültek befogadását, 43 százaléka súlyosabb esetekben indokoltnak tartaná a halálbüntetést, valamivel több mint fele pedig börtönnel sújtaná a kábítószer-fogyasztást, addig a zsidóknak csak körülbelül tizede, vagy még csekélyebb része gondolkodik így.

A magyarországi zsidók sokkal nagyobb arányban sorolják magukat a baloldalhoz és a liberálisokhoz, mint a nem zsidó diplomások. A különbség a pártválasztásban is látványosan megmutatkozik – hívták fel a figyelmet a kutatók. A jobboldali pártokat elenyésző számú megkérdezett támogatta, míg a liberális és baloldali pártok támogatói a minta felét tették ki. Az viszont az összes pártból való kiábrándulást jelzi, hogy a megkérdezettek között a Magyar Kétfarkú Kutya Párt bizonyult a legnépszerűbbnek (18 százalék). A pártot nem választók aránya (21 százalék) hasonló nagyságú volt, mint a általában a budapesti diplomások között.

A zsidó szervezetek politikai szerepvállalásáról a válaszadók többsége (66 százalék) azt gondolja, jó lenne, ha a zsidóság képviselői a kormány minden fontos döntéséről véleményt nyilvánítanának. Harmaduk ellenben úgy véli, csak a zsidósággal kapcsolatos témákban kellene állást foglalniuk. Teljesen egységesek voltak a megkérdezettek abban, hogy a zsidó szervezeteknek nemcsak őket – és főleg nemcsak a vallásos zsidókat – hanem minden kirekesztett társadalmi csoportot képviselniük kell.

Így készült
A kutatás során 1879 kérdőíves interjút vettek fel. Az interjúalanyokat a kérdezők személyesen keresték meg, az adatfelvételt a Medián munkatársai végezték. A hólabda eljárással kialakított mintába azok kerülhettek be, akiknek nagyszülei közül legalább az egyik zsidó származású vagy zsidó vallású volt, magát bármilyen értelemben zsidónak tartja és elmúlt 18 éves. A minta nagysága lehetővé tette, hogy a Magyarországon élő zsidóság valamennyi jellegzetes csoportja a statisztikai elemzéshez szükséges számban reprezentálva legyen, bár – jelezték a felmérés vezetői – valószínű, hogy a zsidósághoz jobban kötődő csoportok aránya a mintában nagyobb, mint a valóságban. Az erősen hipotetikus demográfiai becslések szerint Magyarországon mintegy 160 ezren felelnek meg a mintaválasztás kritériumainak.



2018.06.28 19:16
Frissítve: 2018.06.28 22:57