Nem véletlen, hogy az Európai Unió csúcsértekezletén nem „zárt befogadótáborok", hanem „ellenőrzött befogadóközpontok" létesítéséről döntöttek. Ezek szerint, bár már azt hittük, hogy nincs, mégis van, amitől még a politikusok képéről is lesülne a bőr. Ezt tekinthetjük jó jelnek, csak hát a történelem sajnos arra tanít, hogy amikor ártatlan emberek nagy csoportjainak elzárásról van szó, az események könnyen vehetnek tragikus fordulatot.
A táborok említésekor Európában Auschwitzra vagy a Gulágra gondolunk, és eszünkbe se jut a derék Valeriano Weyler, aki az 1890-es években a felkelők támogatásával gyanúsított kubai parasztok elszigetelésére találta ki a „koncentrációs tábort". Az amúgy liberális spanyol tábornok ötlete több százezer ember életét követelte. Az amerikaiak el is keresztelték „Hóhérnak", és a borzasztó helyzet (meg a Maine csatahajó felrobbanása) ürügyén háborút indítottak a spanyolok ellen. Weyler katonai attaséként éppen az amerikai polgárháborúban, Sherman tábornoktól tanulta a felperzselt föld taktikáját, és nem sokkal később már az USA is koncentrációs táborokat létesített – a Fülöp-szigeteken. De a britek is alkalmazták ezt a „békés" megoldást, amikor Dél-Afrikában búr telepeseket zártak családostól értelmetlenül kegyetlen körülmények közé.
A kubaiak után a filippínók és a búrok is hullottak, mint a legyek, de Weyler módszere világszerte elterjedt: az automata lőfegyver és a szögesdrót korában nagyon kevés emberre lehetett rábízni nagyon sok őrizetét. Az első világháború alatt sokfelé voltak koncentrációs táborok, az Osztrák-Magyar Monarchiában is, például Győrben és Aradon, ahová az eleve megbízhatatlannak nyilvánított szerbeket gyűjtötték össze. Törökország az örményeket „telepítette át" népirtásba torkollóan, a britek az ír köztársaságiakat internálták, és így tovább.
Mire tehát Oroszországban győztek a bolsevikok, Leninnek, majd Sztálinnak már nem kellett semmit kitalálnia a burzsujok, a kulákok és a fehérgárdisták ellen. A Gulág elveiben nem, legfeljebb méreteiben volt páratlan. Aztán nem sokkal később jött Hitler. Megjegyzendő, hogy a táborok rendszere eleinte még ekkor sem az elzártak tömeges megsemmisítését, hanem csak elkülönítését és munkaerejük kihasználását szolgálta.
A világot felháborította, ami a Szovjetunióban vagy a náci Németországban zajlott, de annyira nem, hogy a Pearl Harbor-i támadást követően az Egyesült Államok ne internálja saját japán származású állampolgárait. A világháború idején a ma toleráns ország hírében álló Kanada is elzárta német, olasz és japán eredetű polgárait, és közéjük kevert még pár ezer Európából menekült zsidót is.
A hely rövidsége miatt nem térhetünk ki egy csomó országra, konfliktusra és táborrendszerre, de általános szabálynak tűnik, hogy a közvélemény által is támogatott elzárásokat kezdetben mindenütt ideiglenesnek, humánusnak és szükségszerűnek vélték. Úgyhogy csak óvatosan ezekkel a „befogadóközpontokkal"! Nehogy pár évtized múltán szégyenkeznünk kelljen gyerekeink előtt...
