Csak kivándorlást hozott az EU-tagság láthatatlan öt éve

Publikálás dátuma
2018.07.02 21:14
Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök Brüsszelben
Fotó: AFP/ Emmanuel Dunand
Horvátország öt évvel ezelőtt csatlakozott az EU-hoz , ám kiugró változások egyelőre nem tapasztalhatóak az ország életében.
Észrevétlenül telt el Zágrábban az uniós csatlakozás 5. évfordulója. Nem csoda, hiszen bizonyos tekintetben a megélhetés nehezebb, mint 2013. július 1. előtt volt, ez azonban nem az EU szigora, hanem a zágrábi kormányok sorozatos rossz döntései miatt alakult így.
Az EU-nál akkoriban csekély volt a lelkesedés, hogy 28 tagúra bővült a közösség.  Brüsszelnek a súlyos adósságcsapdába került államok, Görögország, Portugália és Írország megmentésén kellett munkálkodnia, s komoly válságjelek jelentkeztek Olaszország és Spanyolország esetében is. Ekkor még az sem látszott biztosnak, sikerül-e egyáltalán egybetartani az euróövezetet. A német média sem a horvátok csatlakozásainak esetleges előnyeiről írt, hanem úgy értékelte a bővítést, hogy az Unió egy újabb bizonytalan jövőjű országot vesz fel tagjai sorába.
Hurráoptimizmus azért Zágrábot sem jellemezte. Sok horvát úgy vélte, már régen fel kellett volna venni az országot az európai közösségbe. Sokan nehezen emésztették meg, hogy e tekintetben olyan alacsonyabb életszínvonalú államok is megelőzték őket, mint Románia vagy Bulgária – emlékeztet a Deutsche Welle. Mások attól tartottak, hogy a horvát gazdaság nem lesz kellőképpen versenyképes az Unióban, akkortájt a munkanélküliség elérte a 20 százalékot. Ha egy horvátot manapság arról kérdeznek, milyen előnyei származtak az uniós csatlakozásból, sok konkrétumot nem tudna felhozni. Esetleg annyit, hogy az uniós munkaerőpiac megnyitásával könnyebben találnak munkát külföldön. Ez azonban egyben nagy hátrány is, hiszen a fiatal, szakképzett munkaerő tömegesen hagyja el az államot. Elsősorban Ausztriában és Németországban találnak munkát. Mindezek következtében azonban a horvátországi népesség folyamatosan öregszik, bizonyos szektorokban egyre égetőbb munkaerőhiány alakul ki, ráadásul a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer összeomlása fenyeget. Becslések szerint manapság naponta 180 ember int búcsút a szülőhazájának. 
Bár a csatlakozástól a horvátok azt remélték, visszaszorul a korrupció, Zágráb e tekintetben sem tud előrelépést felmutatni. Olyannyira, hogy a Transparency International listáján az ország egy pontot még veszített is, és a világ 180 államából a nem éppen előkelő 58. helyen szerénykedik, ami az egyik leggyengébb eredmény az uniós tagországok közül. Azért sem lehet sikersztorinak nevezni a horvátok csatlakozását, mert Zágráb egy igen kényes időszakban vált az európai család tagjává. Az Unió egyik válságból esik a másikba. Akkoriban a pénzügyi krízis megoldása jelentett súlyos gondot a brüsszeli döntéshozók számára, most pedig a menekültválság osztja meg az EU-t, ebből pedig Horvátország sem vonhatta ki magát. 
A csatlakozásakor a horvát állam azt remélte, hidat képezhet a balkáni és a nyugati államok között. Ebből a hídépítő szerepből azonban semmi sem valósult meg, éppen ellenkezőleg. Erről azonban nem az EU tehet, hanem a mindenkori horvát kormány, amely nem stabilizáló erőként lép fel a Balkánon. Zágráb szüntelenül vitázik Szlovéniával a tengeri határvonalról a Pirani-öbölnél. Boszniát hídépítéssel provokálja a Peljesac-félszigetnél. Arról nem is szólva, mennyire feszült a horvát-szerb viszony. A térségben tehát az EU törekvései ellenére nem lett stabilabb a helyzet, ez azonban nemcsak Horvátország, hanem szomszédainak hibája is. A napokban Szlovénia bejelentette, kerítést építhet a horvát határra, ami aligha járul hozzá a két állam közötti viszony javulásához. Ugyanakkor az is tény, Horvátország csatlakozása nem jelentett súlyos károkat az EU-nak, s ez fordítva is igaz. Ám még hosszú éveknek kell eltelniük ahhoz, hogy a horvátok megállapítsák: jól jártak az uniós integrációval.

Szlovénia megnyitotta a munkaerőpiacot

 Szlovénia július 1-jétől megnyitotta munkaerőpiacát a horvát munkavállalók számára - írta a helyi sajtó hétfőn. Ettől az évtől Hollandia és Nagy Britannia is beengedi munkaerőpiacára a horvát állampolgárokat, egyedül Ausztria döntött arról márciusban, hogy még két évig érvényben tartja számukra a munkavállalás korlátozását. A horvát sajtó szerint más körülmények között ezt sikerként könyvelhetné el Zágráb, de a demográfiai megújulás és az elvándorlás szempontjából mégsem számít győzelemnek.

2018.07.02 21:14
Frissítve: 2018.07.02 21:16

Rendőröket vettek őrizetbe Macron verekedő testőrének ügyében

Publikálás dátuma
2018.07.21 15:10
Alexandre Benalla
Fotó: AFP/ Christope Archambult
Állítólag felvételeket adtak át Alexandre Benallának.
Őrizetbe vettek három francia rendőrt Emmanuel Macron egykori biztonsági embere, Alexandre Benalla ügyében – derül ki a BBC cikkéből. Mi is beszámoltunk arról, hogy a május elsejei párizsi tüntetésen a francia államfő korábbi testőre tettleg bántalmazott egy tiltakozót – ezt egy, a Le Monde birtokába jutott fotó cáfolhatatlanul bizonyítja. Az elnöki hivatal pénteken kirúgta a férfit. Francia médiahírek szerint a három rendőrt már ki is hallgatták és mindannyiukat felfüggesztették. A beszámolók szerint azzal gyanúsítják őket, hogy olyan rendőrségi felvételeket adtak át Benallának, amelyeket a saját védelmében akart felhasználni.
2018.07.21 15:10
Frissítve: 2018.07.21 20:23

Kizárhatja a Néppárt a Fideszt, de ennek lesznek következményei

Publikálás dátuma
2018.07.21 10:30

Fotó: Európai Parlament/ Pablo Garrigos
Az egész Unióra nézve súlyos következményei lennének, de lehet, hogy szakít a Fidesszel mostani európai pártcsaládja – mondta Schöpflin György, a párt EP-képviselője, aki biztos benne, hogy a parlamenten átmegy a 7. cikk alkalmazását kezdeményező javaslat.
– Mit szól hozzá, hogy egy bevándorló ország válogatottja nyerte a futball vébét? – Bevallom, nem néztem a meccset. De Franciaországban tényleg sok bevándorló van, és azt is láthatjuk, hogy Emmanuel Macron sokat szigorított a szabályokon. Egyre rosszabb is a viszony Franciaország és Olaszország között, az olaszok odaküldik a bevándorlókat, a franciák visszaküldik, Franciaország célország lett. – Ön egy bevándorló ország állampolgára is, hiszen brit útlevele is van, és ez a Fidesz retorikája alapján szörnyű lehet. Milyen érzés britnek is lenni? – Angliában a külföldi mindig is külföldi marad, még ha ezt nem is szabad kimondani. Ez az európai bevándorlókra még inkább vonatkozik, mint a nem európaiakra. Ha egy lengyelt inzultálnak, az nem rasszizmus, az „csak” lengyel-ellenesség. Ez vonatkozik természetesen a magyarokra is. – Ön szerint demokráciában élünk? – Mi az ön demokrácia definíciója? – Mondjuk a szabadságra, vagy az egyenlőségre törekedés. – Szabadság van, egyenlőség nincs. De nem csak nálunk, sehol sincs. Mindenütt vannak különbségek, mindenütt van hierarchia. – Egy 2016-os interjúban azt mondta: „A demokrácia többek között az állandó jellegű konfliktusrendezésből áll, aminek központi eleme a vita.” Mintha a saját pártjának az egyik hiányzó képességéről beszélt volna. – Ezt a baloldaltól tanulták meg. Nézzük meg, mi történt ebből a szempontból a rendszerváltás óta. Kialakul a magát „demokratikusnak” definiáló baloldali-liberális ellenzék, amely kialakít egy olyan ellenzék-képet saját magának, amely a kezdetektől, emlékezzünk csak a taxis blokádra, abból áll, hogy meg kell törni a demokratikusan megválasztott kormány akaratát. Ez nem változott. Ebben a kultúrában működik a jobboldal, ebben működik az összes magyar politikai párt. Magyarországon nincs vita. – De volt. – Csak ordibálás volt. – Orbán Viktor is részt vett egykor miniszterelnök-jelölti vitákon. – Ezek egyedi esetek voltak, amiből nem vonnék le következtetést. Magyarországon két kollektivitás létezik, aminek nincs közös nevezője. A Fideszen belül van eszmecsere, gondolom, a baloldalon belül is. És van egy állandó jellegű eszmecsere Brüsszellel. Mint politológus, hogyan látja: a mai ellenzéknek van még visszaút a hatalomba a mostani állapotát látva? Természetesen van. De ezt a mostani baloldali ellenzék nem tudja felvállalni, mert zsákutcában vesztegel. Ennek következtében a kormányra sem tudnak hatni, ami nem biztos, hogy egészséges.
– Mi lenne a kiút?  – Az első lépés, hogy a baloldal kérjen bocsánatot 2006. október 23.-ért. A második lépés, hogy az ellenzék magára vonatkozóan döntést hoz: abbahagyjuk a lejáratást, és egy paktumot szeretnénk kötni a kormánnyal. Hollandiában ezt megtették 1917-ben: a különböző politikai közösségek megállapodtak egy ilyenben, és bár azok a társadalmi csoportok, amiket képviseltek, viszonylag elszigeteltek voltak egymástól (ez volt az úgynevezett „oszlopos társadalom”), az elitek egyeztettek, és ezzel egy évtizedekig jól működő, stabil politikai rendszert hoztak létre. Ezt éppen a nagyszabású bevándorlás bolygatta meg. Egy ilyen megállapodást el tudok képzelni Magyarországon is. Ha az ellenzék ilyen ajánlatot tenne, a jobboldalon is elgondolkodnának rajta. A harmadik feltétel pedig, hogy a baloldal fogadja el: a nemzet létező entitás, ennek a fogalomnak van tartalma, az emberek számára ez egy megélhető élmény. A probléma, hogy a baloldal liberális része ezt képtelen elfogadni, mert csak univerzalizmusban tud gondolkodni. – Az ön felesége észt, így közvetve érintett is: mit szól ahhoz, hogy újranyitja a kormány a 2014-ben, Navracsics Tibor döntése miatt bezárt tallini magyar nagykövetséget? – Természetesen nagyon örülök, nagyon rossz döntés volt bezárni, ezt elmondtam akkor is. Klasszikus esete annak, amikor a könyvelő csinálja a külpolitikát, nem a külügyminiszter. – Korábban azt mondta, a liberalizmus legnagyobb baja, hogy nem áll szóba azokkal, akik másképp gondolkodnak. A mostani kormány nem ezt csinálja? – A kormány 2014-2018 között három fontos ügyben nagyon is szóba állt a társadalommal, ha nem is feltétlenül az ellenzékkel. Érzékelve a társadalom reakcióit visszavonták az olimpiai pályázatot, a vasárnapi boltbezárást és az internetadót. Mindhárom téves döntés volt, de belátták. 2003 február 15-én egy hideg téli napon egy millióan tüntettek Londonban azért, hogy a brit kormány ne vegyen részt az Irak elleni invázióban. Tony Blair kormánya nem foglalkozott velük. – Az említett három ügyben nem kérdeztek meg senkit, megfutamodtak egy esetleges referendum elől. Mit szól a Brexit mostani állapotához? – Siralmas. Katasztrófa. Nem tudom elképzelni, hogy az EU belemegy abba, amit a brit kormány kér tőle. Hogyan képzelheti bárki is, hogy októberre meglesz a megállapodás? Attól tartok, nagyon kemény Brexit lesz és az a baj, hogy a kilépést támogatók ezt egyszerűen nem fogják fel. Van egy csomó nagyon égető gyakorlati probléma. Mi lesz Calais-val, mi lesz Doverrel? Ha elkezdik ellenőrizni a kamionokat, két perc alatt káosz lesz a torlódásból. Mi lesz fapados járatokkal? Nem kapnak majd engedélyt a repterek használatára. Nem lehet majd minden héten viszonylag olcsón hazautazni Budapestre. A Brexitet támogatók ezekbe bele sem akarnak gondolni. Aztán majd, ha bekövetkezik a baj, mutogatnak ránk, hogy „Azok a gaz kontinentálisok!”. – A kint élő magyaroknak kell aggódniuk? A letelepedési engedélyüket megtarthatják, de hosszú távon nem tudom, hogy milyen lesz a közeg velük szemben. Nem biztos, hogy befogadó. – Kizárják a Fideszt az Európai Néppártból? – 2018. július 19.-én, amikor beszélgetünk, azt mondanám, nem. De holnapra változhat a helyzet, minden nagyon cseppfolyós. Lehet, hogy eljutunk idáig is. A néppárton belül van egy baloldali szárny – a Benelux államok, a svédek, a portugálok egy része, akik kényelmetlenül érzik magukat velünk egy frakcióban. De mi történik, ha kizárják a Fideszt? Én feltettem egyszer-kétszer ezt a kérdést már, és nem kaptam választ. Pedig ez nagyon fontos. – És mi lesz?  – Eleve nehéz egy pártot kizárni a frakcióból. Egyéneket lehet (érdekes, hogy ez éppen a frakciószabályzat hetes cikkelye), de arra nincs szabály, hogy egy egész nemzeti delegációt kizárjanak. Egyénileg hogy zárnak ki? Majd kiállítanak minket a pódiumra, és egyenként szavaznak rólunk? Emberileg ez milyen lenne már? – Tegyük fel, hogy mégis megtörténik.  – Akkor lehet, hogy komolyabban vesszük majd Matteo Salvini ajánlatát, hogy legyen az Európai Parlamenten belül egy eurókritikus csoport, a Ligák Ligája. És akkor mindenki szembenézhet majd a következményekkel. – Mik lesznek a következmények?  – Létrejön egy blokkoló kisebbség, ami megvétózza mondjuk az új költségvetést. Működésképtelen lesz az egész EU. Vagy nem lehet majd új uniós biztost választani, mert ezek a „felforgatók” majd belekiabálnak a konszenzusba, amivel eddig mindig megválasztották a biztost. Én elkerülném ezeket a következményeket. – Milyen eredményt vár a jövő évi EP-választásoktól? Az elég valószínű, hogy a Néppárt és a szocialista frakció létszáma is csökkenni fog. – A hetes cikkelyt beveti Magyarország ellen az EP? – Persze. A négy baloldali frakció kivétel nélkül megszavazza majd. Sőt, vélhetően a Néppártból is lesznek, akik egyetértenek vele. A nagy kérdés csak az, hogy megkapja-e a kétharmados többséget. Más kérdés, hogy miképpen kezeli az ügyet a Tanács. – Professzorként mit gondol a CEU máig tartó kormányzati vegzálásáról? – Nem követem közelről az ügyet, de a megoldás küszöbén vagyunk. Nem tudom egészen pontosan, hogy most mire vár a magyar kormány, de megoldható a dolog. A CEU, azt hiszem, túlpolitizálta ezt az ügyet az első perctől kezdve. Én csak a magyar bürokrácia érzéketlenségét látom az egész ügyben, amelynek végül politikai tartalma is lett. A CEU úgy vélte, hogy a Fidesz-kormány megpróbálja az egyetemet bezárni. A másik tényező pedig a rektor személyisége, hiszen ő mégiscsak politikus volt. Úgy érezte, hogy politikai ügyet kell csinálnia az egészből, természetesen tárt karokkal fogadták Brüsszelbe.  – Kötelezettségszegési eljárás indult az ügyben, ahogy a Stop, Soros! miatt is. – Nem tudom, hol tart az eljárás a CEU-ügyben. Magyarországon azt senki sem nézi meg, hogy hány ilyen eljárás folyik összesen. Spanyolország vezeti a listát, mi a középmezőnyben vagyunk, tűrhetően teljesítünk. Mindenképp lesz megoldás, nem fújnám fel különösebben. A CEU-ügy elfelejtődik maximum két év múlva. – Ön 2016-ban arról posztolt az egyik közösségi oldalon, hogy levágott disznófejeket kellene rakni a határkerítésre, amelyek távol tartják a bevándorlókat. Most is kirakná ezt az üzenetet? – Az egy válasz volt egy másik üzenetre. Nem gondolkoztam azon, hogy most kitenném-e, ezért erre a kérdésre nem is tudok egyenes választ adni.

Névjegy

A Fidesz európai parlamenti képviselője, politológus, egyetemi tanár 1950-ben távozott a családjával Londonba, iskoláit a szigetországban és Belgiumban végezte. Volt a világ legrangosabb nemzetközi politikával foglalkozó intézetének, a Chatham House-nak a munkatársa, de dolgozott a BBC-nek is. 2003-ban lépett be a Fideszbe, 2004 óta EP-képviselő.

2018.07.21 10:30
Frissítve: 2018.07.21 14:04