Rákosi lájkolja

Alulírott mindjárt leszögezem, hogy bár az eltelt években több bűnözőgyanús elemmel is kapcsolatba kerültem – interjúkat készítettem korrupciógyanúba keveredett kormánypárti politikusokkal –, mindezt a szakmai munkám részeként tettem, a magánéletem pedig kiábrándítóan legális. Nem mentegetőzésből mondom: szimplán csak spórolnék a köznek, nem akarom, hogyha mondjuk valami izgága alak vagy éppen bosszúszomjas politikus névtelenül feljelentene, a hatóságok a tökfölösleges lehallgatásommal közpénzt égessenek el.

Jogilag immáron komoly esély van erre: pár napja életbe lépett Magyarországon az új büntetőeljárási rend, ami alapján a leghalványabb gyanú – például egy névtelen feljelentés - alapján, vagy ha az ismeretségi körben bűncselekménnyel gyanúsítható személy is akad, bárki titkos megfigyelés alá vonható; lehallgathatják a telefonját, bekamerázhatják a lakását, megnézhetik a levelezését. Nem vitás: odaátról Rákosi Mátyás most elégtétellel csettint. Na, ugye, ő megmondta. Féljen az, akinek vaj van a fején! Meg akire mi azt mondjuk.

Magyarország újra olyan ország lett, ahol a politika mondja meg, hogy ki a bűnös, itt már nem bízhatunk a hatóságaink jóindulatában és autonómiájában. Ők ugyanis elsősorban már nem minket védenek meg. Hanem a fideszes politikai elitet. És tőlünk.

Magyarország jó ideje olyan hely, ahol ha valakinek – vesztére - túl jól megy a cége, könnyen előfordul, hogy besétál hozzá a fideszes samesz egy el nem utasítható ajánlattal, majd ha az illető nem áll kötélnek, másnap már egymásnak adják a kilincset a politikai hatalomnak készségesen besegítő hatóságok. Egy ilyen helyen a parttalanná tágított megfigyelési lehetőség és az egyre szaporodó gumiszabályok - mint a Stop Soros - pillanatok alatt éles fegyverré válnak a hatóságok és az őket marionettbábuként rángató, maffiaszerűen működő kormánypárt kezében.

Az új szabályok nyomán a szolgálatok már jóval kevésbé tudják elhárítani a fideszes politikusok tülekedését, hogy rádolgoztassanak az ügyeiket firtató „gyanús” újságíróra, ellenzéki képviselőre, vagy éppen kicsit „utánanézessenek” a NER gazdasági holdudvarnak keresztbe fekvő vállalkozás ügyeinek. Azt pedig az olvasó fantáziájára bízhatjuk, hogy az így megszerzett személyes információk mikor landolnak valamelyik kormánypárti revolvermédiumnál.

Azonban senkinek se legyen illúziója, hogy ez csak a politika világában mozgolódókat érinti. Az ilyen, általános gyanakvásra, mesterségesen felkorbácsolt félelemérzetre épülő hatalmi gépezetek vastörvénye, hogy egy ponton túl elsősorban a teljesen átlagos, hétköznapi emberek válnak az áldozataivá, akinek az egyetlen bűnük, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Mert ez is rendszercél: senki se érezze magát teljesen biztonságban. Tízmillió embert megfigyelni természetesen nem lehet. Még tízezret is bajos. De tízmillió ember érezheti úgy, hogy őt is bármikor lehallgathatják, és hogy ennek újra tétje van: elég egy rossz lépés, és pillanatok alatt egyedül találhatja magát egy rendszerrel szemben.

Rákosi likes it.