Vesztesek

A választások utáni politikai élet ugyanolyan maradt, mint volt. A legfontosabb döntések maximális „háttérzaj” mellett, mindig a legnagyobb csendben születtek/születnek. Nem történt ez másként 2018 tavaszán sem. A csúcsra járatott „migráncsveszély” és a hajléktalanság kriminalizálásának mérhetetlenül etikátlan jogszabályi kezelése elfedte a mindennapjainkat meghatározó költségvetés tervezet elfogadásából adódó súlyos következmények felismerésének lehetőségét.

Magyarország 2019-es költségvetési tervezetének egy biztos nyertese van, a sport. Megnyugodhatunk, minden bizonnyal folytatódnak a stadionépítések, lesz (költségvetési) pénz a miniszterelnök hobbifocistáinak javadalmazására is, s ennek támogatására a legmegfelelőbb embert találta meg az EMMI legújabb „urának” személyében. Kásler miniszter köztudottan nem ért a sporthoz és a közoktatáshoz. És amihez nem ért az ember, abba (nagyon helyesen) nem beszél bele. Van(nak) erre „képzettebb elvtársak” , így pl. ott van rögtön a miniszterelnök.

Ahol van biztos nyertes, ott kell lennie biztos vesztesnek is. A költségvetés legnagyobb vesztese az oktatás. Gyakorlatilag egy fillérrel nem jut több pénz – az állam által leterített – közoktatásra, mint az idén. Nem lesz pénz a tornatermekre, a rohamosan romló épületek felújítására, a törvényszerűen és szélvészgyorsan amortizálódó infokommunikációs eszközök karbantartására, cseréjére. A sor tetszőlegesen folytatható.

Miért baj ez? A kérdés költői, de pár mondatos választ azért megér. Bebetonozzuk lemaradásunkat a fejlett világtól. Lehet hazudni a külvilágnak, hogy mi mennyire korszerűek vagyunk, és minket követ mindenki, , de magunkat azért ne csapjuk be. Mert:

- A kor követelményeinek megfelelő tornatermek nélkül nem lehet eredményes testnevelést folytatni. Az elméleti testnevelés óra mindössze egy eléggé át nem gondolt államtitkári agymenés torzszülött „gyermeke”.

- Elavult eszközökkel nem lehet korszerű eredményeket elérni.

- A minimálbér és a szakmai bérminimum örvendetes (kampányidőszakra eső) emelése következtében a pedagógusbérek elvesztették vonzerejüket, a nélkülözhetetlen vérfrissítés jelentkezők hiányában elmarad, a pályán lévők átlagéletkora rohamosan növekszik, a tanárképző intézményekből kikerülők száma meg sem közelíti a nyugdíjba vonulókét.

- A mantraszerűen ismételgetett „meg kell újítani a tanárképzést” szlogen dacára még csak elképzelés sincs a pedagógusképzés korszerűsítésére. A képzés jellemzően múltszázadi alapokon nyugszik, a pályára kerülők bérezése pedig meg sem közelíti a hasonló (felsőfokú) végzettséggel rendelkezők javadalmazását.

- A közoktatás (20-30 éve pályán lévő) robotosai „látótávolságon” kívülre kerültek a munkaerő-piaci bérektől, s gyorsuló ütemben kiégve tartanak életben egy életképtelen (oktatási) rendszert. Mindannyiunk kárára.

A jövő évi költségvetés tervezet legnagyobb vesztese nem a magyar pedagógus, még csak nem is a magyar közoktatás, hanem Magyarország és annak minden polgára. Nyertese pedig az aktuális hatalom. A gimnáziumokba és az egyetemekre való bejutás mesterséges megnehezítése, a szakképzés tudatos lebutítása következtében ki- és átalakuló társadalom gyenge, érdekérvényesítésre képtelen csoportjai kiszolgáltatott helyzetbe kerülve kényszerülnek elviselni a kormányzóerők „nemzetmegváltó” fantazmagóriáit. A hatalom így veszi el a ki- és felemelkedés (hazai) lehetőségét a vállalkozásra, munkára képes, boldogulni akaró tíz- és százezrektől. Végzetes versenyhátrányba és fejlett világ hátsóudvarába taszítja ezzel hazánkat.